Az MTA Szociológiai Kutatóintézetőnek szakemberei szerint a távmunkából adódó lehetőséggel leginkább az infokommunikációs technológiát (ICT) alkalmazó cégek élnek - írja a Népszabadság.
A távmunka hátránya, hogy az alkalmazottak nehezen ellenőrizhetőek, és nehezíti az üzleti titkok megőrzését, a módszer előnye viszont a költségtakarékosság és a rugalmasság - ezek a legelterjedtebb munkáltatói vélemények erről a foglalkoztatási formáról.
A pontosság kedvéért az, hogy "leginkább", a hazai gyakorlatban csak a vállalkozások átlagához viszonyított gyakoriságot jelenti. Olyan fejlett régiókban is, mint a közép-dunántúli - ahol az MTA Szociológiai Kutatóintézete munka- és szervezetszociológiai csoportjának munkatársai, Makó Csaba, Keszi Roland, Illéssy Miklós és Mester Dániel mérték fel a távmunka elterjedtségét -, a vizsgálatban részt vevő 306 kis- és közepes méretű cégnél a munkavállalói csoportok mindösszesen négytized százalékának engedélyezték külső helyszínen a munkavégzést. Azon cégeknél, amelyek a foglalkoztatási tárca pályázatának nyerteseiként távmunkahelyek kialakításához támogatást kaptak, az arány ugyan jóval magasabb volt - derül ki egy másik tanulmányukból -, ám így is alig egy százalék.
A legfontosabb objektív feltételnek a cégek ICT-ellátottságát találták, sem a tulajdonforma, sem az ágazat nem mutatkozott ebből a szempontból döntőnek. Az ICT-be 11-féle technológiát soroltak, az internet- és intranet-hozzáféréstől az olyan "hagyományos" eszközig, mint a vezetékes telefon. A távmunkapályázaton nyertes cégeknél átlagosan több mint 50 százalékát használják a különböző kommunikációs eszközöknek.
Minél nagyobb a cég, annál többféle eszközt használnak, ám ezt ellensúlyozza az, hogy a kisebb cégeknél jóval demokratikusabb a hozzáférés a meglévő eszközökhöz. Itt az alkalmazottak 30 százaléka használhatta "kapukon kívül", hálózaton keresztül a berendezéseket, míg a 10-250 fős vállalkozásoknál kevesebb mint ötöde. A nagyobb cégek inkább a felsővezetőik számára engedélyezik a távolról való hozzáférést a vállalati hálózathoz, míg a mikrovállalkozásoknál ritkább a hierarchia szerinti megkötés. A kisebb vállalkozásoknál a munkaidő beosztása is jóval rugalmasabb. Míg a 15 embernél többet foglalkoztatóknál a dolgozók kilenctizede dolgozik kötött munkarendben, addig a mikrocégeknél alkalmazottak majd négytizedének rugalmas a beosztása.
Nemcsak a munkaszervezési és vezetői módszereket vizsgálták meg, hanem a vezetők távmunkával szembeni beállítottságát is tesztelték. A távmunka bevezethetőségét meghatározza ugyanis az, hogy a cégek miként szervezik és ellenőrzik alkalmazottaik munkáját. A kutatók ennek alapján három típusba sorolták a jellemző vezetői magatartásokat: a szoros, átmeneti és eredménycentrikus ellenőrzési módszer közé, hozzátéve, hogy ez utóbbi az, amely megkönnyíti az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazását. Az eredmény - a vezetők háromnegyede volt a többé-kevésbé szoros ellenőrzés híve - is igazolta, hogy milyen kevéssé bíznak a vezetők beosztottaik kezdeményezőkészségében és önálló munkavégzésében.
Ezt alátámasztotta az is, hogy nem kevés, távmunkához kapcsolódó előítélet él a munkáltatókban. Úgy vélik, hogy az otthoni munka elsősorban a cég megbízható belső munkatársai számára felajánlható lehetőség. A vezetők többsége egyetértett azzal az állítással is, hogy az otthoni munkavégzésnél nagyon nehéz összeegyeztetni a munkaidőt és a családi teendőket. Első és legfontosabb ellenvetésük, hogy a munkavállalók ellenőrzése a távmunka esetén sokkal bonyolultabb. Az előnyök között tartották számon a munkaadók, hogy rugalmasabban szervezhető a munkaidő, és irodahelyeket takaríthatnak meg általa.
A távmunkával járó előnyök és hátrányok mérlegelésénél a jelek szerint még ez utóbbiak nyomnak többet a latban. Erre utalnak azok a becslések, amelyek a foglalkoztatottak fél-két százaléka közé teszik a hazai távmunkások arányát. A régi EU-tagországokban - a Figyelő gazdasági hetilap adatai szerint - a munkavállalók mintegy 13 százaléka dolgozik ezen a módon, és számuk évente 20-30 százalékkal nő. Ennek oka - ez már a PricewaterhouseCoopers közelmúltban készült tanulmányából derül ki - az lehet, hogy a távmunkahely gyorsan, legföljebb két év alatt megtérülő beruházás. Kockázati tényező egyebek között - a tanácsadó cég felmérése szerint -, ha nem megfelelő módon választják ki a távmunkában dolgozókat, nem jól mérik fel, hogy mely tevékenységek végezhetőek ezen a módon, és alacsony hatékonyságú a cégnél alkalmazott infokommunikációs technológia. (nol)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.