Az MTA Szociológiai Kutatóintézetőnek szakemberei szerint a távmunkából adódó lehetőséggel leginkább az infokommunikációs technológiát (ICT) alkalmazó cégek élnek - írja a Népszabadság.

A távmunka hátránya, hogy az alkalmazottak nehezen ellenőrizhetőek, és nehezíti az üzleti titkok megőrzését, a módszer előnye viszont a költségtakarékosság és a rugalmasság - ezek a legelterjedtebb munkáltatói vélemények erről a foglalkoztatási formáról.

A pontosság kedvéért az, hogy "leginkább", a hazai gyakorlatban csak a vállalkozások átlagához viszonyított gyakoriságot jelenti. Olyan fejlett régiókban is, mint a közép-dunántúli - ahol az MTA Szociológiai Kutatóintézete munka- és szervezetszociológiai csoportjának munkatársai, Makó Csaba, Keszi Roland, Illéssy Miklós és Mester Dániel mérték fel a távmunka elterjedtségét -, a vizsgálatban részt vevő 306 kis- és közepes méretű cégnél a munkavállalói csoportok mindösszesen négytized százalékának engedélyezték külső helyszínen a munkavégzést. Azon cégeknél, amelyek a foglalkoztatási tárca pályázatának nyerteseiként távmunkahelyek kialakításához támogatást kaptak, az arány ugyan jóval magasabb volt - derül ki egy másik tanulmányukból -, ám így is alig egy százalék.

A legfontosabb objektív feltételnek a cégek ICT-ellátottságát találták, sem a tulajdonforma, sem az ágazat nem mutatkozott ebből a szempontból döntőnek. Az ICT-be 11-féle technológiát soroltak, az internet- és intranet-hozzáféréstől az olyan "hagyományos" eszközig, mint a vezetékes telefon. A távmunkapályázaton nyertes cégeknél átlagosan több mint 50 százalékát használják a különböző kommunikációs eszközöknek.

Minél nagyobb a cég, annál többféle eszközt használnak, ám ezt ellensúlyozza az, hogy a kisebb cégeknél jóval demokratikusabb a hozzáférés a meglévő eszközökhöz. Itt az alkalmazottak 30 százaléka használhatta "kapukon kívül", hálózaton keresztül a berendezéseket, míg a 10-250 fős vállalkozásoknál kevesebb mint ötöde. A nagyobb cégek inkább a felsővezetőik számára engedélyezik a távolról való hozzáférést a vállalati hálózathoz, míg a mikrovállalkozásoknál ritkább a hierarchia szerinti megkötés. A kisebb vállalkozásoknál a munkaidő beosztása is jóval rugalmasabb. Míg a 15 embernél többet foglalkoztatóknál a dolgozók kilenctizede dolgozik kötött munkarendben, addig a mikrocégeknél alkalmazottak majd négytizedének rugalmas a beosztása.

Nemcsak a munkaszervezési és vezetői módszereket vizsgálták meg, hanem a vezetők távmunkával szembeni beállítottságát is tesztelték. A távmunka bevezethetőségét meghatározza ugyanis az, hogy a cégek miként szervezik és ellenőrzik alkalmazottaik munkáját. A kutatók ennek alapján három típusba sorolták a jellemző vezetői magatartásokat: a szoros, átmeneti és eredménycentrikus ellenőrzési módszer közé, hozzátéve, hogy ez utóbbi az, amely megkönnyíti az atipikus foglalkoztatási formák alkalmazását. Az eredmény - a vezetők háromnegyede volt a többé-kevésbé szoros ellenőrzés híve - is igazolta, hogy milyen kevéssé bíznak a vezetők beosztottaik kezdeményezőkészségében és önálló munkavégzésében.

Ezt alátámasztotta az is, hogy nem kevés, távmunkához kapcsolódó előítélet él a munkáltatókban. Úgy vélik, hogy az otthoni munka elsősorban a cég megbízható belső munkatársai számára felajánlható lehetőség. A vezetők többsége egyetértett azzal az állítással is, hogy az otthoni munkavégzésnél nagyon nehéz összeegyeztetni a munkaidőt és a családi teendőket. Első és legfontosabb ellenvetésük, hogy a munkavállalók ellenőrzése a távmunka esetén sokkal bonyolultabb. Az előnyök között tartották számon a munkaadók, hogy rugalmasabban szervezhető a munkaidő, és irodahelyeket takaríthatnak meg általa.

A távmunkával járó előnyök és hátrányok mérlegelésénél a jelek szerint még ez utóbbiak nyomnak többet a latban. Erre utalnak azok a becslések, amelyek a foglalkoztatottak fél-két százaléka közé teszik a hazai távmunkások arányát. A régi EU-tagországokban - a Figyelő gazdasági hetilap adatai szerint - a munkavállalók mintegy 13 százaléka dolgozik ezen a módon, és számuk évente 20-30 százalékkal nő. Ennek oka - ez már a PricewaterhouseCoopers közelmúltban készült tanulmányából derül ki - az lehet, hogy a távmunkahely gyorsan, legföljebb két év alatt megtérülő beruházás. Kockázati tényező egyebek között - a tanácsadó cég felmérése szerint -, ha nem megfelelő módon választják ki a távmunkában dolgozókat, nem jól mérik fel, hogy mely tevékenységek végezhetőek ezen a módon, és alacsony hatékonyságú a cégnél alkalmazott infokommunikációs technológia. (nol)