Egyesek úgy emlékeznek majd Simor Andrásra, mint „offshore lovagra”, hiszen a politikusok mindent bevetettek, hogy ez legyen az általános nézet. Másoknak az jut róla eszébe, hogy ő volt az, aki kiállt a jegybank függetlenségének megőrzése mellett, amikor a kétharmados többségű kormány korlátozni akarta azt.
A jegybankárok magas fizetésük miatt is célkeresztbe kerültek. Az MNB elnöke ragaszkodott ahhoz, hogy – a függetlenség miatt – ne vágják meg a béreket, ugyanakkor azt mondta, hogy egy forintért is hajlandó dolgozni.
Simor Andrást alapvetően „héja” volt, mert általában a szigorúbb monetáris politika mellett állt ki, ugyanakkor a jegybank a hat év során számos alkalommal még így sem érte el a 3 százalékos inflációs célt. Vezetése alatt a válságban a jegybank széleskörűen alkalmazta azokat a monetáris politikai eszközöket, amelyek a stabilitás fenntartása mellett szolgálták a kilábalás támogatását.
Az árfolyamsáv 2008 eleji megszűntetése széles körben osztott nézet szerint helyes döntés volt. „A sáv eltörlése csökkentette a követendő monetáris célok számát, ezzel jobban összhangba hozta a célokat az eszközökkel, illetve megszüntette a potenciálisan felmerülő ellentmondást az árfolyamcél és az inflációs cél között” – válaszolta a Világgazdaságnak Jobbágy Sándor, a CIB Bank közgazdásza. „A 2008-as válság kitörésekor kifejezetten drámai lett volna, ha a piac nekimegy, vagy csak teszteli a sáv szélét” – vélte Suppan Gergely, a TakarékBank közgazdásza.
A válság kitörése előtt a forint erős volt, és akik ebben az időszakban (235-240-es eurónál) vettek fel devizahitelt, most a legnagyobb terhekkel néznek szembe. Ugyanakkor a jegybank többször is figyelmeztetett a devizahitelezés kockázataira, ám senki sem számított olyan mértékű volatilitásra az euró/forint és az euró/frank árfolyamában, mint ami bekövetkezett.
A jegybank saját értékelése szerint a válságban megmentették Magyarországot a pénzügyi összeomlástól. „A 2008-as őszi pénzügyi válság váratlanul és súlyosan érintette a hazai pénzügyi közvetítőrendszert és az államadósság finanszírozási mozgásterét. Ebben a környezetben az MNB gyors reakciója alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a pénzügyi válság nem okozott pénzügyi összeomlást” – írták a 2007-2012 közötti időszakot értékelő elemzésükben. A központi bank számára nem ismeretlen az államkötvény-vásárlás sem. Az MNB 250 milliárd forint értékű másodpiaci államkötvény-vásárlásával csillapította a piaci feszültséget – fogalmaznak a tanulmány szerzői.
Elemzők szerint a 2008-as őszi nagymértékű kamatemelés sem volt hiba. „A 2008-as 300 bázispontos kamatemelés, amelyre az EU/IMF-hitelcsomag bejelentésével lényegében egyidejűleg került sor, szükséges volt a jegybank hitelessége szempontjából” – vélte Jobbágy. A Bloomberg szerint csak Simor András tudott talpon maradni a független intézmények vezetői közül, miután politikai nyomásra sem mondott le. A jegybank az elmúlt, alapvetően igen nehéz hat évben végzetes hibát nem követett el – válaszolták lapunknak az Erste Bank elemzői. Felidézték, a gazdaságtörténeti jelentőségű, 2008-as Lehman-csőd, és a röviddel ezután kibontakozó, összeomlással fenyegető magyar gazdasági helyzet, az euróövezeti válság, és a gazdaságpolitika utóbbi években látott, néha egészen vad döntései is erre az időszakra estek. Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető elemzője szerint a legnagyobb siker az ország és a bankrendszer fizetőképességének fenntartása.
Simor András
• Budapesten született, 1954. május 17-én.• 1976-ban szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi pénzügy szakán
• 1979-1989 között a Magyar Nemzeti Bank munkatársa
• 1979-1985 közt az MNB londoni leányvállalatának osztályvezetője, majd az MNB osztályvezető-helyettese
• 1989-ben a Creditanstalt Értékpapír Rt. brókercég alapító vezérigazgatója.
• 1997-től a CA IB Investmentbank ügyvezető elnöke Bécsben.
• 1998-2002 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke.
• 1999-ben a Deloitte magyar leányvállalatának vezetője
• 2007-2013 között a Nemzeti Bank elnöke
Lehetett volna hangosabb
"Volt jegybankelnökként nem szívesen minősítem utódom munkáját, de azt érdemes általában elmondani, hogy egy jegybankelnök akkor jó, ha úgy tud ragaszkodni saját meggyőződéséhez, hogy rugalmasan alkalmazkodik a kormányok gazdaságpolitikájához. Sőt, képes azt kiszámítani, és saját prognózisaiba beépíteni. Ebből a szempontból is jó minőségű jelentéseket bocsátott ki az elmúlt időszakban az MNB. Az inflációs, a pénzügyi stabilitási és a konvergencia-jelentés elegendő szakmai kommunikációnak bizonyult. Ami Simor Andrást illeti, nála az entrée sikerült rosszul, mert saját vagyonával kapcsolatban későn értette meg, hogy pozíciójával különleges kötelezettségek járnak. Aztán nehéz helyzetbe került, mert a monetáris tanács rendkívül nagyra nőtt az elmúlt 8 évben. És fontos lett volna a devizahitelezés ügyében még hangosabba szólni, hogy a háztartások, a kisvállalkozók és az önkormányzati vezetők is meghallják a veszélyekről szóló figyelmeztetés."
Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem professzora
Felelősen viselkedett
"Simor András jegybankelnökségének idejét összességében sikeres időszaknak lehet tekinteni még akkor is, ha voltak zökkenők benne. A jegybank moderálni igyekezett a gazdaságpolitikai kilengéseket, amiket a három különböző kormány produkált. Nem szabad elfelejteni, hogy Simor elnöksége idején gyökeresen eltérő költségvetési politikák működtek. A visszafogott kommunikáció és az erős szakmai háttérre támaszkodó konzisztens viselkedés pozitívan hatott, és a jegybank hitelesen, fegyelmezetten és felelősen viselkedett a válság kirobbanásakor is. Az IMF-hitel 2008-as felvétele elkerülhetetlen volt, és ezt a Magyar Nemzeti Bank sikeresen bonyolította le.
Ami a devizahitelesek ügyét illeti, a jegybanknak nem sok eszköze volt ellene, de talán nem volt elég markáns a kommunikáció. Simor érdeme, hogy el tudott fogadtatni egy jegybanktörvényt, amely garantálja a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét. Igaz, ehhez az nyomása és a kormány kompromisszumkészsége is kellett."
Chikán Attila, a Corvinus Egyetem professzora
Nem voltak nagy hibák
"Az inflációs célkövetés versus reálgazdasági szempontok érvényesítése terén jelentős hibát nem követett el Simor András, miután az MNB törvényben meghatározott alapvető célja az árstabilitás biztosítása, és ehhez képest a reálgazdasági célok másodlagos jelentőségűek. Az inflációs cél nem teljesítése nem írható a számlájára, miután a jegybanknak valójában kevés eszköze van ezen a téren, hiszen az szintjét az adóemelések, illetve az államilag szabályozott árak mértéke is befolyásolja. A valutatartalék nagysága terén sem emelhető kifogás. Abban az esetben merülhetett volna fel annak megvizsgálása, hogy alacsonyabb mértékű tartalékkal is működhetne a gazdaság, ha megszületett volna az IMF-megállapodás. A devizahitelezés terén viszont hibázott a jegybank, miután késve vagy nem eléggé jól ismerték fel az ebben rejlő veszélyeket. Élhetett volna azzal az eszközzel az MNB, hogy a magasabb tartalékolás előírásával megpróbálja eltántorítani a bankokat a devizahitelek nyújtásától."
Mellár Tamás, a Pécsi Tudományegyetem közgazdász professzora
• 1976-ban szerzett diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi pénzügy szakán
• 1979-1989 között a Magyar Nemzeti Bank munkatársa
• 1979-1985 közt az MNB londoni leányvállalatának osztályvezetője, majd az MNB osztályvezető-helyettese
• 1989-ben a Creditanstalt Értékpapír Rt. brókercég alapító vezérigazgatója.
• 1997-től a CA IB Investmentbank ügyvezető elnöke Bécsben.
• 1998-2002 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke.
• 1999-ben a Deloitte magyar leányvállalatának vezetője
• 2007-2013 között a Nemzeti Bank elnöke -->
