Erősödik az elvándorlás

A magyar munkaerő-emigráció növekedése csak akkor fog megállni, amikor az ország képes lesz olyan gazdasági környezetet biztosítani, amelyben nem az elvándorlás az egyetlen reális alternatíva – mondta nemrégiben a Világgazdaságnak a téma egyik szakértője, Hárs Ágnes. A Kopint-TÁRKI vezető kutatója szerint ellenkező esetben, aki versenyképesnek bizonyul, és képes meghozni ezt az egyébként nem könnyű döntést, másutt fogja keresni a boldogulását.

Melegh Attila, a KSH kutatója is megerősítette: az utóbbi évek-évtizedek adatai alapján, különösen uniós tagságunk óta, nő a kivándorlók száma, és „egy gazdaságilag egyenlőtlen, de jogilag egységes térben nincs ezen mit csodálkozni”. A délkelet-európai országok migrációját kutató SEEMIG-projekt Magyarországról készült pillanatfelvételéből pedig az is kiderült: legalább 350 ezer olyan magyar élt külföldön 2013 elején, aki a rendszerváltozás után hagyta el az országot, és legalább egy éve máshol lakik. Mint Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese fogalmazott, ennél lényegesen többen rendelkeznek migrációs tapasztalattal. Csak azt a 190 ezer embert hozzászámolva a migránsokhoz, akik a népszámláláskor saját bevallásuk szerint éltek már külföldön, a kivándorlásban már csaknem 600 ezer ember érintett.

Nagyjából ennyivel apaszthatja akár már néhány évtizeden belül is az ország lélekszámát a migráció. A „reális migrációs hipotézis” a negatív vándorlási egyenleg tartós fennmaradását feltételezi, ami csak 2030-as évek közepétől válik ismét pozitívvá. A népesség-előreszámításnál ezt is figyelembe véve 2060-ra 7 millió 330 ezerre csökkenhet Magyarország lakosságszáma.

A felmérés alátámasztotta azokat a tapasztalatokat, amelyek szerint főleg fiatalok és diplomások távoznak nagy számban Magyarországról: az 1989 után kivándoroltak 60, a frissen távozottak pedig már több mint 80 százaléka 40 éven aluli és 32 százalékuk felsőfokú végzettségű, miközben a Magyarországon élőknek csak a 18 százaléka rendelkezik diplomával.

Nem igazolódott viszont az az elképzelés, hogy a szakmunkások is nagy arányban dolgoznak külföldön. Ez inkább Ausztriára és Németországra jellemző (ebben a két országban 41, illetve 38 százalék a magyar migránsokon belül a szakmunkások aránya), míg Nagy-Britannia inkább érettségizetteket (43 százalék) és diplomásokat (36 százalék) fogad. E három ország mellett Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Dániában, Spanyolországban, Finnországban, Írországban, Olaszországban, Norvégiában, Svédországban és Izraelben éltek még magyar emigránsok, míg a távolabbi országok közül az USA a leggyakoribb célállomás.

Pénzt inkább az alacsonyabb iskolázottságúak küldenek haza, a legfeljebb 8 általánost végzettek 35, és a szakmunkások 42 százalékáról mondható el ez. A kutatók úgy vélik, hogy az iskolázottak közül többen a családjukkal együtt vándorolnak ki, illetve viszonylag jobb módú, támogatásra kevésbé szoruló családtagokat (szülőket) hagynak itthon maguk után. Általánosságban a külföldre költözött magyarok egynegyede - főleg a családfenntartási célból külföldön dolgozó férfiak – támogatják rendszeresen anyagilag az itthon maradottakat.

A maradni vagy hazajönni kérdésre ez a kutatás sem adott pozitívabb választ az eddigi felméréseknél: határozott hazatérési szándékról mindössze a megkérdezettek 10 százaléka számolt be, viszont nagyon nagy, 37 százalék a bizonytalanok aránya. Egy néhány hónapja készült felmérés szerint, amit az MTA Kisebbségkutató Intézete és a Menjek/Maradjak dokumentumfilm-sorozat alkotói készítettek, a Londonban élők háromnegyede soha, de a következő öt évben biztosan nem térne vissza Magyarországra.

Mínusz 18 millió

Becslések szerint tizennyolc millió lakost veszítettek összességében a kivándorlással eddig a délkelet-európai országok. Ezzel szemben csak Németországban már majdnem nyolcmillió külföldit foglalkoztatnak – mondta Melegh Attila, a SEEMIG projekt vezetője. Románia, Bulgária és Szerbia szenvedett el jelentős mértékű migrációs veszteséget, míg Magyarország még egyfajta köztes állapotban van: a népesség 5,3 százaléka emigráns. Ez azonban nem csak a 2010-es 4,9 százaléknál magasabb, de arra is figyelmeztet, hogy a régió országaihoz hasonlóan mi is könnyen elveszíthetjük egyik legfontosabb erőforrásunkat, a fiatal, képzett munkaerőt – hangsúlyozta Melegh Attila.