Fiskális ösztönzés, szabad és reformok nélkül nem jut ki a lassú növekedés csapdájából a világgazdaság. Ám a politikai bizonytalanság, a kormányokkal szemben megnyilvánuló választói bizalmatlanság légkörében nehéz átfogó átalakításokba belefogni. Ez a lényege az ipari államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) köztes előrejelzésének, amely a nagy gazdaságokat veszi górcső alá.
Nagy kockázatok leselkednek a világgazdaságra: a befektetők lelkesek, a tőzsdei indexek kapaszkodnak felfelé, miközben a fogyasztás és a beruházás elégtelen, a termelékenység alacsony, a jövedelmi egyenlőtlenség tágul, a kamatok és az árfolyamok változása pedig nagy felfordulást okozhat a nemzetközi pénzügyi piacokon – kongatta meg a vészharangot Catherine Mann, az OECD vezető közgazdásza.
Az előrejelzés érdemben nem változott a novemberi részletes prognózishoz képest, vagyis a világgazdaság idén 3,3, jövőre 3,6 százalékkal bővülhet. Azaz élénkülhet kissé, de az iram elmarad az 1987-től 2007-ig tartó időszak csaknem négyszázalékos éves átlagától. S ha a tagországok a költségvetési kiadások növelésével nem adnak lendületet a beruházásoknak, akkor a bővülés három százalék környékén maradhat.
Az Egyesült Államokban a gazdaság ösztönzésén gondolkodnak, ez Donald Trump programja, s emiatt a növekedés idén 2,4, 2018-ban pedig 2,8 százalék lehet, szemben az eurózónával, amely mindkét esztendőben csupán 1,6 százalékkal bővülhet. Érdekes ezt az összegzést összevetni a Roubini Economics keddi amerikai előrejelzésével, amely szerint a betegbiztosításnak a vártnál nehezebben haladó átalakítása halasztja az adóreformot, ezért idén kétszázalékos növekedés várható, s jövőre csak 1,8 százalékos.
Az OECD szerint ideje, hogy a monetáris politika átadja a stafétabotot a fiskális és strukturális politikának. Még költségvetési mozgástér is kialakult: ahhoz, hogy a arányában 0,5 százalékkal emelkedjenek tartósan a beruházások, például az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország, Németország akár négy-öt éven át megengedhet magának nagyobb költségvetési deficitet, az államadósság arányának romlása nélkül. A növekedésösztönző szerkezeti reformoknak is tág terük van. A jelentés megemlíti Magyarországot is, amely – Olaszország és Franciaország mellett – még sokat tehetne például a gazdasági kormányzás hatékonyságának javításáért.
