Előremutató, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) a piaci alapú finanszírozásra ösztönözné a profi klubokat, de amíg nem csökkennek a központi bevételek, addig aligha születik meg az igény a pótlásukra – mondta a Világgazdaságnak Esterházy Mátyás menedzser, az EM Sports Consulting Kft. ügyvezetője. A szakembert annak kapcsán kérdeztük, hogy Roskó Zoltán, az MLSZ operatív igazgatója a Figyelő hasábjain előrebocsátotta: a következő öt évben a fenntarthatóság felé terelnék a sportszervezeteket. A szövetség 300 millió forintos kötelező tartalékot írhat elő az NB I.-es csapatokat üzemeltető vállalkozásoknak a saját tőkéjükből, hogy felkészülten nézhessenek szembe olyan váratlan eseményekkel, mint a jelentős bevételkiesést hozó koronavírus-járvány. Azt is megszabhatja a szervezet, hogy a kiadási oldalon a klubok legfeljebb 70 százalékot fordíthatnak bérekre.
Esterházy Mátyás emlékeztetett: a nyugat-európai futballban főként a közel-keleti és ázsiai befektetők megjelenése miatt volt szükség a pénzügyi fair play bevezetésére, a régióban viszont más a helyzet. „Jelentős állami pénzcsap híján az osztrák vagy szlovák klubok már jó ideje a piacból élnek, elsősorban a játékoseladásokból és a nemzetközi kupák bevételeiből tartják fenn magukat” – hangsúlyozta a menedzser. Úgy látja, az elmúlt tíz évben a pályaépítés és a toborzás révén hazánkban az infrastruktúra és a hátország már megfelelő, a piaci finanszírozásra való átálláshoz pedig ideális esetben elegendő lehet öt év. A játékosügynök szerint ehhez elsősorban a fizetéseket, főleg a fiatal magyar játékosok bérét kellene csökkenteni. Amíg anélkül is megkereshetnek itthon évi nettó 100 ezer eurót, azaz 35 millió forintot, hogy rendszeresen pályára lépnek, nem fognak feleennyi pénzért egy, az NB I.-nél erősebb ligában megfeszülni. Arról nem beszélve, hogy a fiatalok beépítésére hajlandó kisebb klubok nem tudják megfizetni ezeket a játékosokat, így ahol játéklehetőséget kapnának, ott pénzügyi akadályok miatt nem tudnak velük számolni.
Az EM Sports ügyvezetője szerint már csak azért is a futballistaexport az egyetlen út, mert a meccsnapi bevételeket nehéz érdemben növelni. „Nemcsak itthon, a környező országokban is relatíve kevés a néző a lelátókon. Hiába mozgat meg valaki minden követ azért, hogy ezerötszázról háromezerre emelje a nézőszámot, többet hoz a konyhára egy tehetséges fiatal eladása 400-500 ezer euróért, mint amennyit a jegyértékesítésben és az egyéb kereskedelmi bevételekben az emelkedő érdeklődéstől remélni lehet” – állapította meg. A hazai játékospolitikát árnyalva hozzátette: nem lehet csak a saját nevelésű labdarúgókra építeni, hosszú távon az a klub keres a transzfereken, amely invesztál is. Azaz Esterházy Mátyás szerint nem kifizetődő lejárt szerződésű légiósokat régiós szinten is kiemelkedő bérért az NB I.-be csábítani, érdemes inkább akár 1-1,5 millió eurós piaci értékű, 23 év alatti játékosokat igazolni, egy-két évvel később pedig haszonnal továbbadni.
Élet a közpénz után
Különböző jogcímeken, de a mai magyar futballban 75 százalék a központi támogatások aránya – reagált lapunknak az MLSZ terveire Muszbek Mihály sportközgazdász, a SportUnió Kft. ügyvezetője. A 300 millió forintos tartalék szerinte amiatt sajátos, mert így közpénzből készülhetnek fel a klubok a közpénz utáni időkre. A 70 százalékos bérplafon kapcsán pedig a sportközgazdász úgy fogalmazott: a pénzügyi beszámolókban gyakran torz az adat, ha 130-150 fő van feltüntetve a kifizetéseknél, a kiegészítő személyzet szerepeltetése csak az átlagot húzza lejjebb. Ezzel szemben Muszbek úgy látja, a klubonként 15 rendszeresen pályára lépő játékos foglalkoztatásának átlagos költsége fejenként havi 7 millió forint. Az utánpótlás kapcsán pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy egy 20-25 fős csapatra az U14-es korosztálytól az U19-esig mintegy 600 millió forintot költenek. A munka csak akkor lehet eredményes, ha lesz közülük két-három olyan játékos, aki a későbbi átigazolási díjaival visszahozza ezt a befektetést. | vg
