Sokan aggódnak mostanában a Velencei-tóért az alacsony vízszint, a vízminőség és a halállomány helyzete miatt. Ugyanakkor – mint arra a Fejér Megyei Hírlap is felhívta a figyelmet – harminc éve még a mostaninál is kisebb értéket mutatott a vízmérce. Hogyan kommentálná a kialakult helyzetet?
Először is nézzük a nyár közepi tényeket! A Velencei-tó vízállása ez év július elsején reggel hét órakor 92 centiméter volt, ami közel 62 százalékos mederteltséget jelent. A hónap közepéig a rendkívül magas hőmérséklet és az ennek következtében fellépő fokozott párolgás miatt hat centit csökkent a vízszint. Július 16–19-én, négy nap alatt 34 milliméter eső esett Agárdon, ami a sokéves átlagos júliusi mennyiségnek alig több mint a fele. Az intenzív csapadék hatására a vízállás 21-én reggel 88 centiméter volt, azaz a tó 60 százalékos mederteltségű lett. Összefoglalva tehát az állapítható meg, hogy
a július közepén a vízgyűjtőn néhány nap alatt lehullott eső mértéke mérsékelni tudta a tónak és a tározóinak – a pátkainak és a zámolyinak – a párolgás okozta nyári vízveszteségét.
Jelentős vízszintemelkedéshez ez a csapadékmennyiség az erősen, illetve közepesen aszályos vízgyűjtő területen nem volt elegendő. Hangsúlyoznám ugyanakkor, hogy a vízminőséget jelző klorofillkoncentráció alapján a Velencei-tó kiváló értékelésű, fürdőzésre tökéletesen alkalmas vízfelület és természeti érték.
Szükségét látja valamilyen külső beavatkozásnak a vízszint normalizálódásához? Egyáltalán van lehetőség rá?
Jelenleg a tározókból nem lehet pótolni a vizet, mert mind a zámolyiban, mind a pátkaiban kevés van, és minőségi szempontból az a kevés sem alkalmas arra, hogy a tóba vezessük. A statisztikák szerint körülbelül tízévente fordul elő két-három esztendőnél hosszabban tartó szárazabb periódus, amelyet eddig a tározókkal ki lehetett egyenlíteni. Azonban az is látható, hogy a tó sekély vízmélysége miatt 20-30 évente külső vízpótlásra lenne szükség. Ráadásul ez az időtartam lerövidülhet a már kézzelfogható éghajlatváltozás miatt. Ezért
érdemes megvizsgálni újabb csapadékvíz-tározók létesítését,
egyéb, a felszíni csapadékvíz megtartását szolgáló fejlesztések célszerűségét, valamint a kincsesbányai és a csóri karsztvízbázisból történő utánpótlás lehetőségeit.
A problémát átfogóan csak több tíz milliárd forintos állami beruházással lehet rendezni.
Azon vagyunk s leszünk, hogy ez rendelkezésre álljon. Egy olvasatban a kormány már tárgyalta a javaslatunkat, és megyünk tovább, újabb szakmai anyagokat fogunk készíteni. Minden megoldási lehetőséget meg kell vizsgálni. Tudtommal az Áder János köztársasági elnök által létrehozott Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány is szakértői csapatot hív össze a probléma elemzésére. Úgy hiszem, van olyan fontos az ügy, hogy elkél minden jó szándékú segítség. Nem hecckampányra meg műanyag flakonokból való vízöntögetésre van szükség, ahogyan azt a baloldal meg a liberális gerillák teszik, hanem értelmes, megfontolandó javaslatokra. Kis túlzással: velünk ellentétben a 2010 előtti kormányok azt sem tudták, mi fán terem a Velencei-tó problémája. Pedig világos volt, hogy a vízgyűjtője eredendően is vízhiányos, azaz tartósan szárazabb időszakok alatt természetes a szintcsökkenés. Az idén az történt, hogy az elmúlt évek vízhiánya összeadódott. Ez vezetett a jelenlegi állapothoz.
A nyár eleji tömeges halpusztulást is a sekély víz okozta?
Az elsődleges ok nagy valószínűséggel a hirtelen jött felmelegedés volt, valamint az, hogy az ívási időszakban a sekélyebb vizekben tartózkodó és kifáradt halaknak nem volt idejük alkalmazkodni a jóval melegebb környezethez. Ezt az alacsony vízállás nyilván tetézte, hiszen a kisebb mennyiség gyorsabban melegszik át, de a tapasztalatok szerint vízszinttől függetlenül a halpusztulás minden évben jelentkezik. Az élővilág képes volt alkalmazkodni a vízszintváltozáshoz, ökológiai katasztrófáról tehát nincs szó. Aki erről beszél, az nincs tisztában a szó jelentésével, vagy ami még rosszabb, a pánikkeltésben érdekelt. Sajnos vannak ilyenek bőven.
A közelmúltban – szerencsére csak rövid időre – négy strand működésének felfüggesztéséről is szóltak a hírek.
Az intézkedésre okot szennyeződésnek semmi, de semmi köze sincs a jelenlegi alacsony vízálláshoz, az kívülről került a mederbe. A hatóságok rutinszerűen és gyorsan intézkedtek a fürdőzők védelme érdekében. És noha a közvetlen okok vizsgálata még folyik, érdemes megemlíteni, hogy a Velencei-tó önerőből, saját ökológiai rendszerével volt képes két nap alatt kidolgozni magából ezt a szennyeződést és helyreállítani a kiváló vízminőséget. Ez a tó nagyon is él. Velünk együtt él a Velencei-tó.
Összességében elégedett a Velencei-tónak a hazai turizmusban elfoglalt pozíciójával?
Én csak egy vagyok az itt élők közül. Fontos, hogy aki itt él vagy közénk jön, az érezze úgy, hogy rendben mennek a dolgok. S ha így érezzük mindannyian, akkor jó helyen állunk. Az biztos, hogy jelentős előrelépés történt. Tavaly óta már a Pannónia szíve turisztikai régió a Velencei-tó körzetének harminc településével együtt szintén részét képezi a Budapest környéke turisztikai térségnek. Ez pedig új lendületet adhat az ágazat fejlesztésének.
A területfejlesztés, a fürdőzők és nem utolsósorban a természet igényei között hogyan teremthető összhang?
A Velencei-tó – a szomszédos Velencei-hegységgel együtt – európai szinten is egyedülálló természeti és turisztikai értéket jelent, így környezeti kincseinek a megóvása, az ökológiai, vízminőségi, turisztikai, területfejlesztési szempontok folyamatos és hosszú távú összehangolása nemcsak Fejér megye és Magyarország érdeke, hanem az európai közösségé is. Az összhangot pedig úgy lehet megteremteni, hogy figyelemmel vagyunk a teremtett világ értékeire, benne a természettel s az emberrel. Nem ellenségei vagyunk egymásnak, hanem egymásra utalt felek, akik csak akkor érezhetik jól magukat, ha ezt tudomásul veszik. Leginkább mi, emberek.
Hogyan képzeli el a Velencei-tó és környéke jövőjét? Milyennek szeretné látni a tavat tíz év múlva?
Olyannak, hogy büszkén tudjuk továbbadni az utódainknak, mert elmondhatjuk, hogy nemcsak megőriztük e páratlan kincset, hanem hozzá is tettünk. Ehhez az szükséges, hogy az elmúlt évtized kiemelkedő fejlődése folytatódjon; ne álljon meg 2022-ben, hanem felgyorsuljon. Az itt lakók életminőségének további javításáért kell cselekednünk, például intézményfejlesztésekkel, új közösségi terek és szolgáltatások kialakításával, a már meglévők korszerűsítésével. A Velencei-tó hazánk harmadik legnagyobb természetes tava.
Nemzetgazdasági, idegenforgalmi szempontból a Balaton után a második helyet foglalja el.
Jelentős célpont mind a hazai, mind a külföldi turizmusban. Különleges adottságai vannak: nádasokkal tarkított, sekély vízfelületű, ezért nyáron gyorsan felmelegszik, és fürdőzésre alkalmas állapotát általában hónapokon keresztül megőrzi. A Velencei-tó kedvező állapotának a megőrzése fontos nemzetgazdasági cél, amely folyamatos feladatot adott és ad az elkövetkezőkben is. Bízom abban, hogy a fejlesztéseket a tó ökológiai állapotának a javításával leszünk képesek megvalósítani, és így tovább erősödhet a természetvédelem, a területfejlesztés, a turisztika és a helyi lakosok igényei közötti összhang.
Az interjú a Figyelőben olvasható!
