Féléves kényszerpihenőre kényszerültek a pandémia miatt a városi sétákat szervező cégek is, amelyek a jogszabályi definíciók mezsgyéjére szorulva

kimaradtak a turisztikai és a kulturális vállalkozásoknak nyújtott összes adó- és járulékkedvezményekből, noha a legsúlyosabban érintett ágazatokhoz hasonló bevételkiesést kellett elkönyvelniük

– jellemezte a helyzetet a VG-nek Merker Dávid, a Magyar Sétaszövetség igazgatósági tagja, a Városi Séta Kft. ügyvezetője. A Hosszúlépés. Járunk? címen ismert kulturális műhelyt működtető cég vezetője úgy becsüli, évente 50-60 ezren vesznek részt egy vagy több városi sétán, ebből az ő csapatuk mintegy 20 ezres látogatóközönséget tudhat magáénak. A turistáknak szóló klasszikus idegenvezetést és a tematikus városi sétákat magában foglaló kínálat folyamatosan megújul és gazdagodik, egyúttal bővítve törzsközönségét.

Fotó: VG

Az elmúlt évtized második felében berobbant tematikus városi séták piaca gyorsan kiépült, a koronavírus-járvány kitöréséig folyamatosan emelkedett a programokhoz csatlakozó új sétálók száma. A szabadtéri programok a korlátozások enyhítése és feloldása után azonnal és teljes gőzzel indultak újra tavaly és az idén is. Ezért a sétaszervezők bevétele a járványhatástól megtisztítva még növekedett is, a teljes forgalom volumene azonban jelentősen elmarad a korábbiaktól a sok hónapos rendezvénystop miatt.

Hogy túlélhettek, azt döntően annak köszönhetik, hogy nemcsak a bevételek, hanem a kiadások is csökkentek, a sétavezetők ugyanis jellemzően külsős szakértők, akik alkalmi díjazásért dolgoznak, a főállásúak létszáma elenyésző.

A városi sétajegyek ára 3500–4300 forint között mozog, azaz egy átlagos színházjegy árszintjén – mondta Merker Dávid. A rendkívül speciális, belföldi keresletre épülő piacon érdekelt vállalkozások áremelés nélkül tudnak olyan kulturális szolgáltatást nyújtani, amely önmagát tartja el, állami támogatásban a szektor soha nem részesült. A kényszerpihenő számos tanulsággal járt, például kiderült, hogy a városi séta olyan típusú élményt adó analóg program, amelyet nem lehet és nem szabad digitálisan átadni. A személyes élményt nem inflálták el a bevételeket lenullázó Covid ellenére sem, ezzel azonban mára kimutathatóan sikerült a séták presztízsét növelni – jegyezte meg a cégvezető.

A továbblépés ezáltal nem a virtuális tér, hanem a programok továbbfejlesztése, Merker Dávidék például a sétaszínházak felé mozdulnak el. A köztéren, valós időben, profi színészek által előadott tartalom, a kis létszámú közönségnek megtartott, az adott helyhez illő tematikus előadások kínálatát folyamatosan fejlesztik. A Hosszúlépés. Járunk? szakértői például a debreceni Csokonai Színházzal dolgoznak most egy olyan egyedülálló közös projekten, amely új irányt nyithat a városi séták piacának. Emellett a közösségépítő vonal is aktív, a séták zöme ugyanis az adott környék lakóit szólítja meg elsősorban. Vidéken is egyre több városban lehet csatlakozni, Keszthelyen, Tihanyban, Veszprémben, Pécsen és Debrecenben.

Aktív kultúrafogyasztók

A városi séták közönsége zömében nőkből áll, mindössze ötödük férfi. Átlagéletkoruk 51 év, 86 százalékuk diplomával vagy doktori fokozattal rendelkezik – derült ki az 1100 válaszadós felmérésből, amely a Magyar Sétaszövetség szervezésében, a piacvezető Hosszúlépés. Járunk? és az ImagineBudapest sétálói körében készült. Több mint 90 százalékuk Budapesten vagy az agglomerációban él. A járvány előtti utolsó évben 82 százalékuk vett részt színházi előadáson, 76 százalékuk volt múzeumban, 72 százalékuk moziban is, felerészben könnyűzenei koncertre és hangversenyre is ellátogatottak. Átlagosan 112,4 ezer forintot fordítottak kulturális kiadásokra, amelynél tavaly 7,6 százalékkal terveztek többet költeni, de programok híján ez a többségnek csak részben sikerült.