Időprés

Sem a miniszterelnöknek küldött nyílt levél, sem az utcai demonstráció, valamint az egyéb tiltakozás nem volt elegendő ahhoz, hogy a kormány visszavonja a munka törvénykönyve módosításának a munkaidő-szervezésre vonatkozó részét. Az elmúlt hetekben a tervezett változással kapcsolatban nyilatkozatháború dúlt a lapok hasábjain. A szakszervezetek szerint a módosítással a munkaadók, míg a kormány szerint a munkavállalók kerülnek majd kedvezőbb helyzetbe.
Igaza mellett mindkét fél tud érveket felsorakoztatni, az mindenesetre jelzésértékű lehet, hogy jó néhány cégvezető úgy fogalmazott: a munkaidő rugalmasabb szervezése az eddiginél nagyobb szabadságot biztosít a munkaadóknak. Tény, hogy a vállalatoknak a változó piaci körülmények között erre szükségük is van.
Az érdekképviseletek ugyanakkor sérelmezik, hogy a dolgozók számára hátrányos lesz a munkaidőkeret összevonásának lehetősége, csökkenhet a heti pihenőidő, a túlóra- és műszakpótlék is. A kiszolgáltatottságot növeli a lehetőség, hogy gazdasági érdekre való hivatkozással a dolgozót folyamatosan más munkakörben, más telephelyen foglalkoztassák. A munkavállalók számára kedvezőtlen, hogy megszűnik a helyettesítési díj, s az érdekképviseletek szerint túl általános az idénymunka fogalmának meghatározása.
Sokak szerint korrektebb lett volna, ha a kormány a tervezett változtatások indoklásaképpen gazdasági okokra (például külföldi tőke bejövetele) hivatkozott volna, s akaratát nem "erőből" viszi véghez. A munkavállalók -- akik szerint a kormány az EU elvárásait is túlteljesítette -- legalább kompenzációra vártak, a csoportos létszámleépítés szabályozását, a tájékoztatási kötelezettségek körének bővülését mindenesetre nem tartják annak. Többségük tisztában van azzal, hogy az EU-ban is a rugalmas munkaidő nyert polgárjogot, ott viszont a heti munkaidő már 36-37 órára csökkent, s jóval magasabbak a keresetek.
Orbán Viktor a minap a televízióban azt nyilatkozta, hogy a munkahelyeken a vitás kérdéseket a kollektív szerődések keretében rendezni lehet. Ez kétségkívül jól hangzik, ugyanakkor nem lehet elfeledkezni arról, hogy az elmúlt években a szakszervezetek Magyarországon (már amelyik vállalatnál működik érdekképviselet) mennyire "súlytalanná" váltak, tisztségviselőik -- lévén maguk is a cégek alkalmazásában állnak -- milyen kiszolgáltatottak, s néhány százalékos béremelés reményében sok mindenre hajlandók.

Hargitai Éva-->