Újabb romaintő

Ottawában kiszámolták: egy budapesti konzulátus költsége hetvenedrésze annak, amennyit az elmúlt két évben a Magyarországról érkező menekültkérők segélyezésére kellett fordítaniuk. Most Budapest merülhet el a vízumszámtanban: a gazdasági kapcsolatok, vagy a kölcsönösségre érzékeny nemzeti önérzet visszafogása kerül-e többe. Az mindenesetre valószínű, hogy a menedékkérők itthon maradásával még sokáig nem lehet számolni, jóllehet ez lenne a leg kifizetődőbb.

Nagy számban egy kisebbség tagjairól van szó, írta körül finomkodva egy kanadai illetékes a roma kivándorlást. Amely tényt és következményeit (vízumkényszer) azután idehaza ki-ki vérmérséklete, neveltetése, politikai kötődései szerint kommentálhatja. Egy azonban biztos: korántsem csupán konzuli problémáról van szó, mint amivé a magyar külügyi közlemény igyekszik lefokozni a kérdést. A romák helyzetére lassanként jobban fokuszál a külvilág, mint az ország gazdasági eredményeire. Orrunk alá dörgölik a francia hatóságok, meglebegteti az uniós jelentés, elmarasztaló megállapításokat tesz az Európa Tanács miniszteri bizottsága. Mindez még nem állt össze egységes ítéletté, de több az intő jel annál, semhogy pusztán "ügyes belpolitikai kommunikálással" intézhetné el a kérdést a kormány.

Kanadában is már hosszabb ideje érlelődött a döntés, ám a nyitottabb nemzetközi légkör, a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fontos sága ellentételezte a megnövekedett szociális kiadásokat. A szeptember 11-e utáni általános bezárkózás pszichózisába viszont logi kusan illeszkedik a vízumkényszer.

Hasonlóképp: amennyiben az uniós bővítés elodázóinak a tábora erősödnék Nyugat-Európában, azt a "romaintők" további megszaporodásán is mérni lehet majd.