A természettudományok, a matematika és a szövegértés területén is romlott a magyar diákok teljesítménye az előző PISA-felmérés óta. Ettől függetlenül van remény. Több ország is úgy körözött le bennünket, hogy tíz éve még rosszabb vagy ugyanolyan helyzetben volt, mint a magyar diákok.
A 2012-ben, a 15 évesek körében végzett kutatás eredményei alapján az olvasás terén 19,7 százalék, a matematikában 27,1 százalék, a természettudományok terén pedig 18 százalék azok aránya, akik a program által felállított hatfokozatú skálán kettesnél rosszabbul teljesítettek. Az uniós cél, hogy 2020-ra mind a három kategóriában 15 százalék alá kerüljön ez az arány. Ezt jelenleg csak négy uniós ország, Észtország, Lengyelország, Hollandia és Finnország teljesíti. A régiós országok közül Ausztria, Szlovénia, Csehország és Szlovákia is megelőzött minket, Horvátország, Szerbia, Románia és Bulgária 15 éves tanulói azonban kevesebb pontot szereztek, mint a magyar diákok. A teljes listát tekintve összesítésben a középmezőnyben vagyunk, és szövegértésben állunk a legjobban, de matematikából és a természettudományos tantárgyakból csak az utolsó harmadba jutottunk. Az élen ezúttal is ázsiai országok végeztek. Az európaiak közül Lengyelország, Németország, Hollandia, Svájc és Belgium javított a helyezésén, és Észtország is a legjobb 15-be került.
Csapó Benő, a PISA igazgatótanácsának magyar tagja és alelnöke azt mondja: ez a legbefolyásosabb vizsgálat, amelyre hivatkoznak a szakemberek, amikor az egyes oktatási rendszerek megítéléséről van szó. Pedig ezt a felmérést nem oktatáskutatók kezdeményezték, hanem egy gazdasági szervezet, az OECD, amely a világ legfejlettebb országait tömöríti. A tesztek nem a lexikális ismereteket vizsgálják, hanem azt, hogy a diákok hogyan tudják használni a tudásukat. A legutóbbi, 2012-es megmérettetésen a 34 OECD-tagállamon kívül 31 partnerország is részt vett.
Csapó Benő azt mondja, ezek a vizsgálatok abban segítik az országokat, hogy saját problémáikat megértsék, és megtalálják a helyi feltételekhez alkalmazható megoldásokat. Ez a fő céljuk, és nem annak a néhány táblázatnak az összerakása, amely háromévenként bejárja a világsajtót. Nagyon sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy a politika csak vitatkozik az eredmények felett, ahogy a média is inkább ezt a kusza politikai vitát hangosítja fel, ahelyett, hogy azzal a többkötetnyi anyaggal kezdenének valamit, ami az eredmények elemzését tartalmazza.
„Ez a felmérés, nem egy verseny – mondta Csapó Benő. – Következésképpen nem is a ranglista a leglényegesebb. Az eddigi mérési ciklusok eredményeiből több mint harminckötetnyi elemzés jelent meg úgy, hogy a rendelkezésre álló legkifinomultabb módszertannal elemezték az adatokat. Ráadásul ez már az ötödik mérés, tehát az eredményeket történeti perspektívába lehet állítani, és összevetni azokkal a beavatkozásokkal, amelyekre az egyes országokban sor került, hogy kiderülhessen, melyik intézkedés milyen hatással járt. Ezek az adatok közvetlenül segítik a tényekre, bizonyítékokra alapozott oktatáspolitikát, az elemzésekből ki lehet olvasni, mit kell tenni ahhoz, hogy az eredmények javuljanak. A magyar eredmények az első, 2000-es vizsgálathoz képest – a szövegértést leszámítva – is rosszabbak. Ez pedig azt jelzi, hogy az oktatási rendszerünkkel nagy problémák vannak.”
Ez nem örömteli, de hasonló sokkot Németország is átélt. Ők azonban az első felmérés után leszűrték a következtetéseket, és azonnal léptek.
„Németországban a 2001-es „PISA-sokk” után az oktatáspolitika döntéshozói, minden tartományból elindultak Helsinkibe – mondta Vekerdy Tamás. – A finn eredmények nemcsak a németeket, több országot is arra késztettek, hogy tanulmányozzák, ott mit tudnak jobban. Gyorsan kiderült: Finnországban, amikor az ország még szegény volt, sok pénzt fektettek a közoktatásba. Késői beiskolázást vezettek be, hat évük van az ottani gyerekeknek, hogy a tanulási készségeket elsajátítsák, kellemes hangulatú iskolák vannak, és két tanár foglalkozik a gyerekekkel osztályonként. Nem véletlen, hogy mindig az élmezőnyben vannak és az sem, hogy azok az országok, ahol átvették ezt a gyakorlatot, sokat javítottak. Ázsiában is a képességfejlesztésre helyeznek nagy hangsúlyt, és az egyenlőtlenségeket szűntették meg az oktatásban. Meggyőző, amit elértek: az első tízből hét ma már ázsiai a listán.”
Kulcsár Gábor, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola vezetője azt mondja: az eredmények azt mutatják, hogy ebben a felmérésben azok az országok teljesítenek jól, ahol az alapvető tanulási képességek és tanulási technikák elsajátítására türelmesen, sok időt hagynak – mondta Kulcsár Gábor. – Ott, ahol a lexikális tudást erőltetik, az eredmények sokkal rosszabbak. Magyarországon az utóbbi a jellemző és a tudáshasznosításra való felkészítés, a kreativitás fejlesztése sem központi kérdés az iskolák többségében: ez is meglátszik az eredményeken. Az élmezőnybe tartozó országokban jellemzően sokkal jobban odafigyelnek a szociális különbségek kiegyenlítésére, és mindenki egységes, magas szintű oktatást kap.
Vekerdy Tamás szerint az a katasztrófa, hogy a romlás főleg a nagyon gyengén teljesítők arányának növekedésében mutatkozik meg, a kiemelkedő tanulók teljesítménye ugyanis nem változott. Ez pedig azt jelenti, hogy a jó családból és a nem jó családból érkező gyerekek között növekedett a tudáskülönbség. Nálunk az iskola nem arra kíváncsi, mit tud a gyerek, hanem arra, mit nem tud? „L. Szabó László ezt úgy fogalmazta meg, hogy a magyar iskolarendszer ítélkezési dühben szenved, amit a gyerekek sínylenek meg. Elmagyarázom: ebben a PISA-felmérésben tesztek vannak, mondjuk, hogy válaszolja meg a diák, mekkora az Antarktisz. A feladat megoldásához oda van rajzolva egy mérőpálca, amit egy finn diák az ujjaival lemér, és elkezdi megméricskélni az Antarktiszt. A magyar diák pedig elkezd idegeskedni, hogy nem tanulta, vagy nem emlékszik a helyes válaszra. Megijed attól, hogy hibázni fog, és a többség hozzá sem fog a feladathoz.”
Csapó Benő azt mondja: Észtország, Németország vagy Lengyelország példája bizonyítja, hogy nem reménytelen a helyzet, és már tíz év alatt komoly, mérhető javulást lehet elérni. Ehhez szerinte jobb tankönyvek, tanítási módszerek kellenének, de mindenekelőtt a pedagógusok megbecsülését kellene javítani, és a képzésüket fejleszteni.
„Magyarországon többen tanulnak évente orvosnak, mint pedagógusnak – mondta Csapó Benő. – Orvost mégis négy helyen képeznek, pedagógusképzés pedig szétaprózva, több mint harminc helyen van. A természettudományos és a matematikaeredmények romlása mögött ott van az is, hogy egyre komolyabb a tanárhiány Magyarországon. A kisebb iskolákban már alig van ezekre szaktanár. Nagyon fontos lenne az iskolai szelekciós mechanizmusok megváltoztatása is. Már a 2000-es vizsgálatokban is azok között az országok között voltunk, amelyekben a legnagyobbak az iskolák közötti különbségek.”
Az unióban legkevésbé a matek megy
Az uniós diákok főleg matekból teljesítenek rosszul. Uniós szinten 22,1 százalék nem teljesít megfelelően. A javulás 2009-hez képest csak 0,2 százalékpont. Az olvasás terén 17,8 százalék azok aránya, akik nem ugorják meg a lécet. Itt a legnagyobb az előrelépés uniós szinten, átlagosan 1,9 százalékpont. Természettudományos tárgyakból 16,6 százalék került a legalsó hatodba, a javulás 1,2 százalékpont. Az 2010-ben döntött az úgynevezett Európa 2020 stratégia céljairól, melyek egyike az oktatásban gyengén szereplők arányának 15 százalék alá szorítása.
A visegrádi országok közül Lengyelország mutatói a legjobbak.
Mi az a PISA?
A PISA (Programmefor International StudentAssesment) a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD megbízásából készített felméréssorozat, amely a tizenöt éves diákok olvasási-szövegértési készségeit, matematikai és természettudományos kompetenciáját méri. A feladatsorok nem a lexikális tudást kérik számon, hanem azt, hogy a középiskolások tudják-e a gyakorlatban alkalmazni a tanultakat.
A vizsgálatot 2000 óta háromévente ismétlik meg, Magyarország 1996-ban csatlakozott. Tavaly a nyomtatott feladatsorok mellett már számítógépes teszteket is kitöltettek a diákokkal szövegértésből és matematikából.
