Bizonytalanságban a hazai húsipar

A folyamat egyértelmű áldozata az állattenyésztés, amelynek teljesítménye a húsipar egészét kedvezőtlenül érintette és érinti napjainkban is. Az alapanyag-termelés évről évre változó teljesítménye végső soron az állatlétszám drasztikus csökkenéséhez vezetett. A rendszerváltás óta még sohasem volt olyan mélyen a sertés-, illetve szar-vasmarha-tenyésztés, mint ezekben az években.

A sertéslétszám a korábbi 10-12 millióról ötmillió körülire esett vissza. Kije-lenthető, hogy a parasztság - legyen az családi, szövetkezeti, állami vagy társas üzemben dolgozó - sokkal könnyebben boldogulna és látná el a húsipart alapanyaggal, ha a termelés helyzetét legalább középtávra stabilizálnák. Az állattenyésztés súlyának sokkal nagyobbnak kellene lennie az agrárágazaton belül, mint amilyen jelenleg.

Az okok közé tartozik, hogy eddig egyetlen kormánynak sem sikerült elérni, hogy a parasztság a földet jól használja ki, olyan állapotban tartsa, ami akár a környezetgazdálkodás, akár a turisztika számára is elfogadható - vélekedik Farkas Imre. Hiba, hogy az állattenyésztő telepek többségétől elkülönítették a földeket. Pedig ha a paraszt a földművelésből tud létezni, akkor iparágakat (húsipar, tejfeldolgozás, bőr-, konzervipar) képes éltetni, ellátva ezeket nyersanyaggal. Azt pedig már az iparra kellene bízni, hogy megtalálja a kész élelmiszerek, feldolgozott áruk jelenleginél nagyobb piacát.

Az ügy fontosságát jelzi, hogy az élelmiszeripar a mezőgazdasági termékek 80-85 százalékára vevő, ekkora hányadát dolgozza fel. A külföldi példák azt mutatják, hogy ha az alapanyag-termelők érdektelenek, az állam besegít, nehogy abbamaradjon a termelés, mert az minden szereplőnek piacvesztést jelent.

Nálunk az is gond, hogy amennyiben az állam, a minisztérium beavatkozik, az csak a feldolgozók kapujáig jut, mert a termékpályából csupán egy bizonyos szakaszt szabályoz. Ezt Farkas Imre azért érzi a saját bőrén, mert a Zalahús Rt. mint vállalkozás hizlaldáin keresztül az alapanyag-termelésben is érdekelt, hiszen a vágóállatok 30-40 százalékát maga hizlalja fel. A termelési háttérrel nem rendelkező cégeket erőteljesen sújthatja egy-egy elhibázott, kapkodva meghozott döntés. Az ágazat egészére kellene minden esetben komplex szabályozást alkalmazni. Különben az egész vertikum rosszul működik, és gyakran ellenérdekeltségek jelentkeznek.

Az ötmilliós sertésállomány nem jelentős tényező a külpiacon. A mintegy 2-2,5 millió, döntően feldolgozott formában kivitt sertés nem olyan mennyiség, mint például a hollandoké vagy a dánoké. A nagy vevők csak megfelelő, nagy mennyiségek esetén tudnának velünk hoszszabb távon számolni.

Tanulságos az idei év is, mert a sertésvertikum szereplői még nem tudják, az állam segíti-e a kivitelt, kompenzálja-e valaki az exportőröket a forint erősödése miatt - mondja Farkas Imre elnök-vezérigazgató. A kivitel ezekben a hónapokban veszteséges.

Arra a kérdésre, hogy az uniós belépést követően versenyképes lehet-e a magyar húsipar, a cégvezető így válaszolt: bízik benne, hogy az egységes szabályozás kedvező, kiszámíthatóbb lesz számunkra, a termelő várhatóan garantált árhoz jut, a feldolgozóipar pedig stabilabb piaci árral számolhat. Áruink nyugati fogadtatásáról állítja, hogy minőségükkel, választékukkal már jelenleg is megállják a helyüket. Az áru beözönlésétől nem tart, az uniós országok gyakorlata, hogy 90 százalékban önellátók, a hazai terméket helyezik előtérbe, ez ránk is vonatkozik majd, csak a választék miatt fogadunk egyes árukat.