Gazdaságélénkülés kontra környezetvédelem?

A környezetbarát áramtermelés mihamarabbi és minél szélesebb körű megvalósítása mellett állt ki Jürgen Trittin német szövetségi környezetvédelmi miniszter. A zöldek képviseletében kormánytaggá váló politikus a megújuló energiaforrásokról szóló törvény kidolgozásánál és parlamenti előterjesztésénél szállt éles vitába, mondván: "Németország ambiciózus légkörvédelmi politikáját következetesen végig kell hogy vigye, példát mutatva ezzel Európában és világszerte."

A károsanyag-kibocsátás mérséklése érdekében vállalt önkorlátozások azonban egyre kedvezőtlenebb "telephellyé" teszik Németországot, ami a csökkenő gazdasági teljesítmény és a növekvő munkanélküliség hónapjaiban e célkitűzésnek komoly ellentáborát hozta létre. A Trittin által képviselt nézetek azonban még tovább mennek, hiszen az atomerőműveket húsz éven belül ki akarják vonni az ország energiaellátásából, és 32 éven belül teljesen le is akarják szerelni őket. Az ellenzők szerint ez azonban komoly stratégiai hátrányhoz vezet, hiszen az Egyesült Államok ilyen célkitűzése hatvanéves időtávval számol. A magenergia kivonása az ország energiaszükségletének egyéb forrásból való fedezését tenné ugyanis szükségessé. Mivel ez az ország adottságainál fogva javarészt fosszilis energiaforrásból lenne megoldható, a környezetvédelmi miniszter könnyen ellentmondásokba keveredhet. Az elmúlt 13 évben ugyan jelentősen nőtt a kőolaj és földgáz alapú energiatermelés hatékonysága, ám a fajlagos szén-dioxid-kibocsátás ilyetén mérséklődése nem nyújt fedezetet az atomenergia kiváltásához. Az ország áramigényének harminc százalékát kitevő energia előállítása ugyanis legalább 50 millió tonnával növelné Németország éves szén-dioxid-emisszióját.

Az ambiciózus tervek azonban 2020-ra 40 százalékos, 2050-re pedig 80 százalékos kibocsátáscsökkentést irányoznak elő. Ez nyilvánvalóan csak a megújuló energiaforrások jelentékeny bővítésével oldható meg. Ennek érdekében Jürgen Trittin az öt megawatt feletti teljesítménnyel bíró, nagy vízi erőműveket is a támogatandók listájára igyekszik felvetetni. Állami forrásokat tenne továbbá elérhetővé nemcsak az ilyen létesítmények építésére, hanem a legalább 20 százalékos teljesítményjavulást hozó korszerűsítésre is. Szintén modernizálni igyekszik a napenergia-használatot ösztönző támogatási rendszereket is. Itt kitűzött cél, hogy a megújuló energiaforrások aránya a jelenlegi hét százalékról az évtized végére 12,5 százalékra emelkedjen, az eddigi tapasztalatok szerint a szélmalmok és napelemek száma ugrásszerűen nő Németországban. Mint a Handelsblatt megállapítja, a miniszter nevével fémjelzett energiapolitikai fordulat eszközrendszere tehát nyilvánvaló: minél drágább a hagyományos módon nyert energia - nem utolsósorban az állami beavatkozásnak köszönhetően -, annál kedvezőbb feltételekkel juthat a piacra a környezetkímélő módon előállított ökoáram.