Átalakuló hosszú távú áramvásárlási szerződések
Ugyanakkor az is igaz, hogy a szakemberek többsége szerint a hosszú távú áramvásárlási szerződések nélkül nem lehetne garantálni az ellátás biztonságát, amely ilyen összefüggésben további kérdéseket is felvet. Bonyolítja a helyzetet, hogy a Vet. 2001-es módosításának hatására három évvel később, vagyis 2004-ben megszűnt az erőművi hatósági ár, amelyet tavaly év végén a parlament ismét visszaállított.
Kóka János mint az árszabályozást irányító gazdasági és közlekedési miniszter ezt követően felkérte a Magyar Energiahivatalt, hogy végezze el az érintett erőművek és az MVM közötti ármegállapításhoz szükséges számításokat.
Mindez azért is rendkívül fontos, mert egyrészt legkésőbb 2007 júliusától kell a teljes energiapiacot megnyitni, amely minden szereplő számára új helyzetet jelent majd, másrészt ma még ezt sem lehet teljesen biztos dátumként elfogadni, mert éppen Kóka János jelezte, hogy terveik szerint a teljes liberalizációt előrehozzák 2006 végére. Ezzel egyetemben már tavaly novemberben megkezdődtek a tárgyalások az MVM és az érintett erőművek között, sőt az Európai Bizottság még tavaly ősszel bejelentette: vizsgálatot folytat a kilencvenes években privatizált erőművekkel kötött hosszú távú áramvásárlási szerződések ügyében, mert ezek a kontraktusok, illetve a kapcsolódó állami támogatások vélhetően nincsenek összhangban az EU alapszerződésével.
Tringer Ágoston, az MVM kommunikációs vezetője szerint a htm-ek jövőjének csupán egyik aspektusa a teljes piacnyitás.
Legalább ilyen fontos, hogy milyen árampiaci modell keretében végzik a piaci szereplők feladataikat a jövőben. Szerinte a hosszú távú megállapodások mellett is biztosítható a kellően likvid piac. Bizonyíték erre, hogy a hazai piacnyitás mértéke bőven eléri az uniós átlagot. A nyugat-európai példa is azt mutatja, hogy a villamosenergia-forgalom meghatározó része továbbra is ilyen kontraktusok keretében bonyolódik.
A hazai, erősen széttagolt tulajdoni szerkezetű, részlegesen liberalizált villamosenergia-iparban a htm-ek rendszere tart egyensúlyt kereskedelmi oldalról a szereplők között. Ez azért is lényeges, mert így tudja az MVM biztosítani a fogyasztók számára a kedvező villamosenergia-átlagárat, amelyben például a paksi alacsony ár kiegyenlíti a lényegesen drágább, más erőműből beszerzett energia költségét. Ezzel szemben a szerződések felbontása esetén várható helyzetben az átlagárnál magasabb, még a villamosenergia-igények kielégítéséhez szükséges legdrágább termelőegység határozná meg az árat – szögezte le az MVM munkatársa.
Kuhl Tibor, a Dunamenti Erőmű vezérigazgatója szerint három egyszerű jogszabály-változtatással meg lehetne oldani a hazai árampiac gondjait. Egységesen öt évre kellene csökkenteni a ma meglévő htm-ek kifutását. Aztán pontosan fel kellene mérni a kapacitásigényeket és tendereztetni kellene a piac szereplőit, végül mielőbb meg kellene szüntetni azt a gyakorlatot, hogy az áramszolgáltatók csak a nagykereskedő MVM-től vehetnek villamos energiát.
Mittler István, a legjelentősebb hazai áramtermelő, az állami tulajdonú Paksi Atomerőmű Rt. kommunikációs vezetője szerint a társaság számára hosszú távú, kiszámítható biztonságot jelent az MVM-mel kötött áramvásárlási szerződés. Ez egy nukleáris létesítmény esetében különösen fontos – hangsúlyozta –, hiszen a fajlagosan magas beruházási költségű atomerőmű esetében elsődleges a működés tervezhetősége. A stabil működés szerződéses garanciája még a legolcsóbban termelő, regionálisan versenyképes egység számára is lényeges.
Ugyanez vonatkozik a tervezett beruházásokra is, éppen emiatt fontos, hogy az atomerőmű parlamenti döntéssel is megerősített üzemidő-hosszabbítása kiszámítható jövőbeni piaccal tervezhessen, ez pedig az áram-nagykereskedővel kötött hosszú távú megállapodással érhető el – szögezte le a kommunikációs vezető.
A htm-ek olyan magánjogi szerződések, amelyeket a piacnyitás nem befolyásol, ezeket a kormány támogatásával kötötte meg az MVM – mondta Tombor Antal, a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. elnök-vezérigazgatója. Amennyiben a szerződéseket fel kellene bontani, akkor valamilyen módon el kell számolni az érintetteknek egymással. Ebben az esetben azt is alaposan vizsgálni kellene, miként változna a villamos energia ára, hiszen ezen a téren nem kínálati, hanem keresleti piac van Magyarországon. Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a felmérések szerint 2020–2025 körül mintegy hatezer MW erőművi kapacitást kell építeni a biztonságos energiaellátás biztosítására, a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása mellett. Az új beruházások banki hitel nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlenek, a bankok pedig áramvásárlási szerződés nélkül szóba sem állnak egyetlen befektetővel sem.
