Mit jelent az iráni háború Ázsia gazdaságaira nézve?

A közel-keleti háború gazdasági vonatkozásai közül nem meglepő módon a kibontakozó olaj- és energiaválságról érdemes elsőként szót ejteni. 2024-ben a Hormuzi-szorost elhagyó kőolaj- és LNG-szállítmányok 84, illetve 83 százaléka irányult Ázsiába, vagyis a régió minden más térségnél jobban ki van téve az iráni háború gazdasági következményeinek. Kelet- és Délkelet-Ázsia országai ugyanakkor nem egyenlő mértékben szenvedik el egyelőre az energiahordozók kereskedelmében jelentkező fennakadások hatásait. Kínának és Japánnak több hónapra elegendő olajtartalékjai vannak, Brunei és Malajzia jelentős kőolaj-kitermelők, Ázsia indo-csendes-óceáni régiójának többi állama azonban már most komoly energiaellátási problémákkal küzd, amelyeket különböző intézkedésekkel, például rövidített munkahéttel, otthoni munkavégzéssel vagy a légkondicionálás és az üzemanyag-vásárlás korlátozásával igyekeznek tompítani. Sőt, Thaiföldön a kormányzati alkalmazottaknak a lift helyett a lépcsőn való közlekedést írták elő. A háború elhúzódása esetén ugyanakkor a jelentős olajtartalékokkal rendelkező országoknak is helyettesítő importforrás után kell nézniük, Kína esetében ez valószínűleg Oroszország lesz. Ezzel együtt Kína minden bizonnyal el akarja majd kerülni az orosz olajtól való túlzott függést, ennek érdekében pedig Peking várhatóan tovább fokozza az energiabiztonság érdekében tett erőfeszítéseit, a megújuló energiaforrásokra való átállást és a beszerzési források diverzifikálását.

Ázsia gazdaságai és az energiaválság

Az olajválságon túlmenően Kína számára az iráni háború két számottevő gazdasági kockázattal is jár. Egyrészt látványosan instabillá és kiszámíthatatlanná vált egy olyan régió, amellyel Peking kapcsolatai az elmúlt időszakban látványosan fejlődtek, köszönhetően annak, hogy a Közel-Kelet országainak finanszírozási lehetőségei és energiahordozó készletei, illetve Kína gyártási kapacitásai és infrastruktúra-fejlesztési tapasztalata egymást jól kiegészítő tényezők. Az iráni háború másik fő gazdasági veszélye Kínára nézve, hogy az olajárak emelkedése világszinten visszafogja a fogyasztást, ami pedig fájdalmasan érintené az exporttól továbbra is erősen függő kínai gazdaságot. A globális gazdasági növekedés nem várt visszaesése a kapacitásfelesleg további növekedését eredményezné a kínai gyártó iparágakban, ami a vállalatok nyereségének csökkenéséhez, és pénzügyi helyzetük romlásához vezetne. Következményként a bérnövekedés további lassulására lehet számítani, aminek hatására a belső fogyasztás sem fog bővülni a remélt ütemben. Emellett az energiaárak emelkedésére különösen érzékeny európai gazdaság újabb krízissel néz szembe, márpedig az EU továbbra is kiemelten fontos a kínai vállalatok exportja szempontjából.

 Indonézia ebből a szempontból az egyik leginkább veszélyeztetett országnak számít, mivel olajtartalékjai messze elmaradnak Japán vagy Dél-Korea készleteitől. A jelentős kőolajtartalékok révén Japán egy ideig fenn tudja tartani az ellátás biztonságát, ám a háború következményei alól az ország gazdasága így sem tudja kivonni magát . Az emelkedő szállítmányozási költségek és energiaárak újabb terhet jelentenek az amúgy is inflációs nyomással küzdő japán gazdaságnak, másrészt megnehezíthetik a kormány gazdaságélénkítési programjának végrehajtását, amelyhez jelentős állami forrásokra lenne szükség. Délkelet-Ázsia legszegényebb államai, mint Mianmar vagy Laosz, különösen veszélyeztetve vannak, mivel egyrészt nincsenek állami forrásaik a válság hatásainak enyhítésére, másrészt kevés opcióval rendelkeznek az import diverzifikálására. A tartósan fennmaradó magas olajár azonban az olyan, exportra termelő gyártási központok versenyképességét is negatívan fogja érinteni, mint Thaiföld és Vietnám.

A konfliktus gazdasági következményeit illetően kevés szó esik a technológiai dimenzióról, pedig a jövő kapcsolati hálóját illetően a tech mindig meghatározó tényező. 

A Pentagon ugyanis a mesterséges intelligencia védelmi ökoszisztémába való beépítése céljából olyan cégekkel kötött szerződést, mint a Google vagy az OpenAI. Vagyis a mesterséges intelligenciában utazó amerikai Big Tech már nem pusztán piaci tényező, hanem az amerikai védelmi rendszer része, ez pedig érthető módon biztonsági kérdéseket vet fel Peking részéről. Kína már eddig is a hazai gyártású csipek és a hazai mesterségesintelligencia-infrastruktúra fejlesztését ösztönözte, hogy csökkentse a külföldi beszállítóktól való függőséget, ez a folyamat pedig várhatóan tovább fog gyorsulni a mostani háború következtében.

Egyelőre nem látható, hogy mennyi ideig tart az Irán körüli fegyveres konfliktus, és mikor állhat helyre a közel-keleti kőolajexport, ettől függetlenül azonban az ázsiai országok vélhetően igyekeznek valamiféle stratégiát alkotni a kitettség jövőbeni csökkentésére. Az import diverzifikációja minden bizonnyal kiemelt szerepet fog kapni, emellett pedig nőni fog a motiváció a tiszta energiára való mielőbbi átállásra, ami Kínának, mint a technológia fő exportőrének gazdasági befolyását fogja erősíteni a régióban. A sebezhetőségük felismerése arra is késztetheti az ázsiai kormányokat, hogy újragondolják a közel-keleti régióban betöltött, hagyományosan korlátozott diplomáciai szerepüket. Az ázsiai államok együttesen a világ legnagyobb energiaimport-piacát adják, összehangoltabb fellépésük révén növekedne befolyásuk, ami lehetővé tenné számukra, hogy aktív szerepet játszanak a közel-keleti térség jövőjének alakításában.