Maga Charles Darwin vetette fel, hogy a látszólag céltalan vakbél egy növényevő ősünk valamely szervének visszafejlődött formája. Tudományos körökben azóta is haszontalannak tartották a vakbelet, melynek "imázsát" tovább rontja, hogy húszból egy ember élete során szenved vakbélgyulladásban. Mint hogy a vakbél eltávolítása látszólag nem jár kellemetlenséggel, semmi nem cáfolta eddig a haszontalanságával kapcsolatos felvetés – írja a LiveScience.
A Duke University kutatói szerint azonban ideje átírni a tankönyveket. William Parker és kollégái úgy vélik, a vakbél több hasznos funkcióval rendelkezik. Súlyos hasmenés esetén például menedéket nyújt a hasznos baktériumoknak, amíg újra visszatelepülhetnek a bélrendszerbe. Sőt, a friss kutatások szerint fehérvérsejteket termel, irányít és "tanít" is.
Ráadásul Darwin feltételezésénél jóval hosszabb ideje, mintegy 80 millió éve van jelen az élőlényekben és legalább két evolúciós szakaszon esett át. A főemlősök és a rágcsálók 70 százalékra rendelkezik valamilyen vakbéllel. Parker szerint ha Darwin ezt tudta volna, nem gondolta volna, hogy a vakbél az evolúció mellékterméke
