A forróság már a gazdasági növekedést is felperzseli
A legutóbbi európai hőhullám során több országban is júniusi melegrekordok dőltek meg. Franciaországban, Németországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban egyaránt rendkívüli hőmérsékleteket mértek. A szélsőséges időjárás következményei gyorsan megjelentek a gazdaságban is: kórházak kerültek nehéz helyzetbe, fennakadások alakultak ki a közlekedésben, iskolák zártak be, miközben egyes térségekben erdőtüzek is pusztítottak. Franciaországban két atomerőművi blokk működését is fel kellett függeszteni a hűtővíz hiánya miatt.
Magyarország sem maradt érintetlen. A június végi hőhullám idején a Paksi Atomerőműnek több alkalommal vissza kellett fognia termelését a Duna magas vízhőmérséklete miatt. Bár a hazai villamosenergia-ellátás biztonságát ez nem veszélyeztette, a történet jól mutatja, hogy a klímaváltozás gazdasági hatásai már nem csupán a mezőgazdaságban vagy a turizmusban jelentkeznek. Európa legfontosabb energiatermelő infrastruktúrái így egyszerre szembesülnek a növekvő villamosenergia-igénnyel és a termelési korlátok erősödésével.
A hőség várható hatásai Európában
Talán a Napnál is világosabbá vált, hogy az európai gazdaságok többsége nem ilyen éghajlati viszonyokra lett tervezve. Az infrastruktúra, az épületállomány, a közlekedési rendszerek és a munkahelyek döntő része egy hűvösebb klímához alkalmazkodott. Ahogy a szélsőséges meleg egyre gyakoribbá válik, úgy ütköznek ki ennek a korlátai is.
A gazdasági károk ráadásul messze túlmutatnak a közvetlen fennakadásokon.
Egy kutatás (García-Leon és szerzőtársai, 2021) szerint a leginkább hőségsújtotta európai években a munkatermelékenység romlása önmagában 0,3–0,5 százalékos kibocsátásveszteséget okozott kontinensszinten.
A leginkább érintett régiókban a veszteség az 1 százalékot is meghaladta. Ehhez jönnek hozzá a magasabb hűtési költségek, az egészségügy többletterhei, az infrastruktúra helyreállítási költségei, valamint a vízhiány mezőgazdaságot és közlekedést érintő következményei, amelyek tovább növelik a klímaváltozás gazdasági számláját.
A Mannheimi Egyetem és az Európai Központi Bank tavaly publikált elemzése szerint a 2025-ös nyári hőhullámok, aszályok és árvizek nagyjából 0,3 százalékkal csökkentették az európai gazdasági kibocsátást. A becslések szerint a veszteség halmozott hatása 2029-re akár a GDP 0,8 százalékát is elérheti. A termelékenység romlása mellett az ellátási láncok sérülése és a turisztikai bevételek csökkenése is szerepet játszik ebben.
A hőség inflációs hatása sem elhanyagolható.
Az Európai Központi Bank korábbi számításai szerint a hőhullámok és az aszályok 0,4–0,9 százalékponttal emelhetik az élelmiszerinflációt.
Ahogy a klímaváltozás erősödik, ez a hatás a következő évtizedekben még markánsabbá válhat. Vagyis a szélsőséges időjárás már nemcsak a növekedést érinti, hanem az árstabilitás fenntartását is nehezebbé teheti.
Korábban sokan úgy gondolták, hogy a hőség elsősorban a dél-európai országok problémája. Az adatok azonban mást mutatnak. Paradox módon éppen Németország lehet az egyik legnagyobb vesztese a gyakoribb hőhullámoknak. Nem azért, mert a német nyarak a mediterrán térséghez hasonlóvá válnának, hanem mert az ország infrastruktúrája és gazdasági szerkezete egy hűvösebb éghajlatra lett tervezve. Az Európai Bizottság üzleti felméréseiben az időjárás egyre gyakrabban jelenik meg a termelést korlátozó tényezők között, különösen Németországban és Spanyolországban.
Magyar szempontból mindez azért fontos, mert a hazai gazdaság erősen kapcsolódik a német iparhoz. A német termelésben vagy logisztikában jelentkező fennakadások közvetve a magyar exportteljesítményre is hatással lehetnek.
Emellett Magyarországon is egyre gyakoribbak a hőhullámok, amelyek a mezőgazdaságon, a vízgazdálkodáson és az energiafelhasználáson keresztül már ma is érdemi gazdasági költségeket okoznak.
A következő évek egyik fontos kérdése az lehet, hogy az európai gazdaságok milyen gyorsan képesek alkalmazkodni az új körülményekhez. Az idei nyár ugyanis ismét emlékeztetett arra, hogy a hőség már nem egyszerű időjárási esemény. Egyre inkább olyan makrogazdasági változóvá válik, amely befolyásolja a növekedést, az inflációt és a versenyképességet. Úgy tűnik, a gazdaságpolitikusoknak hamarosan ugyanúgy figyelniük kell a hőmérőt, mint a gazdaság állapotát előrejelző hagyományos mutatókat.
