Ezeket az országokat ránthatja magával az orosz üzemanyaghiány, a lebombázott finomítók miatti benzinkáosz – Magyarország helyzete egyértelműnek tűnik

Súlyos üzemanyagválságot idéztek elő Oroszországban az olajfinomítók ellen az elmúlt hetekben végrehajtott, részben mélységi ukrán dróncsapások. Mindennapossá vált a kutakon hiába várakozó autósok látványa, és nemrég megtörtént az elképzelhetetlen is: a világ egyik legnagyobb dízelexportálójának számító Oroszország július 31-ig betiltotta annak kivitelét, újabb nyomást helyezve a nemzetközi piacokra. Eközben sűrűsödnek azok a nyugtató célú orosz kormányzati megszólalások, melyek szerint a prioritást élvező ágazatokban - így a mezőgazdaságban - továbbra is rendelkezésre áll a szükséges mennyiség. De nem csak Oroszország szenved: a válság üzemanyaghiányt és áremelkedést idézett elő az orosz üzemanyagexport kapcsán nagymértékű kitettséggel bíró Közép-Ázsiában.

Évtizedes stratégiai hiba ütött vissza a térségben a kitettséggel

Az ukrán dróntámadások jelentőségét és az orosz gazdaságra gyakorolt veszélyességüket példázza az, hogy néhány napja az ukrán harci drónok működésképtelenné tették az omszki olajfinomítót, amely Oroszország egyik legnagyobb feldolgozóüzeme. Az éves szinten közel 22 millió tonna kőolaj feldolgozására képes benzinelőállító üzem közel háromezer kilométerre található a háborús térségtől, azaz az ukránok rendkívül távoli mélységi csapást hajtottak végre egy stratégiai jelentőségű olajinfrastruktúra ellen. A kiesés különösen érzékenyen érintette a közép-ázsiai országokat, mindenekelőtt Kirgizisztánt.

Az X-en megjelent egyik felvétel a finomítóról a támadás után:

A Discovery Alert friss összeállítása szerint 

A Szabad Európa Rádió munkatársainak közreműködésével készült, az Oil Price oldalán megjelent cikk szerint ugyanakkor egyes szakértők nem csak a háborús helyzet közvetett folyományaként értelmezik a mostani közép-ázsiai benzinválságot. Az annak is következménye, hogy a közép-ázsiai országok hosszú éveken át nem építettek ki diverzifikált energiaellátási rendszert.

Luca Anceschi, a Glasgow-i Egyetem Közép-Ázsia-szakértője szerint a térség kormányai jellemzően rövid távon gondolkodnak. Anceschi úgy véli, hogy a politikai vezetők elsődleges célja a hatalom megtartása, ezért az exportlehetőségekre koncentrálnak, miközben háttérbe szorul a hosszú távú energiabiztonság és a belföldi ellátás megerősítése.

Országonként eltérő a kitettség, de Kirgizisztán már segítséget kért

A régió orosz olajtól való függősége országonként eltérő, de szinte minden állam nagymértékben támaszkodik az orosz finomított kőolajtermékekre, elsősorban a benzinre és a dízelre.

• A saját tengeri kijárattal nem rendelkező Kirgizisztán és Tádzsikisztán szinte teljes egészében Oroszországból szerzi be üzemanyagát, de 
• még az energiahordozókban gazdag Üzbegisztán is jelentős importra szorul, mivel finomítói kapacitása korlátozott.

Ennek következtében minden nagyobb orosz finomítói kiesés azonnal áremelkedést és ellátási zavarokat okoz a térségben.

Mint a Világgazdaság oldalán megírtuk, július elején Kirgizisztán hivatalosan is segítséget kért Kazahsztántól, Fehéroroszországtól, Azerbajdzsántól, Üzbegisztántól és Türkmenisztántól a stabil üzemanyag-ellátás fenntartásához. Oroszországot hiába is szólította volna meg: a finomítókapacitások kiesése miatt a hatalmas ország maga is olajtermékek importjára szorul.

Ez persze nem jelent semmiféle megoldást a közép-ázsiai országok, így a hétmillió lakosú Kirgizisztán számára sem, mely benzinimportjának több mint 90 százaléka Oroszországból érkezik. A benzinkéréssel párhuzamosan Biskek már előzetes megállapodásokat kötött Pekinggel és Minszkkel repülőgép-üzemanyag és dízel szállításáról is, ezek a mennyiségek azonban a kirgiz éves dízelfogyasztásnak mindössze mintegy 3 százalékát fedeznék.

A kirgiz közgazdász, Tolenbek Abdyrov szerint a jelenlegi helyzet egy régóta ismert problémára világított rá. Szerinte évek óta szükség lenne a beszerzési források diverzifikálására, új hazai finomítók építésére, valamint arra, hogy az ország nyersolajat importáljon és helyben dolgozza fel, így csökkentve kiszolgáltatottságát.

Ha a régióra tekintünk, akkor általános érvényű az a kijelentés, miszerint az orosz finomítói válság alapjaiban alakította át a térség üzemanyag-kereskedelmét. Az orosz szállításoknak való kitettség eltérő, de minden országban jelentős, amit az idei év első felének importadatai is mutatnak.

• Üzbegisztánban 2026 első négy hónapjában 568 700 tonna benzint importáltak Oroszországból 327,1 millió dollár értékben, ami több mint kétszerese az egy évvel korábbi mennyiségnek. Az év első öt hónapjában az ország teljes üzemanyag-importja 84 százalékkal nőtt, és már a belföldi kereslet közel felét fedezi. Az AI-92-es benzin ára az üzbég árutőzsdén történelmi csúcsra, tonnánként 13,92 millió szumra emelkedett, ami egyetlen hónap alatt 11,8 százalékos drágulást jelentett, miközben az országnak üzemanyaghiánnyal kell szembenéznie. Bár Üzbegisztánnak van saját finomítói kapacitása, de annak korszerűtlen technológiája miatt a piaci ellátáshoz 35 százalék körüli üzemanyag importra szorul, melynek döntő aránya orosz forrású.
• Kirgizisztán üzemanyagpiacának 90-95 százaléka továbbra is közvetlenül Oroszországtól függ. Az ellátási zavarok miatt prémium üzemanyagokból hiány alakult ki, ezért az ország már Kínával és Üzbegisztánnal is tárgyal alternatív szállítási útvonalakról.
• Tádzsikisztánban a kőolajtermékek és a cseppfolyósított gáz több mint 70 százaléka érkezik Oroszországból. A hatóságok már hivatalosan is elismerték a repülőgép-üzemanyag hiányát, amelyet Kazahsztánból és Türkmenisztánból próbálnak pótolni. A tádzsik kitettség jelentős, kb. 80-85 százalékot ér el üzemanyag és földgázimportra együttesen.
• Kazahsztán eközben sajátos helyzetbe került. Az orosz finomítói kapacitások jelentős kiesése miatt Moszkva rendkívüli módon 50 ezer tonna AI-92-es benzin sürgősségi szállítását kérte Asztanától. A kazah kormány azonban saját piacának védelme érdekében nemrég 2027. május 22-ig meghosszabbította a kőolajtermékek exporttilalmát, amely az Eurázsiai Gazdasági Unió tagállamaira is kiterjed.

Kazahsztán esetében nem lehet orosz kitettségről beszélni, mert évente mintegy 14 millió tonna kőolajterméket állít elő, miközben mindössze 1,2 millió tonnát importál Oroszországból. S nem lehet a kakukktojásnak számító Türkmenisztán esetében sem, mivel az ország zárt gazdasága és saját kőolaj-kitermelése miatt nem importál üzemanyagot Oroszországból, sőt, szigorú kiviteli korlátozásokkal (pl. a határon kilépő járművek 300 literes dízellimitjével) védi saját, olykor így is akadozó belföldi ellátását.

Közös piacot is elképzelhetően tartanak a közép-ázsiai államok

Az energia- és üzemanyag-hiány nemcsak gazdasági, hanem politikai kockázatokat is hordoz ezekben a jellemzően autoriter hatalomgyakorlással működő államokban. A gyors üzemanyag-drágulás ugyanis jelentősen csökkenti a lakosság vásárlóerejét, miközben a régió gazdaságai továbbra is nagymértékben a fosszilis energiahordozókra épülnek. 

Luca Anceschi szerint amennyiben a jelenlegi helyzet tartósnak bizonyul, az fordulópontot jelenthet a közép-ázsiai poltiikai rendszerek számára is, mivel az életszínvonal romlása komoly belpolitikai feszültségeket okozhat.

A válság ugyanakkor ismét napirendre tűzte egy közös közép-ázsiai üzemanyagpiac kialakításának ötletét, mérsékelve az orosz kitettséget. Az elképzelés szerint 

• Kazahsztán és Türkmenisztán biztosítaná a nyersolajat, 
• az üzbég finomítók dolgoznák fel annak egy részét, 
• a késztermékeket pedig összehangolt logisztikai hálózat juttatná el a régió országaiba. 

Az első kommentárok szerint a modell műszakilag megvalósítható lenne, ehhez azonban olyan hosszú távú regionális együttműködésre lenne szükség, amely eddig hiányzott. A most kialakult helyzet azonban ennek is lendületet adhat azzal párhuzamosan, hogy az országok kormányainak jelenleg az aktuális igényekre kell megoldász találni.

Így Tádzsikisztán rendkívüli diplomáciai egyeztetésekbe kezdett, a megbízottak Kazahsztánnal, Türkmenisztánnal és más országokkal tárgyalnak repülőgép-üzemanyag beszerzéséről, miközben folyamatosan vizsgálják, honnan tudnának új importforrásokat bevonni.

Üzbegisztán ugyancsak felgyorsította az alternatív beszállítókkal folytatott tárgyalásokat, mivel csökken az orosz import, miközben a hazai üzemanyagárak meredeken emelkednek. Ennek jegyében július 7-én Shavkat Mirzijojev államfő Fehéroroszországba utazott, ahol várhatóan további üzemanyag-szállításokról is egyeztetett.

Az ugyanakkor nem lenne helyes stratégia, ha az orosz függőséget közös piaccal vagy anélkül, de más kitettség váltaná fel. Hosszú távon Kazahsztán, Türkmenisztán és Azerbajdzsán bevonására, valamint a hazai energiatermelés fejlesztésére is szükség lenne a valódi diverzifikációhoz.