Meg kell állítani a kockázatos alultápláltságot

Sikeres konferenciát tartott a Világgazdaság múlt csütörtökön. Az alultápláltság miatt kialakult megbetegedésekről és a különféle betegségekből fakadó alultápláltságról tanácskoztak szakorvosok, szakdolgozók és egészségpolitikusok a budai Várban lévő Hilton Hotel konferenciatermében.

A téma aktualitását az adta, hogy az Európai Unió tagállamai egészségügyi minisztereinek képviselői nyilatkozatot fogadtak el az Európa-szerte komoly problémának tartott alultápláltság megállítása érdekében. Az ügyet az EU cseh elnöksége vetette föl, ám komoly feladata lesz e tekintetben a hamarosan sorra kerülő magyaroknak is. Az Európai Parlament két határozatot fogadott el az alultápláltságról, sürgetve, hogy az Európai Bizottság holisztikusan közelítse meg a táplálást, az elhízottságot és az alultápláltságot (malnutritio). Ha van rá mód, a téma kerüljön be az EU által finanszírozott kutatásokba, egészségmegőrző programokba. Szükség van továbbá a tagállamok közötti együttműködésre is.

A gyógyítás fejlődése ellenére a helytelen táplálkozás a fejlett országokban igen elterjedt népegészségügyi probléma. Az utóbbi években azonban a kutatások elsősorban az elhízásra összpontosítanak, bár a malnutritio ugyanolyan súlyos egészségügyi és gazdasági teher. Európában az otthon élők 5–15 százaléka, a kórházba felvettek 40, a szociális otthonban élők 60 százaléka alultáplált.

Egy 2006-os hazai, 1308 személy megkérdezésével végzett felmérés, amelyet több szakmai és betegszervezet kezdeményezett, azt mutatta ki, hogy a betegek kétharmada alultáplált. Csupán minden harmadiknak a tápláltsági szintje tekinthető alacsony kockázatúnak, 17 százalékuk a közepes, 52 százalékuk pedig a magas rizikójú kategóriába sorolható. A férfiak és nők között nem tapasztaltak jelentős eltérést.

A felmérést végzők arra a következtetésre jutottak, hogy az alultápláltság a hazai betegek körében az előzetes várakozásoknál is súlyosabb problémának bizonyult, csaknem az egész betegtársadalmat érinti. Pedig az elégtelen tápláltság miatt lassúbb, esetenként sikertelen a felépülés, súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Ez beláthatatlanul magas költségekkel terheli meg a magyar egészségügyet, és jelentős mértékben károsítja a magyar társadalom egészségi állapotát.

A konferencián rámutattak arra is, hogy sok estben még a szakmabeliek sem veszik elég komolyan az alultápláltság problémáját, pedig megfelelő prevencióval és átgondolt szabályozással a betegek és az időskorúak egészségi állapota nagymértékben javítható lenne. Az erre fordított költségek is jelentős mértékben csökkennének a szükségtelen egészségügyi többletkiadások és a nem megfelelő kórházi táplálással együtt járó pazarlás elkerülésével.

Külön gondot jelent, hogy a jelenlegi hazai szabályozás azonos kategóriába sorolja a tápszereket a gyógyszerekkel, holott az előbbiek előállítása és alkalmazása számos ponton eltér a gyógyszergyártás gyakorlatától. A tápszerek az alapanyagaikat tekintve ugyanis inkább tekinthetők élelmiszereknek, mint gyógyszereknek. Ezt az EU-szabályozás következetesen figyelembe is veszi.

Egyébként az első lépés lehetne a gond megoldása érdekében a tápláltsági állapotfelmérés, a szűrések bevezetése és rendszeresítése az általános gondozási gyakorlatban: nemcsak speciális esetekben, és nemcsak a betegek elbocsátásakor, hanem a kórházba való felvételük alkalmával is. Így állapíthatók meg a kockázatok és az egyénre szabott étrend. A konferencia résztvevői fontosnak tartják az alultápláltság felszámolását a kórházakban és más intézményekben, valamint a megfelelő tápláláshoz igazított finanszírozást, amely a humán szempontok érvényesítése mellett rövid távon költséghatékony megoldás.