A migráció körforgása kedvező gazdasági hatásokkal is járhat
A Központi Statisztikai Hivatal adatai is jól érzékeltetik, hogy a külföldre távozó magyar munkavállalók, a hazatérők, a szomszédos országokból érkező magyar nemzetiségű bevándorlók, valamint a harmadik országbeli vendégmunkások egyaránt alakítják az összképet. A helyzet komplexitását fokozza a nem hagyományos vándorlási viselkedésminták terjedése, amelyek egyre inkább megkérdőjelezik mind a jelenség mérésére eddig használt fogalmi és módszertani keretek, mind pedig a migrációs helyzet szabályozását célzó hagyományos szakpolitikai eszközök használhatóságát.
A migráció körforgása
Az ENSZ adatai szerint a világ népességének közel 4 százaléka él a szülőhazáján kívül. Habár a magyarok esetében ez az érték kissé magasabb (5,6 százalék), elég a szomszédos államok adataira vetnünk egy pillantást, hogy belássuk, a magyar kivándorlás mértéke nem kiemelkedő. A lakosságarányos kivándorlási ráta Ukrajna és Románia esetében 25 százalék körül alakul, de Horvátországban is meghaladja a 20, Szerbiában pedig a 14 százalékot. Mindez nem kisebbíti a kivándorlás jelentőségét, hiszen ez hazánk egyik meghatározó társadalmi folyamata volt az elmúlt évtizedekben, amelynek gazdasági, munkaerőpiaci vonatkozásai ismertek.
Tavaly közel 40 ezer magyar állampolgár telepedett le másik országban, feleannyiuknál több, mintegy 23 ezer fő Ausztriát választotta új lakóhelyéül.
Nyugati szomszédunk már 2019 óta a magyar kivándorlás legnépszerűbb célpontja, ami jól jelzi – az anyagi szempontok mellett – a földrajzi közelség szerepét a migrációs döntésekben. Ausztria különösen vonzó desztináció a nyugati határszél lakói számára, Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala vármegye kivándorlói jelentették az oda érkezők felét. Az érem másik oldala, hogy a kivándorlás növekedésével a visszavándorlók száma is meredeken emelkedett az utóbbi években, elsősorban éppen Ausztriából: tavaly meghaladta a 17 ezer főt az onnan hazaérkezők száma. Ennek ellenére a magyar állampolgárok vándorlási egyenlege tartósan negatív maradna, ha nem vennénk figyelembe a külföldön, elsősorban a szomszédos országokban született magyarok bevándorlásának jelenségét. Nekik köszönhető, hogy 2025-ben, több év kihagyás után újra többletet mutatott a mérleg.
A külföldi állampolgárok vándorlási különbözete éppen ellenkező irányú trendet követ. A Covid19-járványt követő évek 20 ezer főt is meghaladó pozitív egyenlege után 2025-re lényegében kiegyenlítődött az ide érkező és az innen távozó külföldiek létszáma. Az előbbieké 47,2 ezer, míg az utóbbiaké 46,5 ezer fő körül alakult 2025-ben, így a tavalyi vándorlási mérleg esetükben az elmúlt évek legalacsonyabb értékét vette fel. Az ide érkezők körében legmagasabb a kínai (15,5 százalék) és a fülöp-szigeteki, munkavállalási célú bevándorlók aránya (13,1 százalék) volt, ami jól tükrözi az akkor érvényben lévő, a külföldiek hazai foglalkoztatására vonatkozó jogszabályok hatását.
A hazánkba érkező külföldiek 52 százaléka Ázsiából, 38 százalékuk pedig Európa országaiból érkezett. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy miközben a legfrissebb adatok szerint jelenleg 250 ezer külföldi állampolgár él Magyarországon, a külföldön születettek száma megközelíti a 700 ezret.
A különbség a Magyarországon kívül született magyar bevándorlók jelenlétéből fakad, akiknek háromnegyede – több mint 340 ezer fő – a szomszédos országok valamelyikéből települt át. Ez utóbbiak közül is kiemelkedik Románia, ahonnan közel 200 ezer honfitársunk érkezett.
A fenti adatok csak a magyar migrációs kontextus komplexitásának érzékeltetésére szolgálnak, a részletesebb elemzés túlmutatna ennek az írásnak a keretein. Szükséges azonban külön hangsúlyt fektetni a migrációnak a magyarországi demográfiai és munkaerőpiaci folyamatokban játszott jelentőségére. Az alacsony termékenységi ráta és a társadalom elöregedése következtében csökken a munkaképes korú népesség aránya hazánkban. Ebben a környezetben a népességmozgásoknak mind a gazdaság, mind a társadalom szerkezetére kifejtett hatása számottevő. A KSH statisztikái alapján elmondható, hogy a teljes vándorlási különbözet pozitívuma kismértékben ellensúlyozni tudja a lakosság természetes fogyását, azonban a ki- és a bevándorlók csoportjainak heterogenitása szegmentált kormányzati beavatkozást igényel, legyen szó a határon túli vagy a visszavándorló magyarok (re-)integrációjáról, vagy éppen a külföldiek munkaerőpiaci jelenlétének szabályozásáról.
A migrációval kapcsolatos szakpolitikai dilemmák értelmezését tovább nehezíti, hogy a mobilitás formái maguk is jelentős átalakuláson mennek keresztül. Az egykor domináns, tartós letelepedésre épülő migrációs mintázatok mellett egyre gyakoribbá válnak az ideiglenes, az ismétlődő és a több ország között zajló vagy körkörös mozgások.
Mind a magyar, mind a külföldi állampolgárokra jellemzők az oda-vissza irányú mozgások és a többszörös vagy akár cirkuláris migrációs viselkedés. Ezen felül jelentkeznek azok az úgynevezett likvid vándorlási formák, amelyek a nemzetközi határok gyakori átlépését feltételezik, mint amilyen a napi, a heti vagy a havi ingázások, szezonális költözések vagy a nomád életformák.
A nemzetközi szakirodalom hangsúlyozza e mobilitási formák potenciális előnyeit. Az ismétlődő és a körforgásszerű népességmozgások lehetővé teszik a pénzügyi, a humán- és a társadalmi tőke intenzívebb áramlását a küldő és a befogadó országok között, ami kedvező gazdasági hatásokkal járhat, miközben minimalizálják a bevándorlás társadalmi költségeit a célországokban, és akadályozzák a küldő területek elnéptelenedését.
A következő évek egyik kulcskérdése az lesz, hogy Magyarország miként tudja összehangolni a gazdasági szükségleteket, a demográfiai kihívásokat és a társadalmi kohézió megőrzésének szempontjait egy olyan korszakban, amikor a földrajzi mobilitás a mindennapi élet egyik meghatározó elemévé vált. Ennek előfeltétele, hogy a statisztikai és a szakpolitikai gondolkodás alkalmazkodjon a migráció új formáihoz, és a tartós letelepedés logikájára épülő, hagyományos megközelítéseket új szempontokkal egészítse ki. A nemzetközi vándorlás ugyanis ma már egyre kevésbé értelmezhető egyszeri helyváltoztatásként, sokkal inkább folyamatos, többszereplős és körforgásszerű társadalmi folyamatként kell rá tekintenünk.
