Energiabefektetés – megéri?

Egyszerű dolguk volt a válság előtt a befektetési tanácsadóknak az energiaágazattal kapcsolatban. A mindenkori hozamok, csakúgy, mint a historikus adatok magukért beszéltek: a befektetéseket érdemes volt hosszan tartani. A válsággal ennek vége: az energiaszektor jövedelmezősége hullámzik, még olyan alpiaca sincs, amelynek rövid és hosszú távú kilátásaiban az elemzők egyetértenének.

Az olajszektor közeljövőjét és középtávú kilátásait a Mexikói-öbölben történt szennyezés politikai folyományai határozzák meg. A legsúlyosabb hatása az öbölre meghirdetett kitermelési moratóriumnak van. Ha ezt – az előzetes bejelentésnek megfelelően – december elejével feloldanák, az ottani kutatásban és termelésben érintett cégek értéke, beleértve az integrált kőolajipari óriásvállalatok részvényárfolyamát is, lényegesen emelkedhet. A BP-szennyezés törvényhozásbeli utóélete azonban ennyivel aligha ér véget – figyelmeztetnek a Morgan Stanley szakértői. A termelésre vonatkozó amerikai szövetségi jogszabályok további szigorodása várható, s ez a tengeri kőolajfúrás költségeit alkalmasint növeli, a jövedelmezőségét továbbrontja. Az elemzők ennek nyomán a gyengébb kapitalizációjú, többnyire kutatásban érdekelt kis cégek eltűnésére számítanak: várhatóan vagy bezárnak, vagy felvásárolják őket. A feltárás és a termelés területén mindenesetre további piaci koncentráció várható, ez rendszerint az árak emelkedésével jár.

A Credit Suisse elemzői azt ajánlják a befektetőknek, hogy tartsák szemüket a washingtoni kongresszus energetikai és kereskedelmi bizottságán. Az ő decemberi termelésregulázási jelentésükön sok múlik az olajágazatban. Érdemes ezenkívül a szektor felvásárlási híreit is követni: az Exxon–XTO Energyéhez hasonló akvizíciók egész sora köszönthet ránk.

A gázágazat jelenleg az energiabefektetés „sötét lova”. A nem hagyományos gázlelőhelyek termőre fordulásával már a válság előtt túlkínálat alakult ki a piacon, ez a válság csökkenő keresletével párosulva az árakat régen látott mélyégbe taszította. Erre a kitermelőknek kapacitásaik szűkítésével kellett volna reagálniuk, ám ez – a Morgan Stanley és a Credit Suisse elemzőinek közös meglepetésére – egyelőre nem következett be: a feltárás – csakúgy, mint a kitermelés – bővül, az árak esnek. „Ami késik, nem múlik” – állítja Jonathan Waghorn, az Investec energiaalapjának kezelője. Szerinte még folyik a tárolókapacitások feltöltése, a szektor nagy játékosai ugyanis tisztában vannak vele, hogy a relatíve olcsón feltárható márgagázlelőhelyek lassan kimerülnek, a gázárak pedig megugranak. Befektetői szempontból tehát éppen most jött el az ideje a vásárlásnak.

A nukleáris ipar mindenki szerint felfutóban van: szén-dioxid-kibocsátás nélkül, fajlagosan olcsón termel energiát. Az új atomerőművek létesítésének jogi-kivitelezői lassúsága miatt azonban aligha várható akár a tervezői-kivitelezői cégek, akár az atomerőműveket tulajdonló áramszolgáltatók hirtelen felfutása – befektetési szempontból tehát szinte érdektelenek. Üzlet még leginkább az uránban mint nyersanyagban rejlik: ennek az árupiaci karrierje még 2007-ben érte el a csúcsát; a fűtőanyaggyártók akkor bevásároltak, azóta az árak megfeleződtek-harmadolódtak. A Sterne Agee legfrissebb elemzése ugyanakkor felhívja a befektetők figyelmét az indiai, illetve kínai atomprogram alakulására. Ha ott áttörés következne be, az uránbányászatban érdekelt cégek árfolyama világszerte lényegesen emelkedhet. VG

Visszaesett a megújulóipar

A megújuló energia az ágazatba befektetők nagy csalódása: a 2000-es évek közepén tapasztalt hihetetlen fellendülés után mostanra teljes a pangás, a szektor visszaesése csak az ingatlanpiacéhoz fogható. A GSW Strategy energetikai konzulensei szerint mind a szélerőművek, mind a napelemek piacán csak a tőkeerős, méretgazdaságosan működő szereplők élhetik túl a válságot. Az ezzel egybecsengő szeptemberi Goldman Sachs-elemzés a Siemens AG, illetve a kínai Goldwind S&T részvényeit ajánlja vételre.