Nem mindig az óriások a nyerők

– Mit tud kezdeni ma a Kométa illetve általában a magyar húsipar az állam által megnövelt költségekkel, mint a megnövekedett minimálbér, vagy a csomagolóanyagokat terhelő környezetvédelmi díj?

– Ez a probléma alapvetően máshol is megvan, a nemzetközi krízis miatt az államok minden országban több pénzt akarnak beszedni, és mindenhonnan el kell venniük egy kicsit. Gondolhatjuk, hogy milyen jó is lenne, ha mentesülhetnénk ez alól, de természetesen erre nincs mód. Ezt el kell fogadnunk. Mindez persze folyamatos hatékonyságnövelésre kényszerít mindenkit, újabb és újabb pontokon kell megtakarítani. A Kométa szerencsére az elmúlt néhány évben komoly beruházásokat tudott végrehajtani, amely jelentősen növelte a munka hatékonyságát, és hozzájárult a környezetterhelés, így az energiaköltségek csökkentéséhez. A minimálbér növekedése is komoly teher, de szerencsére emiatt a több mint hatszáz dolgozónkból nem kellett elbocsátanunk senkit, bár komoly nehézséget okoz kigazdálkodni, és nem tudtuk végrehajtani a korábbi létszámbővítési terveinket. Erről nem mondtunk le, de el kellett halasztanunk.

– Az utóbbi időszak gyenge forintja azonban jól jött az export miatt. Mennyire tudta ezt az iparág kihasználni?

– A gyenge forint természetesen segíti az exportot, amely nálunk hozzávetőleg a forgalom egyharmadát teszi ki. A segédanyagok és egyebek importja azonban a költségek ­10–25 százalékát jelenti, itt veszítünk a gyenge fizetőeszközzel. Az egészséges szint 280 és 295 forint között lenne eurónként. A gyenge forint rövid távon segít, de hosszú távon a stabilitás, a megbízhatóság és az országkockázat alacsony szintje fontosabb lenne.

– Hogy látja, merre tart a húsipari konszolidáció?

– Magyarországon nagyjából öt–hét komoly, erős húsipari cégnek kell maradnia. Ezeknek a cégeknek nagy feldolgozókapacitással kellene rendelkezniük, és megfelelő minőséget kell előállítaniuk ahhoz, hogy exportképes termékeik legyenek. Az elmúlt tíz évben több kísérlet volt a konszolidációra, de igazán pozitív példákat nem látok. A világ mára megmutatta, hogy a fúziók nem mindig hozzák meg a várt eredményt, nem mindig az óriás cégcsoportok a sikeresek. Több egymással versengő erős cég kellene, akkor alakulna ki egészséges piac.

– Régóta tartó folyamat a sertéslétszám csökkenése. Hogyan lehetne javítani a hazai alapanyag-ellátáson? Van jövője a mélyebb integrációnak?

– Először is azt kell tisztázni, mit értünk integráció alatt. Én az egymástól független, de együttműködő cégek komolyabb koordinálását képzelném el, amikor a növénytermesztők, a sertéstenyésztők, a feldolgozók és a disztribútorok hatékonyan dolgoznak együtt. A végeredmény pedig nem az olcsó, hanem a minőségi és versenyképes árú termék. A lényeg, hogy ennek érdekében nem kell a szereplőknek egyetlen nagy cégben lenniük, bár van ilyen modell is. Hogy melyik elképzelés a jobb, azt majd az eredmények tükrében lehet megítélni. Tény, hogy nagyon alacsony a sertéslétszám, márpedig az alapanyagot itt helyben kellene megtermelni. A Kaposvári Egyetemmel együttműködve elindítottuk a Dél-Dunántúli Sertésprogramot, amely a független szereplőkből álló integrációs modell szerint a háztáji és kisüzemi sertéstartást segítené.

– Milyen kapcsolatuk van az áruházláncokkal?

– Az áruházak óriási nyomást tudnak kifejteni az árakra, ez pedig nemcsak Magyarországon van így, hanem más országokban is probléma. Ezt bizonyos mértékig el kell fogadnunk, ha ezt a fogyasztók érdekében teszik. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy kellene egy határ, amely alá nem szabadna menni, hiszen ez már komoly kockázatokat eredményezhet. A túlságosan leszorított árú termékekkel minőségi kifogások lehetnek, nem feltétlenül egészségesek, és egy pont után a gyártó cégnek sincs mozgástere, emiatt akár tönkre is mehet. A kiskereskedelemnek komoly feladata lenne, hogy közös nevezőre hozza a fogyasztók és a gyártók eltérő érdekeit, egyfajta mediátorszerepet kellene ellátnia. Ez már csak azért is fontos lenne, mert a gyártónak nem csak munkabért kell fizetnie, hanem annak a bérnek fair összegűnek is kell lennie. Nem szabad elfelejteni, hogy minden dolgozó egyben fogyasztó is, aki a fizetését a kereskedelmi egységekben fogja elkölteni. A kereskedelmi láncoknak ezért óriási hatalma, egyben felelőssége van. Ez persze érzékeny téma, de folyamatos párbeszédet folytatunk a partnereinkkel a korrekt megoldás megtalálása érdekében.

– Milyen módon tudna növekedni a hazai húsipar?

– Magyarország nem nagy ország, ezért a belső piac megtartásán túl a növekedés érdekében új exportpiacokat kell találni. Ez persze nem könnyű: komoly beruházást, volumennövelést igényel, és a kivitelre szánt terméknek minőséginek, és egészségesnek kell lennie, valamint meg kell felelnie az ottani ízlésnek. Az eddigi exportpartnereink mellett most az olasz piacra próbálunk belépni, amely ígéretesnek tűnik. Friss húst eddig is szállítottunk, de most új, olasz recept szerint készült termékekkel jelenünk meg ott. Mivel mindkét országnak jelentős hagyományai vannak húskészítménygyártás területén, ezeknek a legjavát ötvözve alakult ki ez a termékvonal, mely mindkét ország ízlésének és elvárásainak megfelel. Olaszország hatvanmillió lakója nagy piacot, egyben növekedési lehetőséget jelent.

A bevétel harmada exportból származik

A kaposvári székhelyű Kométa 99 Zrt.-t ebben a formában tizenhárom évvel ezelőtt alapította két olasz család. A cég mára az ország harmadik legnagyobb sertéshús-feldolgozójává vált. Árbevételének hozzávetőleg egyharmada exportból származik. Legjelentősebb piacai közé tartozik Spanyolország, Dél-Korea, Japán, Németország. Az előhűtött és fagyasztott sertéshúsból a nemes húsrészek képezik a társaság főbb kiviteli cikkeit. A cég tavaly 19 milliárd forintos árbevételt ért el.