Olaszosan polenta, így divatosabb
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA divatosan csengő olasz polenta elnevezés, egyszerűen puliszkát jelent. Nevezhetjük még kukoricamálénak is, de így sem más, mint sós vízben főtt kukoricadara vagy kukoricaliszt, vajjal meglocsolva. Alapanyaga a kukoricadara, egy nyers őrlemény, amely zömében a kukorica héját és közvetlenül a héj alatti részt tartalmazza. Magas rosttartalma miatt kedvező élettani hatású, hamar a telítettség érzését adja. A felszívódási problémákkal küzdőknek alapélelmiszer. Minden más kalászos részleges vagy teljes kiváltására használható.
A puliszkát háromféleképpen főzhetjük: egyik a számtalan változatban készíthető sárga polenta; a másik a világos kukoricalisztből levő fehér polenta, mely nagyon jól illik grillezett vagy sült halakhoz; végül a hajdinából a fekete polenta, melynek furcsa, kesernyés íze vajjal és szardellával körítve érvényesül a legjobban.
Nagyanyáink cukor hiányában a kukoricalisztből édes lepényt is csináltak, ez volt a málé. Több változatokban készítették, de még este bekeverték, és csak reggel sütötték. Nagyon fontos a pihentetés, mert a kukoricaliszt keményítőtartalma forró vízzel elkeverve cukorrá alakul, és ettől lett édes.
Velencei kereskedők már a 16. században szállítottak Európába kukoricát, de a népi élelmezésben igazi jelentőségét csak egy évszázaddal később érte el. Abban, hogy az új terményt hogyan kell felhasználni, a szakácsok hamar egyezségre jutottak: lisztjéből vagy darájából sűrű kását főztek. Nem csoda, hiszen emberemlékezet óta hasonló módon készítettek ételeket disznóbab-, csicseriborsó- és hajdinaőrleményből. A kukoricából készült polenta a szegény parasztok egyetlen napi étele lett. Maga mögé utasított minden más gabonakását, néhol még a hagyományos kenyeret is.
