Palack szavatolja a kiválóságot

Szekszárd Az olcsó külföldi borokkal nem lehet, és nem is érdemes versenyezni. A szekszárdi kadarka, kékfrankos és bikavér ugyanakkor a kitörési pontokat jelenthetik a szekszárdi borászoknak, így először ezeknek az arculatát kell építeni. Ez azt jelenti, hogy a kiváló minőségű bort olyan palackba kell tölteni, melynek külleme szavatolja a nedű hibátlan voltát, de az árakat is ennek megfelelően kell kialakítani. Szeptember 16-án a borászok a szekszárdi városházán három órányi vita után azt eldöntötték, hogy legyen a szekszárdi borvidékre jellemző borospalack. Az elvi megállapodás szerint a Szekszárd felirattal ellátott, hatszáz grammos, nyújtott, sötétzöld burgundi palackból ötszázezret vásárolnak majd a termelők az elkövetkező öt évben. Ehhez hasonló kezdeményezés az országban más borvidékén is volt már.

A megbeszélésen a Borüveg THM Kft. képviselői tartottak tájékoztatót, háromféle variációt, és több eddig már elkészített, és mások által használt üvegmintát mutattak be az érdeklődőknek. Manfred Silberbauer, a cég egyik ügyvezetője elmondta, az egyedi palackok készítésénél végtelen a variációk lehetősége. Heimann Zoltán, a borvidék hegyközségi tanácsának elnöke, egyben a program levezetője elmondta, azért erre az osztrák cégre esett a választás, mert vállalta, hogy előfinanszírozza a formák elkészítését. A palack gyártás előkészítésének díját aztán a megállapodásban szereplő ötszázezer darab palack árába építi be a forgalmazó. Abban egyetértés volt a megbeszélés résztvevői között, hogy a minőséget szavatoló, a többi közül kitűnő üveg jó befektetés lehet, volt azonban, így például Vesztergombi József és Takler Ferenc, akik azon az állásponton voltak, hogy konkrét ár hiányában elég nehéz dönteni. Az előzetes adatok szerint egy palack 140-170 forintba kerülne, a jelenleg használatos palackok átlagára körülbelül 70 forint. Vesztergombi Ferenc arra tett javaslatot, hogy a forma megtartása mellett esetleg könnyebb üveget készíttessenek, ám kiderült, a formához szervesen kapcsolódik a súly is. Volt, aki arra volt kíváncsi, hogy az új palackhoz új kartont kell-e vásárolni, ám kiderült, maradhatnak a jelenlegiek. Heimann Zoltán arra hívta fel a borászok figyelmét, hogy árat egyelőre nem lehet kalkulálni, csak sarokszámokról eshet szó. A majdani árképzést befolyásolja, hogy valóban ötszázezret vásárolnak-e a palackokból, illetve, hogy mikor, milyen mennyiségben hívják le azokat. Arról is beszélt, és ebben mondandója összecsenget a Szekszárdi Borászok Céhe elnöke, Eszterbauer János felszólalásával, hogy a jelenlegi összefogás ugyan áldozatokkal jár, de mindezt azért teszik, hogy a szekszárdi bornak nagyobb súlya legyen a piacon, és többet adhassanak el belőle. Az imázsépítés ugyanakkor áremeléssel is jár, a hegyközségi tanács elnökének javaslata szerint a kadarka palackját legalább kétezer, a kékfrankosét háromezer, a bikavért háromezer ötszáz forintért kellene adni. Ezzel együtt, ahogy Heimann Zoltán fogalmazott: volument kell csinálni. Hozzátette: nem biztos, hogy minden évben lesz palackoznivaló. A zsűrizés ugyanis a szokottnál is szigorúbb lesz. A döntés fő szempontja a szekszárdi terroir megjelenése, a fajtajelleg és a hibátlanság.

Évek óta lépnek fel együtt a szekszárdiak

A szekszárdi borászok nem először fognak össze a siker érdekében. A minőségi termékek védelmében jó döntésnek bizonyult a bikavér- és a kadarka rendtartás elfogadása, a dűlő nevek újradefiniálása. Az elmúlt tíz évben a nagy borházaknál némi tőke már megjelent, amit visszaforgattak gazdaságukba: vendégházakat építettek, új területeket vásároltak. Az, hogy a hat hegyközségből kettő lett, nemcsak jogszabályban előírt kötelesség, de praktikus is, hatékonyabban és olcsóbban képviselhetik érdekeiket a gazdák. A kis, háztáji gazdaságok is megtalálhatják a számításukat például a nyitott pincék vagy az ehhez hasonló programok segítségével, de például a fővárosi nagy rendezvényeken csoportosan szerepeltek a szekszárdiak.

Az induláskor a Szekszárdi Borászok Céhe rendelkezik a védjegyet használók köréről, illetve a palackban forgalmazott borok engedélyezéséről. A rendszer nyitott minden saját szekszárdi szőlőterülettel rendelkező, szekszárdi palackos bort előállító, a borvidéken telephellyel rendelkező termelő és a céh tagjai felé. A zsűrizésre szánt mintákat közösen és vakon értékelik. Ha a kóstolózsűri tagjainak hetvenöt százaléka alkalmasnak ítéli a bort a palackozásra, akkor tölthető a nedű az emblémás üvegbe.

A kadarkát a szüretet követő év májusában, a kékfrankost és a bikavért a szüretet követő második év májusában értékeli az alapítókból, illetve a második évtől a boraikkal már sikeresen szerepelt borászokból álló ítész csapat.-->