Vásári részvétel hozza a gyűjtőket

Művészek és galériások: a víziók megosztása címmel negyedszer rendezték meg 2015 végén Barcelonában a Talking Galleries konferenciát, a galériások szakmai tapasztalatcseréjére szolgáló nemzetközi platform legfontosabb éves eseményét. Molnár Annamária, a budapesti Molnár Ani Galéria vezetője kezdettől részt vesz az eseményen, most előadást is tartott Hogyan válasszuk ki a megfelelő vásárt? címmel. A magyar kortárs galériák egyesületének korábbi elnöke a feltörekvő galériák kérdésfeltevéseire fókuszált. Milyen stratégiákat válasszunk, ha elkezdünk nemzetközi kortárs vásárokon szerepelni? Mi az ideális vásárszám? Ha egy galéria bekerül egy fontos vásár kiállítói közé, érdemes-e kevésbé jelentőseken is részt vennie? Milyen költségekkel kell számolni?

A feltörekvő galériák szempontjából – a magyarok idetartoznak – az Art Basel, a Liste, az Armory Show és a FIAC a legrangosabbak, ezekre a jelentkezők 5–13 százaléka jut be. Molnár szerint a galériás eladások 40 százaléka nagyjából évi 300 vásáron zajlik le, nemzetközi szinten a szakma a top 10-15-re és néhány magas színvonalú regionális, illetve specializált rendezvényre tekint értékmérőként. A részvétel nemcsak olyan kézenfekvő okokból hasznos, mint az eladások vagy a network építése, hanem a galériák referenciákat is szerezhetnek, amelyek orientálják a nemzetközi gyűjtőket.

Az art faireken való megjelenés optimális arányát nem könnyű megtalálni. Aki sokat van távol, az hanyagolhatja az otthoni munkát, amit előbb-utóbb visszajelez a hazai piac, aki viszont nem megy eleget külföldre, az kiesik a nemzetközi körforgásból. Az is szempont, hogy a jelentős vásárokra való jelentkezés többheti pályázati munkával jár – részletes dokumentációt, standlátványtervet, szakanyagokat kell elkészíteni –, és a költségek sem elhanyagolhatók. Molnár, mint elmondta, egy budapesti lakás árát költötte el két év alatt csak a részvételi díjakra. A válság idején egyszerűbb volt felvételt nyerniük a magyar galériáknak jó helyekre is – mert a nagyok inkább kivártak –, de azóta megint kiszorulóban vannak.

A talán a legfontosabb kortárs vásárnak számító Art Baselen részt vevő galériák földrajzi megoszlása pontosan megegyezik a zsűritagok hovatartozásával – őket a vásár vezetése kéri fel a piaci erőviszonyok elemzése után. Általában is jellemző a vásárokra, hogy a résztvevők aránya piaci helyzetet is kifejez, leszámítva, hogy a fogadó országok galériái természetesen felülreprezentáltak. A magyar galériásoknak el kell fogadniuk – figyelmeztetett Molnár Annamária –, hogy Kelet-Európa nem jelentős tényező a nemzetközi műtárgypiacon. A forgalmat szakértők monitorozzák, és a nemzetközi súlyunk csak akkor fog növekedni, ha több pénz áramlik a hazai piacra is. A nyugati gyűjtők pedig csak megfelelő referenciák esetében vásárolnak magyar galériától.

Brüsszel után Barcelona

A Molnár Ani Galéria forgalma 60 százalékban külföldiektől származik, nagyrészt az intenzív vásári részvételnek köszönhetően. Idén áprilisban harmadszor vesznek részt az Art Brusselsen, amelynek Discovery szekciójában Marge Monko videóját, Ember Sári fotóit és a 2015-ös velencei biennálén részt vevő Cseke Szilárd munkáit mutatják be. Júniusban Barcelonában a videókra szakosodott Loopon jelennek meg, a meghívásos rendezvényre Forgács Péter egy művét viszik el.