Az orosz–ukrán háború nyomán radikálisan átrendeződik az energia világpiaca. A Moszkva elleni energiaembargó következményeként új szállítási útvonalak nyílnak, a meglévők bővülnek.
Enyhít a gondokon
Ez utóbbira példa az április elején, Azerbajdzsánban tartott, miniszteri szintű tanácskozás Olaszország külügy- és nemzetközi együttműködési miniszterével, Luigi Di Maióval. A Trans Adriatic Pipeline (TAP) vezeték kibővítéséről tárgyaltak a házigazdával, Parviz Şahbazovval, Azerbajdzsán energiaügyi miniszterével. Eddig 10 milliárd köbméter azeri gázt szállítottak Török- és Görögországon át Olaszországba. Ez nyilvánvalóan nem oldja meg az EU Oroszországból származó földgáz-importja esetleges teljes leállításával bekövetkező gondokat, de hozzájárulhat a helyzet kezeléséhez. Ha megszületik a megállapodás, Baku az idén akár 10 milliárd köbméternyi gázt is szállíthat az olaszoknak. Ez a mennyiség a 6-7 százaléka az oroszok tavalyi uniós relációjú exportjának, amelyből Olaszország saját használatra 8,5 milliárd köbmétert csípett le. Az olaszok ezt a volument is kétféle módon vásárolják az azeri miniszter szerint: hosszú távú szállítási megállapodással és azonnali (spot) rendelésekkel. A TAP technikailag alkalmas a jelenlegi éves kapacitás (10 milliárd köbméter) néhány éven belüli megkétszerezésére is.
Zöldhidrogén
Róma Baku legnagyobb külgazdasági partnere, és ezt a pozícióját 2022 első hónapjai-ban is megőrizte. Az importjában viszont Moszkva vezet. Azerbajdzsán az Oroszország–Ukrajna-konfliktusban igyekszik megőrizni semlegességét, nem csatlakozott a nyugati szankciókhoz. Ezért egyes nyugati fővárosokban azzal gyanúsítják, hogy Grúziához hasonlóan a szankciók elkerülésének egyik tranzitországa lehet – erre azonban semmilyen bizonyíték nincs.
Új lehetőségeket tár fel az azeri miniszter ajánlata: országa kész offshore szélerőművekben előállított villamosenergia segítségével gyártott zöldhidrogén Európának való eladására. Javaslatában szerepel 10 százaléknyi hidrogénnel dúsított földgáz (hydrogen-enriched natural gas – HENG) szállítása is. Valamikor a „városi gázban” szintén 10–50 százalékos volt a hidrogén aránya, mielőtt áttértek a tisztított, kezelt nyersanyagra. A dúsított energiahordozó alkalmazása jelentősen csökkenti a karbonlenyomatot, hozzájárulva az adott ország klíma-, környezetvédelmi céljainak az eléréséhez. És az Azerbajdzsán által ajánlott 10 százalékos hidrogéntartalmú nyersanyag a földgáztávvezetékeken át is szállítható.
Az olasz csizmáig
A TAP Azerbajdzsánból, a Bakutól délre fekvő hatalmas səngəçali kompresszor-keverő állomástól szállítja – a Tanap közvetítésével – az azeri gázt. Grúzián, Törökországon, Görögországon és Albánián át halad, majd az olasz „csizma” sarkánál, San Foca településnél bukkan ki az Adria vizéből. A 878 kilométer hosszú TAP a török–görög határon, Kipoinál kapcsolódik a török Tanap csőhöz. Utóbbit pedig a grúz–török határon kötötték össze a Dél-kaukázusi vezetékkel (South Caucasus Pipeline – SCP), amely Səngəçaltól indul nyugat felé.
A jelentősége megnő, mint ahogy a Şah Deniz-gázmezőé is. Ez utóbbi Bakutól 70 kilométerre délkeletre, a Kaszpi-tenger fenekén van, mintegy 600 méteres mélységben. Évi 10 milliárd köbméternyi földgázt termelnek itt ki. Az üzemeltető csapatban a legnagyobb rész, 28,8 százalék a BP birtokában van. A török TPOC 19, az azerbajdzsáni állami vállalat, a SOCAR 16,6, a norvég Statoil 15,5, a LukAgip 15 százalékban részesedik.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!
