A palackozott víz a benne lévő mikro- és nanoműanyag-részecskék számát tekintve akár százszor rosszabb lehet, mint korábban gondolták – derült ki egy új tanulmányból, amely hétfőn jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban. Egy új technológiának köszönhetően a kutatók egy népszerű literes palackozott vízben átlagosan 240 ezer műanyagrészecskét számoltak meg, ami a korábbi becslések 10-100-szorosát jelenti, és olyan lehetséges egészségügyi aggályokat vet fel, aminek alaposan utána kell járni a tudósok szerint.
Beizhan Yan, a Columbia Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője azt ajánlotta azoknak, akik aggódnak a palackozott vízben lévő nanoműanyagok miatt, hogy vegyenek fontolóra alternatívákat, mint például a csapvíz fogyasztását. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy
a kiszáradás nagyobb veszélyt jelent a szervezetre, mint a műanyagrészecskék, ezért a palackozott víz fogyasztása is fontos lehet.
A mikroműanyagok már a sarki jégsapkáktól a hegycsúcsokig minden ökoszisztémában kimutathatók, bekerülnek az élelmiszerekbe és az ivóvízbe is.
A mikroműanyagok az 5 milliméternél kisebb műanyagrészecskéket jelentik, míg a nanoműanyagok az egy mikrométernél – a méter egymilliomod részénél – kisebb részecskéket. A nanoműanyagok olyan aprók, hogy átjutnak az emésztőrendszeren, a tüdőn, és bekerülnek a véráramba, ahonnan a szervekbe, az agyba és a szívbe is eljutnak. A nanoműanyagok a placentán át a még meg nem született magzatok testébe is bekerülnek.
Korlátozott számú kutatás áll rendelkezésre a nanoműanyagok ökoszisztémára és emberi egészségre gyakorolt hatásairól, bár
néhány korai laboratóriumi tanulmány olyan toxikus hatásokkal hozta kapcsolatba őket, mint a reprodukciós rendellenességek és gyomorproblémák.
A kutatók a palackozott vízben lévő nanorészecskék számának felméréséhez a stimulált Raman-spektroszkópia (Stimulated Raman Scattering) kémiai elemzési technikát használták, amelyet a közelmúltban talált fel a tanulmány egyik társszerzője. A mintákat két lézerrel szondázták, amelyek úgy voltak beállítva, hogy bizonyos molekulák rezonáljanak, és egy számítógépes algoritmus így meg tudta állapítani, hogy milyen részecskékről van szó.
Hetente egy bankkártyányi műanyagot eszünkA műanyagszennyezés annyira elterjedt a világ tengereiben és óceánjaiban, hogy a kutatók már egy teljesen új ökoszisztéma kialakulásáról beszélnek. Ez a plasztiszféra, ami a vizeket uraló műanyaghulladék élővilágát jelneti. A The Guardian cikkében utánajárt az óceánok műanyagszennyezésének hátterének. Kiderült, hogy az óceánok minden pontján ott van a műanyag szemét, eltérés csak abban van, hogy milyen mélységben milyen szemetet lehet megtalálni. |
A kutatók három vezető palackozott vízmárkát teszteltek, de megnevezni nem akarták őket, mert szerintük
minden palackozott víz tartalmaz nanoműanyagokat,
ezért kiemelésük nem lett volna igazságos.
A tanulmány szerint a palackozott vizekben literenként 110 ezer-370 ezer részecskét mutattak ki, és ezeknek a részecskéknek 90 százaléka volt nanoműanyag, a maradék pedig mikroműanyag.
A részecskék leginkább nejlonból (poliamid műanyagból) álltak, és feltehetően a víz tisztítására való műanyag szűrőkből származtak. A második leggyakoribb részecske a PET (polietilén-tereftalát) volt, amelyből maguk a palackok készülnek, és a palack összenyomásával kerültek a vízbe. Más műanyagok akkor kerülhettek a vízbe, amikor a palack kupakját le- vagy visszacsavarták.
A kutatócsoport következő vizsgálatát a csapvíznek szenteli, amelyben szintén vannak mikroműanyagok, de korántsem olyan mennyiségben, mint a palackozott vizekben.
