A palackozott víz a benne lévő mikro- és nanoműanyag-részecskék számát tekintve akár százszor rosszabb lehet, mint korábban gondolták – derült ki egy új tanulmányból, amely hétfőn jelent meg a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban. Egy új technológiának köszönhetően a kutatók egy népszerű literes palackozott vízben átlagosan 240 ezer műanyagrészecskét számoltak meg, ami a korábbi becslések 10-100-szorosát jelenti, és olyan lehetséges egészségügyi aggályokat vet fel, aminek alaposan utána kell járni a tudósok szerint.

Female,Worker,Produces,Inspecting,Quality,Of,Plastic,Drinking,Water,Tank
Fotó: Shutterstock

Beizhan Yan, a Columbia Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője azt ajánlotta azoknak, akik aggódnak a palackozott vízben lévő nanoműanyagok miatt, hogy vegyenek fontolóra alternatívákat, mint például a csapvíz fogyasztását. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy 

a kiszáradás nagyobb veszélyt jelent a szervezetre, mint a műanyagrészecskék, ezért a palackozott víz fogyasztása is fontos lehet.

A mikroműanyagok már a sarki jégsapkáktól a hegycsúcsokig minden ökoszisztémában kimutathatók, bekerülnek az élelmiszerekbe és az ivóvízbe is.

A mikroműanyagok az 5 milliméternél kisebb műanyagrészecskéket jelentik, míg a nanoműanyagok az egy mikrométernél – a méter egymilliomod részénél – kisebb részecskéket. A nanoműanyagok olyan aprók, hogy átjutnak az emésztőrendszeren, a tüdőn, és bekerülnek a véráramba, ahonnan a szervekbe, az agyba és a szívbe is eljutnak. A nanoműanyagok a placentán át a még meg nem született magzatok testébe is bekerülnek.

Korlátozott számú kutatás áll rendelkezésre a nanoműanyagok ökoszisztémára és emberi egészségre gyakorolt hatásairól, bár 

néhány korai laboratóriumi tanulmány olyan toxikus hatásokkal hozta kapcsolatba őket, mint a reprodukciós rendellenességek és gyomorproblémák.

A kutatók a palackozott vízben lévő nanorészecskék számának felméréséhez a stimulált Raman-spektroszkópia (Stimulated Raman Scattering) kémiai elemzési technikát használták, amelyet a közelmúltban talált fel a tanulmány egyik társszerzője. A mintákat két lézerrel szondázták, amelyek úgy voltak beállítva, hogy bizonyos molekulák rezonáljanak, és egy számítógépes algoritmus így meg tudta állapítani, hogy milyen részecskékről van szó.

Hetente egy bankkártyányi műanyagot eszünk

A műanyagszennyezés annyira elterjedt a világ tengereiben és óceánjaiban, hogy a kutatók már egy teljesen új ökoszisztéma kialakulásáról beszélnek. Ez a plasztiszféra, ami a vizeket uraló műanyaghulladék élővilágát jelneti. A The Guardian cikkében utánajárt az óceánok műanyagszennyezésének hátterének. Kiderült, hogy az óceánok minden pontján ott van a műanyag szemét, eltérés csak abban van, hogy milyen mélységben milyen szemetet lehet megtalálni.

A kutatók három vezető palackozott vízmárkát teszteltek, de megnevezni nem akarták őket, mert szerintük 

minden palackozott víz tartalmaz nanoműanyagokat, 

ezért kiemelésük nem lett volna igazságos.

A tanulmány szerint a palackozott vizekben literenként 110 ezer-370 ezer részecskét mutattak ki, és ezeknek a részecskéknek 90 százaléka volt nanoműanyag, a maradék pedig mikroműanyag.

A részecskék leginkább nejlonból (poliamid műanyagból) álltak, és feltehetően a víz tisztítására való műanyag szűrőkből származtak. A második leggyakoribb részecske a PET (polietilén-tereftalát) volt, amelyből maguk a palackok készülnek, és a palack összenyomásával kerültek a vízbe. Más műanyagok akkor kerülhettek a vízbe, amikor a palack kupakját le- vagy visszacsavarták.

A kutatócsoport következő vizsgálatát a csapvíznek szenteli, amelyben szintén vannak mikroműanyagok, de korántsem olyan mennyiségben, mint a palackozott vizekben.