Az egy- és kétnyelvű vizsgabizonyítványok alapvető különbsége, hogy míg az egynyelvű, vagyis a nemzetközi központokban megszerzett nem, a kétnyelvű, vagyis az Idegennyelvi Továbbképző Központban (a "Rigó utcában") letett vizsga tartalmaz fordítási feladatokat. A nemzetközi nyelvi központok több magyarországi képviselője -- bár akkreditált vizsgaközpontnak számít -- ezért nem adhat kétnyelvű bizonyítványt.
Az intézetek úgy vélik, hátrányos megkülönböztetés éri őket a hazai, szintén akkreditált vizsgaközpontokkal szemben. Az egynyelvű vizsgabizonyítvány ugyanis csak kiegészítő -- honosítási -- vizsgával tehető kétnyelvűvé, amiért a nyelvvizsgázóknak fizetniük kell 2 ezer forintot, plusz a nyelvvizsga fokának megfelelő díj legfeljebb 60 százalékát.
A nemzetközi nyelvi központok magyarországi képviselői úgy vélik: azzal, hogy az idén az állami nyelvvizsgák szerepét az államilag elismert nyelvvizsgák vették át, csak papíron szűnt meg az Idegennyelvi Továbbképző Központ vizsgáztatási monopóliuma, és azok a központok is előnyt élveznek velük szemben, amelyek kétnyelvű vizsgabizonyítványt állíthatnak ki. Senki sem akar ugyanis külön pénzt fizetni a fordítási gyakorlataiért, inkább a kétnyelvű bizonyítványt központban vizsgáznak a jelentkezők. Ráadásul: az egynyelvű vizsgabizonyítványok nem válthatják ki az érettségi nyelvvizsgáját sem, szemben a kétnyelvűekkel.
A nemzetközi nyelvi központok magyarországi képviselői ezt a megkülönböztetést szeretnék feloldani, s ezért fordulnak beadvánnyal az Alkotmánybírósághoz. Összehangolt akciójukban országgyűlési képviselőket is megkeresnek, valamint nagykövetségeiken keresztül tárgyalást kezdeményeznek a Külügyminisztériummal.