A csodálatos elme titkai
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság1955. április 18-án a New Jersey-i Princeton Kórházban kiterítve fekszik egy zseni: Albert Einstein. A Nobel-díjas tudós pár órája halt meg, holtteste most egy hordágyon hever. A boncolás feladatát Thomas Harvey patológus látja el, aki vakmerő lépésre szánja el magát: habár nincs hozzá engedélye, eltávolítja a koponyából az agyat, és elraktározza, hogy később nyugodtan tanulmányozhassa. Harvey leméri és lefényképezi a szervet, egy specialistával 240 darabra vágatja, majd két üvegbe helyezve folyadékban tartósítja. Több évtizeden át őrzi. A patológust nem hagyja nyugodni egy gondolat. Hiszi, hogy valahol ebben az agyban megtalálható a magyarázat Einstein lenyűgöző szellemi teljesítményére. Harvey egyszeri esélyt lát a szervben arra, hogy végére járjon a tudomány egyik legnagyobb titkának: az emberi intelligencia fizikai alapjának. Újra meg újra darabokat küld az agyból különböző szakértőknek. De a vizsgálatok eredményei kiábrándítóak: Einstein agya anatómiailag nem különbözik számottevően más emberekétől, sőt kicsit még könnyebb is az átlagénál.
A zsenialitás titka valószínűleg sokkal mélyebben rejtezik, mint azt Harvey sejti: az idegsejtek átláthatatlan szövedékének mélyén. Így ma nemcsak anatómusok, hanem biokémikusok, genetikusok és molekuláris biológusok is fáradoznak azon, hogy megfejtsék e rejtélyes ideghálózatot, mely bennünket, embereket gondolkodó lénnyé tesz: az egyetlen olyan lénnyé a bolygón, aki képes arra, hogy olyan problémákon gondolkodjon, amelyek messze túlnyúlnak az életben maradás napi kérdésein. A kutatók arra keresik a választ, hogy miből áll intelligenciánk, miért van néhány olyan különösen tehetséges ember, aki jobban, gyorsabban, hatékonyabban tud gondolkodni másoknál, és hogy hol keletkeznek agyunkban a gondolatok.
Kívülről az agy nem tűnik különlegesnek: egy dióra hasonlít, és a súlya 1,4 kilogramm körüli. Több mint kétharmad részben vízből áll, a fennmaradó részt főként zsír és fehérje alkotja.
De ez a szerv – azontúl, hogy életben tartja testünket, szabályozza hőmérsékletét és a vérnyomást, irányítja az emésztést, a légzést és az alvást – arra is képes, hogy matematikai feladatokat oldjon meg, gépeket tervezzen, és regényeket agyaljon ki, hogy folyton új tényeket tanuljon meg, és évtizedeken át megszámlálhatatlanul sok eseményre emlékezzen.
Részlet: GEO 2012/04.
