Mária, a szívistenanya
A 0. évet követően a nemi szerepek kérdése nyitva áll. Jézus fellépésével valami változik a nők számára. Korának patriarchális zsidó társadalmában ugyanis a nők nem sokat számítanak. Elvárják tőlük, hogy kerüljék a nyilvánosságot, a templomba pedig csak a számukra fenntartott előtérig mehetnek be. Jézusnak ilyen fenntartásai nincsenek. Törődik a szegény özvegyekkel és a megvetett prostituáltakkal. Követői között sok a nő, mindenekelőtt köztük van Mária Magdolna. De halálát követően is apostolnők, prófétanők és tanítónők találják meg a helyüket a kora keresztény közösségekben.
Pál apostol Rómaiakhoz írott levele végén 29 jelentős társának nevét említi, akik mind az evangéliumot terjesztik – s közülük tízen nők. Ám ez az egyenjogúság nem tart soká. „A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben” – olvassuk ugyanennek a Pálnak Timóteushoz írt levelében. A gyanú, hogy Pál leveleit utólag meghamisíthatták, mit sem változtat azon, hogy a nők nagyon hamar a keresztény egyháztörténet veszteseivé váltak.
Kivéve egyiküket. Máriát. Az ő nagy „karrierje” a kis-ázsiai Epheszoszban indul, ahol az emberek sokáig a sokmellű Artemisz istennőhöz (latinul Dianához) voltak hűségesek. A tiszteletére emelt hatalmas templom egyike volt a világ hét csodájának: egy hatalmas, 106 színtiszta márványoszloppal díszített épület. Amikor Pál az I. században ellátogatott a városba, hogy elvigye hozzájuk a krisztusi üzenetet, őt és kíséretét felháborodás fogadta. Ugyan hogyan képzelik a keresztények, hogy megpróbálják letaszítani trónjáról az istennőt, akit „az egész földkerekség imád”?
Három évszázad elteltével a helyzet megváltozott. Artemisz temploma immár romokban, a kereszténység megvetette a lábát. 431-et írnak, amikor az epheszoszi (efezusi) zsinat két frakciója megvitatja Mária jelentőségét, aki a városlakók néphitében immár Artemisz örökébe lépett. Hatalmas templomot szenteltek a tiszteletére: ide sereglik össze a több mint 200 püspök. A kérdés, amelyben döntésre kívánnak jutni, ma furcsa szőrszálhasogatásnak hathat, de az akkori kereszténységet megosztja: mondható-e, hogy Mária Theotokosz, azaz „istenszülő”? Vagy ez blaszfémia, és helyesen csak a Krisztotokosz, a „Krisztusszülő” cím illeti meg?
