Demográfiai katasztrófa felé robogunk

Évről évre egyre közelebb kerül Magyarország a demográfiai katasztrófához, és egyelőre úgy tűnik, hogy nincs, ami megfordítsa a folyamatot.

2016.04.18 | Szerző: H. J.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatai alapján a fiatalok és az idősek együttes aránya már megközelíti az aktívakét. A gyermekkorú népesség (14 év alattiak) eltartottsági rátájának csökkenése ugyan az utóbbi években megállt, az időseké (65 év felettiek) azonban egyre növekszik.

A népességen belül mindössze 14,5 százalék 14 év alatti, miközben tíz évvel ezelőtt még 15,2 százalékos aránnyal szerepeltek, a rendszerváltáskor pedig még tízből ketten gyermekkorúak voltak. Ez meglátszik az eltartottsági rátán is: a 15–65 év közötti aktívakhoz viszonyítva 21,6 százalék a gyermekkorúak aránya, ami a rendszerváltáskor mért csaknem egyharmados szinthez képest óriási csökkenés. (Ha növekedne a gyermekek aránya és eltartottsági rátája, az jó jel lenne, de ehhez érdemi születésszám-növekedés kellene.)

A 65 év felettiek adják a teljes népesség több mint 18 százalékát, az aktív korúakhoz viszonyított eltartottsági rátájuk ennél közel 10 százalékponttal magasabb (27,2 százalékos). Tíz évvel ezelőtt még 16 százalék alatt volt az idősek aránya, a rendszerváltáskor pedig még alacsonyabb volt. Az elöregedés miatt növekvő ütemben fog emelkedni a következő tíz évben az eltartottsági rátájuk, ennek jelei már most láthatók.

Mindezek eredményeképp az öregedési index (az idős népesség aránya a gyermekkorúhoz viszonyítva) 126 százalékra emelkedett. Az index 2006-ban haladta meg a 100 százalékot, és az ütem itt is gyorsuló; 2000-ben még több volt a gyermek az időskorúnál, akkor 90 százalékhoz közel volt az index.

Habár a fiatalok létszámának csökkenése miatt kevesebb gyermekről kell gondoskodnia a társadalomnak (így csökken az eltartottsági rátájuk), ez hosszú távon kedvezőtlen, hiszen egy-két évtized múlva gyakorlatilag nem lesz dolgozó, aki eltartsa az egyre növekvő idős népességet. Tíz év múlva, amikorra a Ratkó-gyerekek már mind nyugdíjban lesznek, 22 százalék felett lehet az idős népesség aránya, ami esetükben 33 százalék feletti eltartottsági rátát eredményez.

Ha nem történik változás, akkor 2040 után várható az igazi baj, hiszen addigra már a hetvenes évek második felében született „Ratkó-unokák” jó része se lesz aktív. A demográfiai katasztrófát akkor lehetne elkerülni, ha a következő öt-tíz évben robbanásszerűen növekedne a születésszám, ezek a gyerekek 2040-re válnának aktív korúvá. Ha a fordulat késne, akkor egyszerre terheli meg az ellátórendszert a gyerekek létszámának esetleges növekedése és a nyugdíjba vonulási boom – hacsak nem emelik meg a 65 éves nyugdíjkorhatárt, vagy a Magyarországról való kivándorlási hullám nem fordul át bevándorlásivá. Erre azonban kevés az esély.