Trump, Irán, tőzsde: ismét működésbe léphet a régi stratégia - vásárolj a pletykára, adj el a hírre

Az elmúlt évek vezető részvényindexei alapján a buy the dip, vagyis az esésekbe történő vásárlás nem romantikus tőzsdei legenda volt, hanem több hullámban is működő stratégia, még ha nem is minden piacon azonos sebességgel. Nézzük meg az elmúlt évek példáit a főbb fejlett piaci indexeken keresztűl.

A legerősebb példa az amerikai piacról jött. Az S&P 500 a 2020 februári csúcs után mintegy 34 százalékot zuhant, majd 2020. augusztus 18-án már új történelmi csúcsra emelkedett, vagyis néhány hónap alatt ledolgozta a teljes Covid-sokkot. Az index augusztusra visszanyerte a válságban elszenvedett veszteséget, és végül 2020-at is több mint 16 százalékos pluszban zárta. Magyarul: 

A következő nagy lecke 2022 volt, amikor már nem a járvány, hanem 

• az infláció, 
• a kamatemelések, 
• az Orosz-Ukrán konfliktus 
• és a recessziós félelmek ütötték meg a részvénypiacokat. 

Az S&P 500 2022 első félévét 20 százalék körüli mínuszban fejezte be, miközben a 2022. január 3-i csúcstól az év októberi mélypontjáig nagyjából 25 százalékot esett. Ez nem kényelmes korrekció, hanem klasszikus medvepiac volt 9 hónapon keresztül, mégis pontosan ez az a helyzet, amelyben a buy the dip stratégia újra és újra visszakerül az asztalra: nem azért, mert a mélypontot bárki biztosan eltalálja, hanem azért, mert a legnagyobb indexek hosszabb távon rendre a pánik után kezdenek újra emelkedni.

Európában a kép árnyaltabb, de a logika ugyanaz. A STOXX Europe 600 2020-at végül csak 1,44 százalékos mínuszban zárta, majd 2021-ben 25,8 százalékot emelkedett, vagyis a Covid utáni visszapattanás itt is látványos volt, még ha lassabb is, mint az Egyesült Államokban. A 2022-es inflációs és energiapiaci sokk után a pan-európai index 12,90 százalékot esett, 2023-ban viszont 12,74 százalékot emelkedett, lényegében ledolgozva az előző év nagy részét.

A mostani iráni konfliktus azért érdekes, mert ugyanazt a mintát villantja fel, amelyet a piac az elmúlt években már többször követett: először durva kockázatkerülés, utána hirtelen visszavásárlás, amint felcsillan az egyezség vagy a de-eszkaláció esélye. Donald Trump arra szólította fel Iránt, hogy kössön megállapodást az amerikai és izraeli csapások lezárására, különben további támadások jöhetnek. Trump közben öt nappal elhalasztotta az Irán elleni további katonai lépéseket, mert szerinte „nagyon jó és produktív” egyeztetések indultak egy 15 pontos megállapodásról, még ha Teherán ezt vitatta is. A Reuters szerint már önmagában ezek a kommentek is elégnek bizonyultak ahhoz, hogy a STOXX 600 egy olyan napon, amikor napközben még 2,5 százalékos mínuszban is járt, végül közel 0,6 százalékos pluszba forduljon. Március utolsó napján jött a hír, hogy az amerikai elnök szerint jól haladnak a tárgyalások és közel lehet a megállapodás, amit Teherán is megerősített, miszerint készek alkut kötni amennyiben megfelelő garanciákat kapnak az USA-tól. Ezekre a hírekre a piacok markáns emelkedésbe kezdtek, napon belül 2-3 százalékos emelkedést lehetett látni, az energiaszektor vállalatai és az olaj ára pedig markáns esést szenvedett el.

Ez persze még nem béke, és főleg nem kész üzlet, főleg annak tükrében, hogy április 1-én este már arról szólt a fáma, hogy 2-3 hetes intenzív eszkaláció után jöhet csak a megegyezés, ami ismét heves negatív reakciókat váltott ki a főbb indexekben. A piac azonban láthatóan már nem a legrosszabb forgatókönyvet árazza, hanem azt, hogy Washingtonnak végül érdeke lesz lezárnia konfliktust, mert egy elhúzódó közel-keleti eszkaláció az olajon, az infláción és a vállalati profitvárakozásokon keresztül túl nagy károkat okozna. Ne felejtsük el a félidős választást sem, ami november elején lesz az USA-ban és Donald Trump népszerűsége mélypontokon van.

Ha ebből valóban megállapodás vagy legalább tartós de-eszkaláció lesz, akkor a mostani esésre vett pozíciók ismét úgy nézhetnek ki, mint az elmúlt évek legsikeresebb buy-the-dip belépői. Vagy addig jár a korsó a kútra még el nem törik…