Hirtelen azt sem tudtam mit kapjak fel, 15 percünk volt összecsomagolni
- mondta a nő a BBC-nek. Az interjú előtti napon menekültek el kisfiával és férjével Liszicsanszkból. Elmondta, hogy végül csak egy műanyag mappát hozott el a romos házból, amiben a legfontosabb dokumentumait, többek között az útleveleik voltak.
Az utolsó pillanatig azt hittük, hogy hamarosan véget ér a háború. De már tudjuk, hogy a bombázásnak sosem lesz vége. Elveszítettünk minden reményt. Ebből már nem lesz happy end
- mondta Kátya. Arról is beszélt, hogy a menekülést nehezítette, hogy férjét korábban egy repesz találta el a térdén. Egy ágyúzáskor sérült meg, amikor vízért ment a családnak. A férfi elmondta, hogy szerencsésnek érzi magát, mivel látta, ahogy egy a sorban előtte álló embernek lerobbant a feje a becsapódáskor.
Az evakuálás úgy zajlott, hogy katonák jelentek meg a külvárosban, ahol Kátya és családja is lakott és felterelték az embereket egy furgonra. A nő elmondta, hogy a régen pénzszállításra használt járművel címről címre haladtak a katonák és akit tudtak azt elszállították a területről. Arról is beszélt, hogy a furgonban ülve is hallották a lövedékek becsapódását és a rakéták zúgását.
Liszicsanszkból nincs könnyű kiút
- mondta Kátya.
A BBC beszélt az evakuálást végző csapat vezetőjével, Anton Jaremcsukkal is. A mentő elmondta, hogy nagyon nehéz kivinni az embereket az ostromlott városból.
Egyesével keressük fel a házakat, és akit lehet azt kivisszük. Csak bízni tudunk benne, hogy a fronton fel tudják tartani annyi ideig a támadókat, hogy minél több embert megmenthessünk.
Liszicsanszk városában már nincs víz-, villany- és telefon-szolgáltatás sem. A védők attól tartanak, hogy az oroszok hamarosan megindítják a szárazföldi offenzívájukat. A gyalogság már lövészárkokat ás a város körül. Az orosz csapatok a határtól 2 kilométerre vannak. A szomszédos Szeverodonyeck várost már szinte teljesen elfoglalták az inváziós erők.
Liszicsanszkban becslések szerint még 7-8 ezer civil maradt. Jaremcsuk elmondta, hogy sokan nem merik elhagyni az otthonukat. A mentés közben van, ahol könyörögni kell a lakosoknak, hogy tartsanak velük. A mentő elmondta, hogy nagyon szorítja őket az idő, mert ha megindul az orosz roham, akkor az utcák is csatatérré válnak és nagyon sok lesz a halott.
Ez az egyetlen hely, amit ismernek. Vannak akik sosem jártak a városon kívül. Egész életükben itt maradtak és most félnek elmenni az ismeretlenbe.
