Szegények lennénk, miközben több mint egymillió ember lépett át 2010 óta a középosztályba?

Az előző két írásomban részleteztem, hogy hazánkban soha nem látott mértékben bővült a foglalkoztatás, soha nem dolgoztak még ennyien, illetve uniós szinten is kimagasló mértékben nőtt a keresetek reálértéke is. A foglalkoztatás bővülése 2013-tól vett hatalmas lendületet, a keresetek növekedésének a dinamikája pedig 2016-tól kapcsolt a korábbinál jóval nagyobb sebességre. Ezekkel párhuzamosan a hivatalos szegénységet mérő mutatóink is jelentősen javultak, míg 2010-ben egyike voltunk a legrosszabb helyzetben levő országoknak Bulgáriával és Romániával, addig 2017-től nálunk már az unió átlagánál kevesebben élnek e kockázattal, s nem estünk vissza a Covid és a szomszédunkban dúló háború hatására sem.

Dobogós a javulásunk a hivatalos statisztika számos területén

Már az unió 2020-as stratégiája is célul tűzte ki a szegénység csökkentését, s e cél mérésére a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát mérő komplex mutató használatát írta elő. A kutatás a 2020-as stratégia idején tizenegy, a 2030-as stratégiában pedig már tizenöt almutatóból épült fel, s évente a háztartások megkérdezésével készül. Így a lakosság életkörülményeinek alakulásáról alapos, összehasonlítható képet ad.

Az unió már két évtizede nem a lakosság vásárlásait, költéseit, konkrét fogyasztását vizsgálja akkor, amikor azt értékeli, hogy milyen a szegénység mértéke egy országban, hanem például azt, hogy a lakosság mekkora részének volt az adott évben rezsi- vagy hiteltörlesztési hátraléka, milyen arányban élnek az adott országban olyanok, akik nem tudják a számukra megfelelő mértékben fűteni a lakásukat, nem tudnak évente legalább egy hetet nyaralni, nem tudnak legalább kétnaponta húsételt fogyasztani vagy egy váratlan kiadást – például egy csőtörést – fizetni, illetve anyagi okból nem tudnak személygépkocsit tartani.

Ez a felmérés nemcsak kötelező minden uniós tagállam számára, hanem sokkal pontosabb képet szolgáltat egy ország lakosainak és a családoknak az életkörülményeiről, mint a GDP-ből egy képlettel kiszámolt egy főre jutó fogyasztás. A releváns adatokat tartalmazó mérésről azonban az ellenzék hallgat, mert mi kimagaslóan jól teljesítettünk. Ugyanúgy nem kapnak teret a régi és az új baloldal politikusainak és médiájának felületein a Századvég Európa Projekt kutatásának az eredményei sem, amelyek, akárcsak a hivatalos uniós statisztikai hivatali mérések, szintén kimutatják a javulásunkat.

Íme pár példa arra, miben vagyunk a legjobbak:

• 2010–2023 között Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben a váratlan kiadást fedezni nem tudók aránya. Míg 2010-ben a magyar lakosság háromnegyede – a gyermekesek 80 százaléka – nem tudott anyagilag finanszírozni egy váratlan kiadást, például egy csőtörést, addig legutóbb már 4,6 millióval kevesebben állították ezt magukról, arányuk már az uniós átlag alatti, 28,7 százalék.
• 2010–2023 között nálunk csökkent a második legnagyobb mértékben a gyermekszegénység. Míg 2010-ben a gyermekek 40 százaléka élt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával, több mint 700 ezer fő, arányuk és létszámuk is megfeleződött, 350 ezer gyermek tudott kilépni a fenyegetésből. Több mint egymillió honfitársunk tudott átlépni a középosztályba.
• 2010–2023 között a harmadik legnagyobb mértékben nálunk csökkent a súlyosan nélkülözők aránya. Míg 2010-ben a honfitársaink közel negyede élt súlyos nélkülözésben, ebből a helyzetből 1,4 millióan kimenekültek, az arányuk 10 százalék  alá csökkent.
• 2010–2023 között a negyedik legnagyobb mértékben nálunk csökkent
  • a rezsi- vagy hiteltörlesztési hátralékosok aránya. Míg 2010-ben a honfitársaink negyedének – közülük a gyermekes családokban élők 35 százalékának – volt valamilyen hátraléka, már 1,5 millióval kevesebben vannak ők is.
• a kétnaponta húsételt fogyasztani képtelenek aránya. 2010-ben a társadalom közel 30 százaléka nem tudott anyagi okból kétnaponta húsételt fogyasztani, közülük már 1,4 millióan nem küzdenek ezzel.
• az anyagi okból személygépkocsit tartani nem tudók aránya. 2010-ben a lakosság közel negyede nélkülözte a gépkocsitartást, mára 1,2 millióval kevesebben vannak ők is.
• 2010–2023 között a ötödik legnagyobb mértékben, 2,8 millió fővel csökkent az anyagi okból évente egy hetet nyaralni nem tudók aránya.

Hogyan manipulálnak a fogyasztási adatokkal?

Az Eurostat évente kétszer, júniusban és decemberben közzéteszi a GDP-ből levezetett egyéni fogyasztást, s a legfrissebb adatok szerint Magyarországon volt a legkisebb ez az érték. Több mint egy fél évszázada, amikor még nem álltak rendelkezésünkre precízebb adatfelvételi lehetőségek, a közgazdászok ilyen kalkulált adatokból próbáltak következtetni egyes országok lakosságának életszínvonalára. De ezt ma már az Európai Unióban elavultnak kell tekinteni, hiszen túlzottan leegyszerűsítő, s éppen hazánk esetében jelentősen eltér a megbízhatóbb, a háztartások adatfelvételével készülő vizsgálatoktól.

Az Eurostat készít olyan fogyasztási statisztikát is, amely a háztartások kiadási naplóját méri fel, igaz, csupán ötévente, a legfrissebb a 2020 évi adatsor. Ebben a mérésben is a középmezőnyben van a magyar fogyasztás.

Mivel hazánkban a lakosság jóval nagyobb mértékben részesül a kollektív fogyasztási tételekből – azaz jóval több dolgot kapunk természetbeni juttatásként, például Erzsébet-táborok, ingyenes tankönyv, étkezés, rezsicsökkentés , tűzifaprogramok, ország- és vármegyebérlet stb. –, a GDP-levezetés nálunk nem ad valós képet.

Gondoljunk csak arra, hogy 2010-ben még a magyar gáz- és áramárak jóval nagyobbak voltak, mint a környező országokban, ma pedig az unió legalacsonyabbja lettünk. Ma már Csehországban például háromszor annyiba kerül a gáz és az áram, mint nálunk, Lengyelországban is kétszerese a magyar áraknak, az uniós átlagár pedig a gáz esetében négyszerese, az áramnál háromszorosa a hazainak. Egész Európában egyedül nálunk csökkent a 2010-es szinthez viszonyítva a háztartási gáz és áram ára, euróban számolva most a fele a másfél évtizeddel előttinek. A rezsicsökkentés a családok pénztárcájára pozitívan hat, ugyanakkor a költéseinket – sokak örömére, ám az elnagyolt statisztika kárára – lefelé húzza.

Az sem „segíti” a fogyasztásunkat, hogy jóval többet ruházunk be a saját tulajdonú ingatlanjainkba (nálunk tíz emberből egy él csupán bérlakásban, míg Németországban a lakosság fele), nem béreljük az autónkat. A lakás és az autó vásárlása, illetve a jelzáloghitelek törlesztése nem számít fogyasztásnak.

Erről feledkezik meg a baloldal

A rendelkezésünkre álló jövedelmet nem feltétlenül kell az utolsó fillérig elfogyasztani. Hatalmasat téved az, aki csak a költésekből von le következtetéseket. Magyarországon a háztartások megtakarítása az uniós tagállamok között a legnagyobb, 2023-ban 20 százalék volt, az uniós átlag 13,3 százalék.

A háztartások bruttó megtakarítási rátája azt mutatja, hogy a háztartások adott időszakban rendelkezésre álló jövedelmük hány százalékát halmozzák fel későbbi szükségleteikre. E mutatót is a GDP-ből számolják, legutolsó ismert adat a 2023. évi.

Hazánkban a háztartások megtakarítása 1995–2012 között folyamatosan csökkent, 2013-tól pedig javult. Igazán érdemi javulás 2017 után történt, a 2013–2023 közti javulásunk a hatodik legnagyobb.

Görögország és Románia negatív értékei azt mutatják, hogy a megtakarításaikat felélték, illetve hitelekből fogyasztottak.

Összegezve tehát bárki bármit is állít, az egy főre jutó fogyasztásból önállóan nem tudjuk megítélni  egy ország szegénységét vagy gazdagságát. Főleg Magyarország esetében csak hibás következtetésekre juthatunk. Mi magyarok biztonságra törekszünk, megtakarítunk, nem költekezünk, ráadásul egy csomó mindenhez olcsóbban vagy ingyen jutunk hozzá.

Ahhoz pedig sajnos hozzá kell szoknunk, hogy a mutatók közül a baloldal előszeretettel mindig azt hangoztatja, amelyikkel rosszabbnak tudja a magyar állapotokat bemutatni. Ezzel az összehangolt kommunikációs támadással ugyanaz a céljuk, mint amit Kollár Kinga, a Tisza európai parlamenti képviselője ki is mondott: az ellenzéknél nyílt stratégia, hogy nekik annál jobb, minél rosszabb a magyar embereknek. Ettől remélik a hatalmukat. Abban nincs kétségem, hogy egy brüsszeli bábkormánnyal biztosan kilőne a lakosság költése: jönne a rezsiemelés, a család- és otthonteremtési támogatások eltörlése, az adóemelések, a „kötelességünk költeni az ukránokra és a migránsokra”. S lehetne ismét arról beszélni, hogy milyen jók a fogyasztási statisztikáink, s hallgatni arról, hogy a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés mutatója ismét a legrosszabbak egyike lesz, ahogy ez volt 2010-ben is.

A régi és az új baloldal nemcsak hazudik az eredményekről, hanem veszélyezteti is azokat. Egy brüsszeli bábkormánnyal elveszítenénk nemcsak a békét, a fizikai biztonságot, hanem az anyagi biztonságot is.

A szerző miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa