Hosszú ideig hallgattak róluk, de most egyszerre két helyen is felbukkantak a piszkos bombák. Ez egy olyan hagyományos (kémiai) robbanószerrel működő pusztító szerkezet, amelynek a gyilkoló részébe – a szögekkel, csapágygolyókkal együtt – radioaktív, sugárzó anyagokat, alkatrészeket is belekevernek.
Az ilyen bomba, lőszer nagy károkat tud okozni, hiszen a radioaktív részek évszázadokig sugározhatnak. A környezet tőlük való megtisztítása roppant nehéz, idő-, munkaigényes, drága folyamat. Amit fontos tisztázni: a piszkos bomba nem atomfegyver. Hatósugara, hatása roppant csekély, összehasonlítva egy valódi, atommaghasadáson, atommagfúzión vagy mindkettőn (a köznyelvben ez a hidrogénbomba) alapuló szerkezettel.
Az amerikai hadsereg az egykori Jugoszláviában, főként Szerbiában és Koszovóban, gyengén sugárzó, leszegényített urániumlövedékeket lőtt ki „repülő tankjai”, az A–10-es Varacskosdisznó 20 milliméteres Gatling-gépágyúiból.
A lövedékeknek nem a „piszkos bomba” effektus elérése, hanem az ólomnál is nehezebb fajsúlyú, igen gyúlékony és egészében véve felesleges melléktermék, a leszegényített uránium páncéltörő lövedékként való felhasználása volt a célja.
Sajtójelentések szerint Omahából, az Offutt légi bázisról elindult Európába az amerikai légierő kötelékében szolgáló két, a légköri radioaktivitást mérő laboratórium-repülőgép egyike. Izrael, Irán és Ukrajna lehetnek a gép vizsgálódásainak középpontjában. Híresztelések keringenek róla, hogy
Irán piszkos bombákat vethet be Izrael ellen. Izrael viszont iráni atomlétesítményeket bombázva véletlenül piszkos bombát csinálhat valamelyik iráni atomlétesítményből, reaktorból vagy radioaktív izotópokat raktározó, alkalmazó intézményből.
Ukrajnában Vlagyimir Putyin orosz elnök figyelmeztette a kijevi vezetést, tegyenek le az Oroszország ellen esetleg bevetendő piszkos bomba bevetéséről. Ha mégis használják, Moszkva valódi atomfegyverekkel válaszol, és az orosz válasz „kemény és megsemmisítő lesz” – ezt lehetett kiszűrni a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon felszólaló orosz elnök szavaiból.
Még az első hidegháború középső szakaszában, a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben sokat cikkeztek, riogattak a „piszkos bomba”, a kobaltbomba és a neutronbomba bevetésével.
Az akkori „piszkos bombák” valódi atomfegyverek voltak, amelyeket úgy módosítottak, hogy egy-egy tulajdonságuk domináljon.
Például a neutronbombánál megemelték a robbanáskor keletkezett neutronok számát, de a nukleáris bomba egyéb pusztító hatását (tűzvihar, légnyomás, magas hőmérséklet) csökkentették.
Van-e a nukleáris fegyverekkel intézett támadáskor szerzett sugárfertőzésnek ellenszere? Nem nagyon. A közhit szerint a konyhasóhoz hasonló vegyi összetételű kálium-jodid-tabletták segítenek. A Texas állami sugárvédelmi központ kutatásai szerint ez erős túlzás. Kiváltképpen csökken a kálium-jodid-tabletták hatása, ha az atomtámadás után kezdik el szedni.
A neutronbombákat a nemzetközi tiltakozóhullám, a leszerelés hatására a hidegháború végével kivonták a hadseregek fegyvertárából. Hogy mi lett a kobaltbombák (nem biztos, hogy a gyakorlatban egyáltalán léteztek-e) sorsa, nem ismeretes. A „piszkos bomba” fogalom a hidegháború első szakasza lezárultával megváltozott. A terroristák használták és fenyegetőztek vele. Konkrét alkalmazásról a csecsen háború idején hallottunk híreket, amikor
moszkvai források szerint a lázadó Dzsohar Dudajev csecsen hadúr fenyegetőzött tömeges bevetésükkel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.