Kétségbeesett lépések a líra megmentésére
Nem állt meg a lejtőn a török líra. Tegnap is több mint
8 százalékot zuhant délutánra a dollárral és az euróval szemben, de az esés ott megállt.
A török kormányzat és jegybank kétes megítélésű lépésekkel próbálta kiharcolni, hogy lélegzethez jusson a török fizetőeszköz. A központi bank hétfőn reggel közölte: minden lehetséges eszközzel segíti a bankrendszert, a nem magáncélú devizaforrásokra vonatkozó tartalékrátát minden lejáraton 4 százalékponttal, a lírában jegyzett források tartalékrátáját pedig 2,5 százalékponttal csökkentette. Ezzel nagy mennyiségű tőkét szabadítottak fel a bankrendszerben, hogy az képes legyen saját magát finanszírozni. A piac viszont úgy is felfoghatja a lépést, hogy a jegybank elismerte: a bankrendszer az utolsókat rúgja. Nem véletlen, hogy a vezető török tőzsdeindex, a BIST 100 tegnap
4 százalékos mínuszban is volt, a zuhanást pedig 10-15 százalék közötti mínuszokkal a bankok vezetik.
Veszélyes játék az is, amelybe Berat Albayrak pénzügyminiszter, Recep Tayyip Erdogan államfő veje belekezdett: tegnap bejelentette, hogy akciótervet készítenek a devizagyengülés megállítására, és ezt ismertetik is a piaccal. A részletekről azonban lapzártáig nem érkezett hír. Ha a tárcavezető csupán blöffölt, hogy időt nyerjenek, akkor a török kormányzat a piac megmaradt minimális bizalmát is elveszti. Úgyszintén gyengíti a kormányzat megítélését, ha az akcióterv nem tartalmazza a legfontosabb lépést, az alapkamat legalább 4-5 százalékponttal történő megemelését. Enélkül ugyanis minden intézkedés hatása csak pillanatnyi lehet.
Amíg azonban az Erdogan befolyása alatt álló jegybank politikai okokból nem akar alapkamatot emelni, marad a tőkekorlátozás mint a lírát védő lépés, bár ezt Erdogan és Albayrak is cáfolta korábban. A török bankfelügyelet döntése azonban, amely szerint egy bank napi devizapiaci ügyleteinek összértéke az adott bank tőkéjének legfeljebb a felét érheti el, az első lépés lehet a korlátozások felé. A lírát azonban nem elég stabilizálni, hanem meg is kell erősíteni. A vállalati szektor devizahitel-kitettsége a becslések szerint eléri a GDP 40 százalékát, a devizagyengülés miatt emelkedő törlesztőrészletek csődhullámot indíthatnak el a versenyszférában. Hosszú távon az állam sem nyújthat segítséget a cégeknek, Törökország devizatartalékait ugyanis a líra stabilizálására tett eredménytelen kísérletek lassan felemésztik.
Erdogan elnök mindenesetre úgy tesz, mintha nem lenne tisztában ezzel: a spekulatív tőke támadásáról, az Egyesült Államok árulásáról és arról beszélt, hogy Törökország gazdasági alapjai szilárdak, erősek és érintetlenek, Allah segítségével pedig ez így is marad. A múlt héten Erdogan azzal is fenyegetőzött, hogy bár Törökország NATO-tag, új barátokat kereshet, ezzel pedig sikeresen katalizálta a fejlődő piaci tőkekivonást. Zuhant a dél-afrikai rand, az argentin pezó, valamint elindult az eladási hullám a kelet-közép-európai régió piacain is. Esett a forint, a zloty és a korona is, emelkedtek az állampapírhozamok, a részvénypiacok pedig szerte a világon estek.
Mivel a helyzetet már az európai tőkepiacok is megérzik, és mivel Törökország geopolitikailag rendkívül kényes helyzetben van, tegnap Angela Merkel német kancellár is megszólalt a kérdésben. A politikus azonban – ellentétben Erdogan és Donald Trump államfőkkel – finoman fogalmazott: ugyan az elsődleges érték a gazdasági fejlődés, de a jegybanki függetlenséget tiszteletben kellene tartani. E kettő azonban Törökországban nem biztos, hogy járható út, hiszen egy alapkamat-emelés akár a recesszióig lassíthatja le a gazdaságot.
