Hiába vetődik az őszi nap bágyadt fénye a nyugat-török metropolisz, Izmir sikátoraira, a ruha- és cipőboltok, menyasszonyi ruhaszállítók, bőráruüzletek, büfék és ékszerészek labirintusára, vásárlók alig akadnak.

Izmir,,Turkey,-,March,9,,2018:,Kizlaragasi,Han,Bazaar,IsIZMIR, TURKEY - MARCH 9, 2018: Kizlaragasi Han Bazaar is old historical shopping center in Izmir. Kizlaragasi Han Bazaar is populer tourist attraction and shopping center in Kemeralti Bazaar, Konak.
Fotó: Resul Muslu

„Nézze, milyen üres a piac, szinte kihalt” – mondja Murat, a kereskedő a német Tagesspiegel riporterének.

Régen más volt, egymás hegyén-hátán tolongtak itt az emberek.

Törökországban az éves 84,4 százalék volt novemberben – közölte nemrég az ország statisztikai hivatala, az Enag független szakértői csoport azonban 171 százalékra teszi a pénzromlás ütemét.

A vágtázó infláció pedig az egyszerű polgárokat Izmirben és persze az ország más részein is a megszorítások, korlátozások és pitiáner csalások áldozatává teszi.

Az 54 éves Sidika piaci negyedben meghúzódó ruhaboltjába három napja nem lépett be vásárló. Ha valaki mégis megjelenik, az sem feltétlenül jó hír.

Jönnek az itt nyaraló németországi törökök, akik mindent féláron akarnak megvenni, és így lejjebb verik az árakat

– mondja.

Szidika egyébként már nem engedheti meg magának a nyaralást. Tavaly három napot töltött Kusadasi üdülőhelyen, Izmirtől másfél órányi autóútra délre, ám mára megbánta.

„Még mindig fizetem a részleteket. Rengetegbe került, pedig nem is egy luxusnyaralás volt”

– jegyzi meg.

Már az alapvető élelmiszerek is megfizethetetlenek – fejti ki a nyugdíjas Belgin, aki a piacon dolgozik, mert a nyugdíja egyszerűen nem elég a megélhetéshez. „Húst már nem eszünk, csak a legolcsóbb halat” – mondja. 

A bérházunkban van gázfűtés, de már senki sem kapcsolja be, mindannyian fatüzelésű kályhával fűtünk.

Több millió töröknek kell megélnie a havi 280 eurónak megfelelő minimálbérből,

amelyet a kormány tavaly december óta már kétszer megemelt a török vásárlóerő védelmében. Januárban újra emelnek, elvégre közelednek a választások.

A megélhetés érdekében sok török mínuszba húzza a hitelkártyáját. 

A bankszövetség szerint több mint félmillió hitelkártyaügyfelet fenyeget fizetésképtelenség.

A takarékossági kényszer az emberek magánéletére is kihat. A piaci kereskedő Murat is kényszerből agglegény, nem engedheti meg magának, hogy családot alapítson. Az esküvői ruhabutik 29 éves eladónője, Neslihan is megfigyelte, hogy különösen az ünneplő ruhák maradnak a polcokon:

Már senki sem házasodik – senki sem engedheti meg magának.

Ha mégis összeházasodnak a fiatalok, azon is spórolnak. Sok pár hét közben házasodik, mert akkor olcsóbbak az esküvői termek. Az ilyen alkalomból tradicionálisan az ifjúpárnak ajándékozott aranyérmék helyett is inkább olcsó utánzatokat osztogat a násznép.

Neslihan egyfajta akasztófahumorral sorolja álmai vőlegényének legfontosabb tulajdonságait.

„Legyen gazdag és jóképű, de azt sem gond ha külföldi” – rendeli meg párját a gondviseléstől.

Szánalmas anyagi helyzetük ellenére a piacon dolgozó kereskedők sem igazán haragszanak az isztambuli kormányra. Erdogan államfő kormányzó pártja, az AKP a rekordszintű infláció dacára is még mindig a legerősebb politikai erő a felmérések szerint. A törökök zöme úgy véli, az AKP a válságot jobban kézben tudja tartani, mint az ellenzék.

Hogy aztán a választásokon is valóban Erdoganék triumfálnak-e, majd meglátjuk januárban.

Még nem érte el a száz százalékot a török infláció, ezért újra kamatot vágott a jegybank

Erdogan elnök akaratát követve a török központi bank ismét mérsékelte az irányadó kamatlábat – a globális kamatemelési hullám közepette.