Miközben a Föld népessége egyre nő, Fekete-Afrika megállíthatatlan e tekintetben, és már nem is Kína, hanem India a legnépesebb ország a világon, Európában jelentős probléma a nemzőképesség. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította, hogy statisztikailag hatból egy EU-s polgárt biztosan érint, a Semmelweis Egyetem kikutatta az okokat, az Európai Unióban pedig minden tagország saját hatáskörben foglalkozik a témával. Nem túl hatásosan.
Fotó: Getty Images
A teljes problémakör már kikezdte az emberek idegeit is. A meddőség ugyanakkor politikailag korrekt is, meg nem is, mert ugyan etnikumra, társadalmi háttérre és kulturális különbségekre tekintet nélkül sújtja az embereket, a megoldási lehetőségeknél viszont már nagyon is szerepet játszanak a társadalmi eltérések, főként az anyagi helyzet.
Huszonhétezer tanulmánnyal kezdődött
Először természetesen azt kell tisztázni, hogy mit is tekintünk nemzőképtelenségnek: nos, a WHO definíciója szerint azok tartoznak ebbe a körbe, akiknél 12 hónapon belül nem jön össze a baba védekezés nélküli, rendszeres szexuális kapcsolat után. A WHO felmérése szerint a bolygó lakosságának közel 20 százalékát érinti az egész életen át tartó nemzőképtelenség, 10 százalékát az időszakos.
Területi megoszlásban a Csendes-óceán nyugati vidéke áll a legrosszabbul 20 százalékos érintettséggel, s a dobogóra Észak- és Dél-Amerika mellett Európa is felfért 12 százalékos értékével.
A skála másik végén, de nem túl nagy lemaradással a Kelet-Mediterrán régió található 10 százalékkal.
A WHO az 1990 és 2021 között elkészült vonatkozó tanulmányokat szintetizálta a statisztikai kimutatásához, a Semmelweis Egyetem pedig az okokat is kutatta a Reproductive Biology and Endocrinology című szaklapban megjelent tanulmányában. Ehhez a kutatók három nemzetközi adatbázis összesen 27 ezer tanulmányából szűrtek meg 190-et, amelyeknek az adataival aztán ők is dolgoztak – méghozzá egy fontos vizsgálati módszerre alapozva.
Az úgynevezett DNS-fragmentáció-vizsgálat jelenleg az egyetlen evidencia szintű módszer a hímivarsejtek működőképességének megállapításában. Ilyenkor a spermiumok örökítőanyag-tartalmát vesszük szemügyre, azt, hogy milyen arányban intaktak, illetve töredezettek.
– magyarázta Kopa Zsolt, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján működő Andrológiai Centrum vezetője. Hozzátette: a DNS-fragmentáció összefüggést mutat a spermiumok megtermékenyítő képességével, a mesterséges megtermékenyítési eljárások sikerességével és a vetélések arányával is
Voltak meglepetések
A várakozásoktól némileg eltérve nem 40, hanem 50 év felett növekedett a DNS-töredezettség meghatározó mértékben, 12,58 százalékkal, a fiatal férfiakhoz képest. Problémaokozó tényezőként felsorolható az életkor mellett a környezetszennyezés, a dohányzás, valamint a cukorbetegség, a herevisszér-tágulat és a heredaganatok. Bizonyos fertőzések, például a Chlamydia és a HPV nem rontottak a spermiumok minőségén, de a bakteriális vagy más szexuális úton terjedő fertőzéseknél már kimutatható volt a DNS-fragmentáció növekedése.
Fotó: Morsa Images
Összegzésében a SOTE megállapította:
Az okok sokfélék, de körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a férfiak és a nők között. Bár az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent a nem ismert eredetű meddőségek aránya, az esetek kb. 30 százalékában még mindig nem találják az okokat.
Valóságos csapda
A legnagyobb reprodukcióval foglalkozó szakmai társaság, az ESHRE (European Society of Human Reproduction and Embryology) becslése szerint
az EU-ban több mint 25 millió embert érint a probléma, még sincs rá egységes EU-irányelv, a tagállamok saját hatásköre, hogy milyen válaszokat adnak a kérdésre.
Nos, a WHO szerint nem túl jókat, mert a megelőzés, a diagnózis és a kezelés is alulfinanszírozott, az alternatív megtermékenyítési eljárások pedig nagyon drágák, a legritkább esetben állja az állam, így pedig a gazdagok kiváltságává válik – ennyit a politikai korrektségről.
„Emberek milliói néznek szembe katasztrofális egészségügyi költségekkel, ha ilyen kezelést szeretnének, ami nemcsak a társadalmi különbségeket élezi, hanem egy valóságos egészségügyi-szegénységi csapda” – közölte Pascale Allottey, a WHO Szexuális és Reproduktív Egészségügyi és Kutatási Osztályának igazgatója.
