Borulhatnak a kamatpályák: a Fed kivárhat, az EKB-nak viszont lassan muszáj lesz lépnie
Az Európai Központi Banknak ideje lenne függetlenítenie magát a Fed kamatpályájától, mivel a két gazdasági térség kilátásai egyre merőbben térnek el egymástól – mondta Erik Nielsen, az UniCredit bank vezető közgazdasági tanácsadója a Bloomberg TV-nek.
Fotó: Shutterstock
Fed-EKB-csörte: ki rántja el először a kormányt?
A szakértő, aki korábban a Nemzetközi Valutaalapnál és a Goldman Sachs-nál is dolgozott, kiemelte: az amerikai munkaerőpiac a pénteken közzétett adatokat látva továbbra is nevezhető feszesnek bizonyos szempontból, ez pedig az emelkedő bérszínvonal és a folyamatos fiskális stimulusok hatására egy akár túlmelegedő gazdaságot is eredményezhet, így a Fednek lehet, hogy ismét mérlegelnie kell majd a hosszan magasan tartott kamatkörnyezet forgatókönyvét, hogy elkerülje az infláció ismételt elharapódzását az országban.
Az eurózóna gazdaságának helyzete azonban merőben más:
a térség gazdasága az elmúlt negyedévek során rendre stagnált, vagy mindössze minimális bővülésre volt csak képes, a közösség több országa, köztük Németország pedig recesszióba is csúszott az elmúlt időszak során. Mindez arra utal, hogy a monetáris politika szigor immár több kárt okoz, mint hasznot, így a kamatvágási kampány megindítása egyre égetőbbé válik az EKB számára.
Immáron ismét hallhatók azok a hangok, miszerint a Fednek várnia kell még a kamatcsökkentéssel – az EKB-nak viszont vajmi kevés oka van erre
– fejtette ki Nielsen.
A piacok a határidős jegyzések alakulása szerint jelenleg arra számítanak, hogy a Fed és európai társintézménye egyaránt júniusban kezdik majd el lazítani a monetáris politikai gyeplőt, de átfogónak tekinthető az a vélekedés, miszerint az EKB egészen addig nem nyúl majd a kamatszinthez, míg a Fed nem indítja meg saját vágási kampányát. Ezt ugyanakkor Christine Lagarde, az eurózóna vezető jegybankára nemrég vehemensen igyekezett elhessegetni, ahogy tette ezt Olli Rehn finn kollégája is, aki úgy fogalmazott:
az EKB nem a Fed tizenharmadik szövetségi tagszervezete.
Arról, hogy valóban bölcs dolog lenne-e, ha Lagarde-ék előbb vágnának, mint Powellék , megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint az euró támaszának gyengülése lényegi értékvesztést indítana el a közös deviza árfolyamán, ami látványos tőkekiáramlást is okozhatna az öreg kontinens piacain, mások, például Nielsen viszont úgy gondolja:
Kit érdekel, ha az euró-dollár keresztárfolyam egy kicsivel lejjebb csúszik. Inflációgerjesztő hatása nem lenne a lépésnek, azt viszont egyszer s mindenkorra bebizonyítaná a piacok számára, hogy az EKB igenis rendelkezik saját monetáris politikával, nem csak a Fedet követi vakon.
„Jó híreket kap a világ nemsokára" – Irán pont azt nem adja át Amerikának, ami Trumpnak leginkább kell
