Unit-linked: még mindig sok a hiedelem

A unit-linked biztosítást hallva alighanem több csoportba oszthatók az emberek, akad, aki mindjárt szidni kezdi a biztosítót a magasnak tartott díjak miatt, mások eleve egyfajta ködbe burkolózva látják a konstrukciót. A unit-linkedet többnyire a befektetési alappal hasonlítják össze, ám ez olyan, mintha körtét almával vetnénk össze. Kétségtelen, hogy ha az ügyfél különböző eszközalapokba fektetheti a befizetett összeget, amelyek kísértetiesen hasonlítanak a befektetésialap-fajtákhoz, s ugyanazok az alapkezelők kezelik őket, akkor nem kell nagy logika ahhoz, hogy lássuk: a költségeket korrigálva hozamukban sem lehetnek különösebb eltérések. Nem beszélve arról, hogy a biztosítók is hasonló befektetési politikájú eszközalapokat tudnak kínálni, mint a befektetési alapok. A skála persze széles, hiszen 4-16 alap között mozog a választható konstrukciók száma, amelyben a hazai kötvény-, pénzpiaci és részvényalapok éppúgy helyet kapnak, mint a nemzetközi értékpapírokból alkotott portfóliók.

Némileg árnyékolja a képet, hogy a unit-linked eszközalapjaira és a befektetési alapokra némileg más befektetési politika vonatkozik. Míg a portfóliókialakításnál az utóbbiak kezét - elsősorban a részvényalapoknál - köti a jogszabály, addig a unit-linked esetében - elvileg - akár egyetlen részvényből is állhat az eszközalap. A részvénybefektetéseknél maradva, abban már mindenesetre fellelhető különbség, hogy a unit-linked konstrukcióba fektetők nagyobb arányban választják a kockázatot, mint a befektetési alapba pénzt elhelyezők. Míg a befektetési alapoknál a közel 1100 milliárdos összvagyonon belül mindössze 3 százalékot tesz ki a részvényalapok aránya, addig a közel 100 milliárd forintra becsült unit-linked állomány esetében ez 10 százalék körül mozog. Ez érthető is abból a szempontból, hogy hosszú távra racionálisabb részvényt vásárolni, hiszen a biztosítás jellemzően, már csak az adókedvezmény

miatt is, tíz évre szól, s ez idő alatt - legalábbis a statisztikák alapján - a részvények teljesítenek jobban - mutatott rá Kovács Zsolt, az ING Vagyonkezelő elnök-vezérigazgatója. A megtakarítás zöme - hasonlóan a befektetési alapokhoz - a unit-linked esetében is a kevésbé kockázatos befektetési formákba, azaz kötvény- és pénzpiaci eszközalapokba vándorol.

A unit-linked és a befektetési alapok közötti különbség tehát a megtakarítás időtartamában is tetten érhető, hiszen míg a befektetési alapokat - a tapasztalatok alapján - jellemzően rövid és középtávú befektetésként értékelik, addig a unit-linked, konstrukciójából eredően, hosszú távú befektetés. A háttérben a belépési költségek is meghúzódnak - mutatott rá Kovács Zsolt. Míg az alapok kezdetektől fogva a nemzetközi átlagnál (ez Amerikában akár 5-8, Közép-Európában is 2-5 százalék) jóval kisebb díjakat szednek az ügyféltől, addig ehhez képest a unit-linked esetében bizony a költségek sokkhatásként érhetik az odatévedőt. A befektetési alap latens előnye tehát a költségeiben rejlik, ám a külföldi alapoknál már tetten érhető a nemzetközi hatás begyűrűzése, elsősorban a külföldi alapkezelők termékeinél.

A két megtakarítási forma közötti lényeges különbség a biztosításhoz kapcsolódó díjakban keresendő. Lehet érvelni, hogy drágák a unit-linked termékekhez kapcsolódó díjak, ám felvetődhet a kérdés, hogy mihez képest. Ha a magánszemély egy hagyományos életbiztosítást köt, ott is találkozik bizonyos költségekkel - jegyzik meg egyes piaci szereplők. Az érdeklődők azonban elakadnak ott, hogy ez a termék több hozamot hozhat a hagyományos életbiztosításnál. Amíg a unit-linked hőskorában, azaz az 1990-es évek második felében a hazai tőzsde 70-100 százalékos emelkedést produkált, addig a költségeket nem is érezték meg bőrükön a befektetők, hiszen a rövid távon kimagasló hozam többszörösen is kárpótolta őket ezért. A 2000. tavaszi csúcsokat követő tőzsdei lejtmenet azonban érzékenyen érintette az ügyfeleket, akik meglepődve tapasztalták a veszteséget, amire ráadásul a biztosítás költsége is rárakodott.

A legborsosabb költséggel kétségtelenül a szerződéskötéskor találkozik az ügyfél, ám itt is meglehetősen változatos a kép az egyes biztosítóknál. Az élet ági piac legnagyobb szereplőjének számító ING Biztosító Rt. rendszeres díjas, befektetéshez kötött Univerzál életbiztosítása esetében az első két év befizetései úgynevezett kezdeti egységekbe vándorolnak a költségfedezet biztosítása miatt. Eszerint a 19 510 forintban megállapított havi prémiumdíjból 24 hónapon keresztül évi 6 százalékot von le a biztosító, ám amenynyiben az ügyfél efeletti összeget fizet, úgy a kettő közötti különbségre ez már nem vonatkozik. Emellett a havi befizetésekkor egy 5 százalékos, a befektetési egységek eladási és vételi ára közötti különbség is terheli az ügyfelet.

Az ÁB-Aegon esetében például egy 25 éves futamidejű biztosítás esetén az első 26 havi díj 50 százalékát könyvelik el költségként, míg egy ötéves futamidőnél 11 havidíj felét, ám mint Tunner János termékfejlesztési igazgató rámutatott: a teljes futamidőre vetítve ez az összes befizetett díj 4 százaléka körül mozog. Az OTP Garancia Biztosító a Generációnál folyamatos díjfizetés esetén a kezdeti költségek fedezetét képező hozamrészre az első két év befizetései után évi 5,5 százalékot von le, míg Planéta hasonló konstrukciójú termékénél az első három év befizetései után évi 3,5 százalékot, a technikai tartam alatt (ami gyakorlatilag az első tíz évet jelenti) évi 1,5 százalékot.

Az Allianz Hungária Biztosító Rt. a rendszeresen fizetendő biztosítási díjból 2 százalékot von le, emellett a bekerülési és szolgáltatási árfolyam közötti különbséggel (5 százalék) is számolnia kell az ügyfélnek. (Az eladási és vételi árfolyamkülönbséget egyébként a biztosító a befizetést követően rögtön érvényesíti, amikor a befizetett összegért befektetési egységeket vásárol.) A Generali Biztosító Rt. a kezdeti költségek fedezetére a kezdeti befektetési egységek darabszámát minden biztosítási év végén csökkenti, a rendszeres díjas változatoknál 6 százalékkal (módozatonként eltérő, hogy tíz, vagy húsz évig), s esetükben is 5 százalékot tesz ki az eladási és vételi ár közötti különbség. A Credit Suisse Life & Pensions Aranyeső Plusz biztosítás esetében a kezdeti költség az első kétéves díj kedvezményezett díjhatár alatti részének 10 százaléka az első tíz évben, azt követően nulla százalék, míg a vételi és eladási árkülönbség 3 százalék. Az Union Biztosítónál pedig havonta levonják a biztosított aktuális korával számított haláleseti kockázati díjat, míg az eladási és vételi árfolyamkülönbség esetükben nulla.

Költségek a futamidő alatt is felmerülnek, ráadásul ez esetben is meglehetősen vegyes a kép. Adminisztrációs költséggel, alapkezelési díjjal, átváltási költséggel szinte mindegyik biztosítónál találkozik az illető, ám felbukkanhat fenntartási, tőkegyűjtési költség is, amelynek tételei pár száz, illetve pár ezer forintot tehetnek ki.

Az ügyfélnek azonban azzal is szembesülnie kell, hogy ha idő előtt vonja ki pénzét, akkor jelentősen megcsappan a befektetés hozama. Az ÁB-Aegon Biztosítónál 15-25 éves lejárat között hét hónapra eső díjat, ötéves időtartam előtt pedig egyhavi díjat vonnak le. Az ING esetében sok függ a befektetési időtartamától, hiszen például ha egy tízéves szerződést a harmadik évben megszüntet az illető, akkor az első két évben fizetett úgynevezett kezdeti egységeknek a 65 százalékát kapja vissza, míg a két év után felhalmozott egységet teljes egészében. Az OTP Garancia Biztosítónál is a biztosítás időtartama, illetve az abból eltelt időszak határozza meg a viszszafizetendő összeget. A Generali Biztosító pedig a kezdeti befektetési egységeket visszavásárlási értéken váltja vissza forintra, mely érték módozatonként eltérő. Ezenkívül az el nem számolt költségeket is érvényesíti visszavásárláskor a biztosító.

A unit-linked esetén az ügyfélnek szem előtt kell tartania azt is, hogy a befektetéshez kötött életbiztosítások alapját egy megtakarításos jellegű életbiztosítás adja, amelynek biztosítási szolgáltatása - az ügyfél döntésétől függően - 500 ezer forinttól több tíz millióig terjedhet, az évente fizetett díj függvényében. A konstrukciót a hagyományos biztosításoktól pedig a felhalmozott megtakarítási díjrész befektetése különbözteti meg, ami többletnyereséggel kecsegtet.

Az ügyfél kiegészítő szolgáltatásokat is igényelhet, így például baleseti rokkantságra, baleseti halálesetre, baleseti eredetű maradandó egészségkárosodásra, baleseti kórházi napi térítésre, kritikus betegségekre szóló biztosítást, aminek a havidíja pár száz forint körül mozog.

A számos költségelem miatt igen lényeges a teljes körű tájékoztatás a biztosító részéről, illetve hogy a nettó eszközértéket nap mint nap közzétegye, hasonlóan a befektetési alapokhoz - mutatnak rá egyes piaci szereplők, akik etikai kódex létrehozását szorgalmazzák erre a vagyonkezelői piaci szegmensre is. Úgy látják: a jövőben szükség lesz a harmonizációra a különböző befektetési termékek között, hogy minél jobban átlátható, összehasonlítható legyen ez a szegmens, s a költségszintek látszódjanak.

S hogy a unit-linked termékek milyen karriert futnak be az elkövetkező időszakban? Életbiztosítást a jövőben is kötnek az ügyfelek, egyre nagyobb lesz az igény arra, hogy ezt a saját maguk döntése alapján fektessék be - vázolta fel a unit-linked jövőjével kapcsolatos várakozásait Kovács Zsolt. A megtakarítás jellegű életbiztosítás "bejött", bár a tőzsdei zuhanás erőteljesen visszavetette népszerűségüket, lassan úgy épülnek be a köztudatba, mint egy lehetőség a választható befektetési formák közül - mutatott rá Tunner János, az ÁB-Aegon Biztosító Rt. termékfejlesztési igazgatója. Hozzátéve: az ügyfél számára mindenképpen rugalmas abban a tekintetben, hogy kiválaszthatja, mibe fekteti a pénzét, ráadásul abszolút átlátható is.

Zömmel hiedelmekre vezethető vissza, hogy az elmúlt évben némileg visszaszorultak a unit-linked termékek - mondták érdeklődésünkre a Generali Biztosítónál -, hiszen sokan ma is a tőzsdével azonosítják a terméket, ami jelenleg nem éppen "csúcsformáját" mutatja. Az OTP-Garancia Biztosító ugyanakkor bízik abban, hogy különösen az egyszeri díjfizetésű szerződések sikeressége az idén is folytatódik, amelynek háttereként a csatlakozás közeledtét, a gazdaság növekedési ütemének alakulását várja. Maják Viktor, az Union marketingigazgatója úgy véli, hogy különösen a folyamatos díjú unit-linked szerződések fejlődnek dinamikusan a továbbiakban is. Véleménye szerint a unit-linked elsősorban biztosítási igényeket szolgál, és a lakosság egyre szélesebb rétege ismeri fel az ön- és másokról való gondoskodás szükségességét, amit egy unit-linked módozattal a hagyományos biztosításokhoz képest rugalmasabban, átláthatóbban, magasabb hozamlehetőséggel tehetnek meg az ügyfelek.