Az ősz hagyományosan belépési hullámot indít el a hazai magánnyugdíjpénztáraknál: iskolája elvégzése és munkába állása után ekkor csatlakozik a tagok sorába a legtöbb, évente több tízezer pályakezdő. Emlékezetes: a múlt év egyedi volt a kasszák életében, hiszen az akkori szabályok szerint a pályakezdőknek nem volt kötelező a magánpénztári taggá válás. Az idei évtől viszont ez ismételten szigorú előírás lett.

Friss piaci összesítések szerint 2002-ben - kötelezettség ide vagy oda - több mint 56 ezer fő csatlakozott valamelyik pénztárhoz. Tavaly ennek köszönhetően is csak minimális mértékben, becslések szerint mintegy ezer állampolgárral gyarapodott a magánkasszák összlétszáma, és év végén meghaladta a 2,22 millió főt - a létszám a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) idei első negyedévi jelentése szerint 2003 márciusáig sem változott.

A szerény gyarapodás oka, hogy közel 55 ezer főt tett ki a kilépők száma is. Utóbbiak döntő többsége olyan idősebb korú hazánkfia volt, aki számára világossá vált: a nyugdíjrendszer első pillérét jelentő társadalombiztosítás (tb) magasabb öregkori járulékot garantál számára. Az érintettek 2002-ben élhettek utoljára a visszalépés lehetőségével: az idén erre már nincs módjuk. Ez azt is jelenti, hogy ez évben már nem kell a tavalyihoz hasonló kilépési hullámmal számolni, azaz megugorhat a pénztárszféra taglétszáma.

A jelenlegi teljes hazai pénztártagság 5 százaléka a tavalyi távozások ellenére valószínűleg még mindig "túlkorosnak" számít, hiszen idősebb 47 évesnél. Márpedig a különböző nyugdíjszámító modellek szerint nagyjából e korhatár felett jár jobban az állampolgár, ha a "hagyományos" tb-rendszerben marad.

A kasszákba tavaly újonnan belépők több mint kilenctizede a hat legnagyobb hazai magánpénztárat - Allianz Hungária, ÁB-Aegon, Credit Suisse, Évgyűrűk, ING N-N, OTP - választotta magának, amelyek pedig már így is a hazai tagság 86 százalékát magukénak tudhatták. A kivétel nélkül banki vagy biztosítói hátterű "nagyok" így elvileg még nagyobbra "híztak" volna, csakhogy - nyilvánvalóan méretükből adódóan - a távozó kasszatagok közel kilenctizede is éppen tőlük vett búcsút.

Érdekesség, hogy a tavaly a magánpénztárak között vándorló - becslések szerint közel 20 ezernyi - állampolgár döntő többsége is valamelyik nagy kasszából lépett ki, s igazolt át másik, szintén a piacvezetők közt helyet foglaló riválishoz. Az erőteljes jövés-menés több közepes és nagyobb méretű pénztárat is érzékenyen érintett: meg nem erősített információink szerint tavaly több olyan szereplő akadt a piacon, amelynek tagságából közel 2-3 százalék máshová vándorolt.

Milyen teljesítményt tudnak felmutatni a pénztárak a kínálatot böngésző pályakezdőknek? A kasszák által a nyár derekán publikált hivatalos adatok szerint az ügyfelek fedezeti tartalékára elért nettó hozam 2002-ben valamivel meghaladta a 7 százalékot. Ez meglehetősen szép teljesítmény a tavalyi éves 4,8 százalékos inflációval összevetve. Akadt ugyan néhány, a pénzromlás mértékétől elmaradó hozamú pénztár, de szép számmal voltak jócskán 9 százalék feletti teljesítményt nyújtók is (utóbbiak: Allianz Hungária, Honvéd, MKB és a Postásnyugdíjpénztár). Öszszességében a kasszák reálhozamának átlaga jobb volt a 2001. évivel összevetve, más kérdés, hogy több százalékponttal elmaradt a szféra szereplőinek saját, előzetes várakozásaitól.

A magánnyugdíjpénztárak tavaly együttesen 7,2 milliárd forintot fordítottak működési költségeikre - derül ki az adatokból. Ez magyarul azt jelenti: egy magyar kasszatagra átlagosan havi bő 300 forint működési kiadás jutott. Ez az összeg a befizetett tagdíjakhoz képest nem túl magas, mindössze pár százaléknyi. Biztató jel, hogy az idén az I. negyedévben az egy főre jutó havi költségek további 5 százalékkal, 300 forint alá csökkentek.

További szempont lehet a pályakezdők választásánál, ha a kasszák működésének mérleg szerinti eredményét próbáljuk összehasonlítani. Mivel nem gazdasági társaságokról van szó, az eredmény itt nem jelent egyebet, mint az adott évben befolyt bevételek és a kiadások különbözetét (a bevételi oldalon persze a működési tartalékba folyó díjrészek és - főképp munkahelyi hátterű magánpénztáraknál - az esetleges alapítói támogatások mellett természetesen a befektetésekre elért kamatokat és az esetleges egyéb bevételeket is számon kell tartani).

Ha ezt a szempontot vesszük górcső alá, nem találunk nagy különbségeket a szférában: a kasszák döntő többsége pár millió forintos nyereséggel, vagy éppen ilyen mérvű deficittel zárta a tavalyi esztendőt. Utóbbiak közül sem akadt olyan, amelyik enyhe veszteségét ne tudta volna kipótolni a rendelkezésre álló tartaléktőkéből.