Tartja magát a régi könyvek piaca

A kedvezőtlen gazdasági helyzet sem akadályozta meg a tavaszi aukciókra látogató könyvbarátokat, hogy olykor „vérre menő” licitet folytassanak egy-egy kiszemelt darabért. A rendkívül széles választékot elnézve sem érződik különbség a korábbi árverési szezonokhoz képest, és az elkelt tételek aránya sem utal a piac pangására.

A Mike és Társa április 27-i árverése például meglepően mozgalmasnak bizonyult, bár ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a beadók némi önmérsékletet tanúsítottak a kikiáltási árak kapcsán, tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre – tudtuk meg Mike Zoltántól, az antikvárium vezetőjétől. Az is igaz ugyanakkor, hogy az aukción kívüli bolti forgalom tekintetében körülbelül 15 százalékos visszaesés tapasztalható az előző évhez képest – tette hozzá Mike.

A Központi május végi két aukcióján szintén nagy volt az érdeklődés, és milliós leütésekben sem volt hiány. Mercator 1621-ben, Arnhemben kiadott Atlas minorja állította fel a csúcsot 2,2 millió forinttal, de ezenkívül még hét további hét számjegyű eredmény született a május 29-i árverésen. Ahogy Márffy György, a Központi vezetője lapunknak fogalmazott: az igazi gyűjtők a nehéz időkben is költenek drága régiségekre, bár a válság nyilván őket is befolyásolja. A korábbi évekhez képest láthatóan szelídebb árszínvonal ugyanakkor Márffy szerint korántsem csak a válság következménye. Ő inkább egy már évek óta tartó folyamatot lát a háttérben: a 90-es évek közepétől meredeken felívelő árak körülbelül 2005 óta normalizálódnak – vagyis mérséklődnek – az antikvár ritkaságok piacán.

Ez a jelenség több okra is visszavezethető, így például arra, hogy a piacot annak idején csillapíthatatlan étvágyukkal felpezsdítő meghatározó gyűjtők már „elteltek”, egyre kevesebb a választékban az őket érdeklő darab. Az is megfigyelhető, hogy egyesek már a külföldi piacok felé mozdulnak a hazai kínálat korlátai miatt. Márffy úgy látja, ez a piaci tisztulási folyamat legalább annyira – vagy még nagyobb mértékben – hozzájárult az árak szelídüléséhez, mint az általános gazdasági helyzet alakulása. A több helyen látható éles licitek – mint például a gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai útjait bemutató, kétszázezer forintról induló és egymillióért gazdára találó atlasz esetében – ugyanakkor arra utalnak, hogy bizonyos témaköröknél egyáltalán nem lehet a kereslet lanyhulásáról beszélni.