Megfelelnek a biztosítók az uniós elvárásoknak

Miközben Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank 150 százalékos szavatolótőke-ellátottsági elvárást határozott meg a biztosítókkal szemben, a hazai társaságok szavatolótőke-ellátottsága 2016-ban 222 százalék volt – mondta el Horváth Gyula, a Magyar Biztosítók Szövetségének CFO szekciójának elnöke a napokban elkészült, a szavatolótőkéről és pénzügyi képességekről szóló adatszolgáltatás alapján.

A szabályozók már azt a Szolvencia II szabályozás alapján írták elő az értékelést, amely a károkon felül képzett tartalékok megképzésének előírásáról szóló Szolvencia I-es szabályozást váltotta. A Szolvencia I. alapvetően egyszerű volt: a nem életbiztosításoknál a díjak 16-18 százaléka, illetve a kifizetett károk 23-26 százaléka alapján került meghatározásra a szükséges tőkeszükséglet, míg az életbiztosításoknál a tartalék 4 százaléka, illetve a kockáztatott tőke 0,3 százaléka adta ki a szavatolótőke-előírást.

Bár biztosítói csőd a Szolvencia I. alatt nem történt, ám a szabályozás fő hibája az volt, hogy azokat büntette további tőkeszükséglet előírással, akik a prudens működés miatt túltartalékolták magukat. További probléma, hogy a szabályozás az egyedi kockázati tényezőkre nem terjedt ki. A hibák korrigálása mellett a biztosítók azt is érzékelték, hogy a Bázel II, III. bankszabályozás kapcsán a pénzintézetek nyomást gyakoroltak Brüsszelre, hogy a termékeikkel részben versengő biztosítókra is terjedjen ki komolyabb, alaposabb szabályozás.

A Szolvencia II első pillére lényegében megegyezik a korábbi Szolvencia I előírásaival, azzal a kitétellel, hogy valamennyi kockázatra ki kell, hogy terjedjen a tartalék-képzés – csak a szuverén adóskockázatot nem kell kockázatként értelmezni. A csődvalószínűséget minimum 0,5 százalékban határozták meg – a 100 százalékos tőkeszükséglet ezt a kockázatot fedezi. A 100 százalékos tőke-előírás helyett az MNB 150 százalékot írt elő, a magyar biztosítók mindegyike teljesíti ezt a kitételt – mondta el Horváth Gyula.

A Szovencia II. második pillérében vállalatirányítási rendszerre vonatkozó előírásokat és feltételeket határoztak meg – itt a vezetőtestület tagjainak végzettségére, tapasztalataira és felkészültségére vonatkozó előírások kerültek megfogalmazásra, illetve kijelölésre kerültek a kockázatkezelési szervezeti egységek. A harmadik pillér a felügyelet felé leadandó jelentések tartalmát szabályozza, emellett pedig előírja a nyilvánosság felé történő adatszolgáltatás feltételeit.