Az alacsony kamat sem tántorítja el az örökkötvények kitartó vásárlóit
Kétmilliárd euró értékben bocsátott ki a múlt héten zöld örökjáradék „hibrid” kötvényeket az Iberdrola nevű spanyol áramszolgáltató, hogy a franciaországi és a németországi tengeri szélerőművei megépítéséhez szükséges forrást előteremtse. A befektetők a felkínált mennyiség ötszörösét is lejegyezték volna, az Iberdrola így kifejezetten olcsón jutott tőkéhez, ráadásul rajta múlik, hogy visszafizeti-e, vagy csak a kamatokat törleszti. Az egyik sorozat kuponja 1,45 százalék, a másiké 1,825 százalék, a kibocsátó mindkét kötvényt visszahívhatja hat, illetve kilenc év után.
A fenntarthatóság hívószó bevált a szintén spanyol Telefónicánál is, a távközlési szektorban elsőként ez a cég jelent meg a piacon zöldkötvényekkel, február első hetében. A jegyzésen a kibocsátott mennyiség hétszeresére érkezett ajánlat, a végül értékesített 1 milliárd eurónyi örökkötvényre a befektetők évi 2,376 százalék kamatot kapnak. Ez a hitelpapír is rendelkezik visszahívási opcióval, amellyel nyolc és negyed év után élhet a telekommunikációs cég. Mindkét értékpapír úgynevezett örökjáradék- (perpetual) kötvény, amelyeknek nincs lejáratuk, csak call opció kapcsolódik hozzájuk: ez azt jelenti, hogy a kibocsátó nem köteles visszavásárolni a hitelpapírokat, de az előre meghatározott időpont után dönthet a visszahívásukról. A kamatkockázatot a kötvénytulajdonos viseli olyan formában, hogy az értékpapír megvásárlásakor előre megállapított kamatot kapja meg magasabb kamatkörnyezet esetén is, ilyen esetben ugyanis nem célszerű a kötvény kibocsátójának a visszahívás mellett döntenie (non-call risk).
Hibrid megoldás
A jelenlegi hozamkörnyezet alacsony: a tízéves amerikai állampapír éves hozama 1,16 százalék, a németé mínusz 0,44 százalék, s a befektetésre nem ajánlott amerikai bóvlikötvények átlaghozama sem volt még ilyen nyomott: 4 százalék alatti. Ezt tekintetbe véve egyáltalán nem csoda, hogy sikeresek a vállalati perpetual kötvénykibocsátások. Az örökjáradék-kötvény tulajdonságait tekintve valahol a klasszikus hitelpapír és a részvény között helyezkedik el. Kötvény, amennyiben tulajdoni jogviszonyt nem testesít meg és kamatot (de tőkét nem) fizet, viszont a részvények tulajdonságaival is rendelkezik abban a tekintetben, hogy másodpiacon kereskedhető, és ily módon árfolyamnyereséget biztosíthat a tulajdonosának. A legfontosabb különbség egy klasszikus kötvényhez képest az, hogy – ahogy a neve is jelzi – örök, vagyis nincs deklarált lejárata. A hagyományos értelemben vett örökjáradék-kötvények azonban már nincsenek a piacon, a jelenlegi gyakorlatban mindegyik visszahívható, ami azt jelenti, hogy a kibocsátó egy előre rögzített időpont után visszavásárolhatja a kibocsátott papírokat (névértéken vagy az alatti összegért), ezzel szüntetve meg a további kamatfizetési kötelezettségét. Az örökjáradék-kötvények kamata lehet fix és változó is. Ha változó kamatozásról beszélünk, az jellemzően valamilyen hosszú lejáratú állampapír hozamát veszi alapul benchmarkként.
Ha hosszú távú befektetési eszközként tekintünk a perpetual kötvényekre, a kamat mértékén túl még fontos információ a kibocsátó hitelminősítése, magának a papírnak a besorolása, valamint az, hogy egy esetleges csődhelyzetben ez a speciális kötvény hol helyezkedik el a hitelezői kifizetések sorában. Ezeknek a szempontoknak természetesen a kamatban érvényesülniük kell, ezentúl pedig minden, a kötvény élettartama alatti piaci változás a másodpiaci árban fog megjelenni. A perpetual kötvényekből széles a paletta a hosszú távú tőkebevonást tervező kibocsátók és a megcélzott befektetői kör vonatkozásában egyaránt. Egy időben kedvelt volt a termék a banki, biztosítói körben a tőkemegfelelőségi elvárások teljesítésére, de mostanra ez már, a Bázel III. szabályrendszer változása miatt, kevésbé számít népszerű kibocsátási formának.
Intézmények előnyben
A változatosság jellemző a kötvények névértékére is, amely az 1000 dollártól a 100 ezer dollár feletti értékekig is terjedhet. Ezért jórészt a nagy intézményi befektetők (bankok, nyugdíjalapok) körében keresettek, de a magánbefektetők is találhatnak maguknak ilyen típusú hitelpapírokat: akár oly módon is, hogy egy nagyobb összegű kötvényhez a befektetési szolgáltatón keresztül csoportosan jutnak hozzá. Mivel az örökjáradék-kötvények a másodpiacon kereskedhetők, így a befektetés időtartama sem kell hogy feltétlenül hosszú távra (vagy a gyakorlatban a visszahívásig) szóljon, megfelelő beszállási ponttal néhány hétig vagy egy-két hónapig is tartható a termék. Rotyis József, az SPB Befektetési Zrt. vezető privátbankára szerint „noha a termék alapkoncepciója szerint tőkét nem fizet vissza, a kamatokon keresztül azért hosszú távon a tőkének megfelelő értéket visszakapják, akik a buy and hold stratégiával veszik az ilyen kötvényeket”. A fix kamatozású örökjáradék-kötvény csökkenő kamatvárakozás mellett például jó árfolyamnyereséget hozhat, de szólnak érvek a változó kamatozás mellett is, ahol a benchmark emelkedésével a mi kötvényünk is megtartja a hozamát. További kockázat a kamatok alakulásán túl az infláció és (mivel jellemzően euróban vagy dollárban denominált termékek) a devizaárfolyam alakulása lehet.
Szűk a hazai kínálat
Aki magyar örökkötvény-kínálatból szeretne választani, annak nem túl bőségesek a lehetőségei, mint ahogy a magyar vállalati kötvénypiac úgy általában sem igazán színes. A hazai vállalati kötvénypiac egyik kedvence volt évekig az OTP Bank Opus Securities nevű kötvénye. Ezt a lejárat nélküli speciális sorozatot 2016-ig lehetett OTP-részvényre váltani, azóta a háromhavi Euriborhoz van kötve a kamata, megfejelve azt 3 százalékponttal. A 2006-ban 514 millió euróért kibocsátott lejárat nélküli kötvényt azóta sem hívták vissza, holott elemzők szerint ez a finanszírozás magasnak tekinthető a jelenlegi kamatkörnyezetben (a 2021. február–március időszakra megállapított kamat évi 2,457 százalék). Az OTP Opus kötvény árfolyama tavaly márciusban megközelítette a névérték 98 százalékát, most 90 százalék alatt kereskedik. A mélypont 86 százalék volt novemberben, azóta viszont több alkalommal járt az árfolyam 91,5 százalékon: ez az árfolyamnyereség az aktuális kamattal kiegészülve már vonzóvá teheti a kötvényt. Negatívuma viszont magánbefektetői szemszögből, hogy a minimális kereskedhető mennyiség 125 ezer euró.
A külföldi vállalati kötvények közül az egyik legérdekesebb árfolyammozgást a pandémia alatt sokat szenvedő német Lufthansa-hitelpapír produkálta. A társaság által 2015-ben kibocsátott, az örökjáradék-kötvényekhez hasonló módon visszahívási opcióval rendelkező, évi 5,125 százalék kamatot fizető papírjainak árfolyama tavaly márciusban napok alatt 30 százalékkal zuhant, a piac ekkor már a vállalat fizetésképtelenségét árazta. Az árfolyam a névérték 58 százalékáról fordult meg az állami mentőöv hírére, pillanatnyilag pedig a 90 százalékhoz közelít, ami akár még tovább emelkedhet, ha a vállalat ma az 500 millió eurós kibocsátás visszahívásáról dönt, legközelebb erre ugyanis csak öt év múlva lenne ismét lehetősége.
Történelmi háttér
Az évszázados múltra visszatekintő örökjáradék-kötvény jellemzően angolszász területen terjedt el. Az egyik legrégebbi, a Yale Egyetem könyvtárában őrzött dokumentum egy kecskebőrre jegyzett kötvény, amelyet a holland De Stichtse Rijnlanden vízügyi hatóság állított ki 1648-ban. Érdekessége, hogy a vízügyi hatóság a kötvény után máig fizet kamatot az amerikai egyetemnek, a kamat mértéke 2,5 százalék, a Yale éves szinten jelképes 136,2 eurót kap.
