Az USA részvénypiacára fókuszáló tőzsdén kereskedett befektetési alapokban (ETF) szereplő cégek árbevételének nagyjából a negyede Kínához kötődik – számolták ki a Bank of America (BofA) közgazdászai. A Figyelő kiemelte: 

az elemzés megmutatja, hogy szinte lehetetlen a tengerentúli piacokon függetlenedni az ázsiai óriástól.

Az amerikai részvénypiacok egyik legfontosabb irányadó indexe, az S&P 500 kosarában lévő vállalatok egy részvényre jutó árbevétel-növekedése és a kínai gazdaság bővülése közötti korreláció napjainkban 90 százalékos – 2010-ben még nulla volt. Ez azt jelenti, hogy

az Egyesült Államok parkettjeire bevezetett papírokra sokkal kisebb hatása van a tengerentúli nagyhatalom gazdasági gyarapodásának.

A BofA becslései szerint az elmúlt húsz évben a globális GDP-növekedés 30 százalékát a távol-keleti ország adta, jóval meghaladva az USA 21 százalékos részarányát. Az S&P 500-as cégek 1990, a globalizáció térnyerése óta bekövetkezett árrésbővülésének a 80 százaléka köthető Kínához.

Erős kitettség

A Bank of America azt találta, hogy az 500 társaság között 79 olyan található, amelynek a forgalma legalább 5 százalékban Kínához köthető. Az első helyen a kaszinóüzemeltető vállalkozások vannak. A Las Vegas Sands esetében 63, a Wynn Resortséban 70 százalékos az arány; mindkét cég nagyon aktív volt az utóbbi esztendőkben a makaói játéktermekben. (A kaszinóvállalatok kínai hányattatásairól lásd cikkünket a 48–49. oldalon.) A sorban a csipgyártók következnek: a Qualcommnál 60, a Texas Instrumentsnél 55, míg a lézerfejlesztő IPG Photonics esetében 42 százalékos a kínai árbevétel-kitettség.

A globális tőkepiacokat vizsgálva 303 olyan tőzsdén jegyzett cég van, melynek a forgalmát minimum 5 százalékban az ázsiai óriás adja.

Ezek összesített piaci kapitalizációja 19 ezer milliárd dollár. A BofA által elemzett 251 ETF-ből 138-nál a bevétel legalább 3 százaléka köthető Kínához. A feltörekvő piacok esetében sem lehet eltekinteni a kínai érintettségtől. A nem kifejezetten a távol-keleti nagyhatalomra összpontosító, de feltörekvő piacokat lekövető ETF-ek körében is 25–45 százalékos a kínai forgalom aránya.

Az ázsiai hatás a kizárólag az USA-ra koncentráló tőzsdén kereskedett alapoknál szintén jelentős: a félvezetőpiac egyik legfontosabb ETF-je, az iShares Semiconductor kosarába tartozó vállalatok árbevételét csaknem 30 százalékban adják a kínai megrendelések. Egy másik ilyen alap, a VanEck Semiconductor esetében 25,8, a VanEck Low Carbon Energynél – amely egy globális indexet követ – 19,1, a First Trust NASDAQ-100-Technology Sector Indexnél 16,6 százalékos ez az arány.

Jared Woodard, a BofA befektetési igazgatóságának az elemzési vezetője szerint önmagában a kínai kitettség nem okoz problémát, hiszen az invesztorok tisztában vannak azzal, hogy mit vesznek meg. Az viszont már igen, hogy a világgazdaság egyre nagyobb mértékben függ a távol-keleti óriástól – főleg az amerikai cégeket tekintve.

Ez a függés egyébként még a Bank of America elemzésében leírtnál is nagyobb lehet,

hiszen az csak az 5 százalék feletti forgalmi részarányra vonatkozik, ráadásul vannak olyan társaságok, amelyek a tőzsdei beszámolóikban nem bontják szét teljes földrajzi részletességgel bevételeik forrását. Az analízis továbbá kizárólag Kínára és az árbevételre fókuszál. Ha belevették volna a kínai beszállítók által kiépített ellátási láncokat, az ezekben részt vevő külföldi munkaerőt, valószínűleg még nagyobb lenne az ázsiai kitettség.

Nőtt a politikai kockázat

A BofA szerint néhány olyan ETF, amely kevésbé érintett a kínai gazdaságban, a pandémia kitörése, 2020 márciusa óta csaknem 37 százalékponttal nagyobb teljesítményt ért el, mint a „Mennyei Birodalomra” fókuszáló alapok. A legnagyobb különbség a nem alapvető (diszkrecionális) fogyasztási cikkekkel foglalkozó ETF-ek között van. Ezek közül néhány vesz például kaszinórészvényeket, oktatási vagy luxuscikkekkel foglalkozó vállalatokat, mások azonban nem. Szintén jelentős az eltérés az ESG-szektorban.

KASZINÓ MAKAÓBAN. EGYRE NŐ KÍNA BEFOLYÁSA A GLOBÁLIS TŐKEPIACOKON Fotó: MARTIN BERTRAND

A tőzsdéken persze megszokott, hogy az árfolyamok fel-alá hullámzanak.

A távol-keleti óriás azonban most speciális helyzetben van. Hosszú távon demográfiai problémákkal (elöregedő társadalom) szembesül, ami veszélyezteti a gazdasági növekedési ütem fenntartását. Vannak ciklikus tényezők is, például a jelenlegi (viszonylag) szigorú monetáris politika, valamint politikai kockázatok: a Hszi Csin-ping elnök által meghirdetett „közjó” stratégiája átrendezi az erőviszonyokat a technológiai és az oktatási szektorban.

Arról mindig is óriási vita volt a részvénypiaci elemzők körében, hogy miként kell kezelni a kínai politikai rizikót – amelytől nyilvánvalóan nem lehet, s az elmúlt évtizedekben sem lehetett eltekinteni. Az utóbbi hónapokban azonban ezek a kétségek felerősödtek. Az ázsiai ország részvénypiacaira a 2021. februári csúcsok után enyhe lemorzsolódás volt jellemző, ám a harmadik negyedévben gyorsult a tempó. A szabályozó hatóságok először a technológiai ágazatot, a Big Tech cégeit kezdték el szorítani, majd világossá vált, hogy az „új egyenlőség” jegyében ez más szektorokra is átterjed. Az Evergrande, az egyik legnagyobb kínai ingatlanfejlesztő csődközeli helyzete rávilágított arra, hogy a távol-keleti nagyhatalom gazdasága is milyen sérülékeny – az építőipar a GDP-nek csaknem a negyedét adja.

Súlypontáthelyezés

Az ennyire hirtelen szabályozási irányváltás eddig nem volt jellemző a kínai részvénypiacra. Jeffrey Kleintop, a Charles Schwab globális befektetésekért felelős stratégája azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt húsz évet tekintve 17 esetben valamilyen szabályozási kérdés engedte be oda a medvét – vagyis nagy volt a volatilitás. Ezt azonban a teljes piac bővülése általában kompenzálta. 2001 augusztusától 2021 augusztusáig az MSCI China Index éves átlagban 12,3 százalékos hozamot produkált, szemben az S&P 500-as által mutatott 9,3-del.

Kleintop úgy véli, arra is érdemes figyelni, hogy a pekingi hatóságok által „büntetett” ágazatok mellett vannak olyan új területek is, amelyeket viszont támogatnak

– ilyenek például a zöldberuházások, a félvezetőgyártás vagy a belső piaci kereslet élénkítését támogató fogyasztói márkák erősítése. A McKinsey elemzése alapján Kínában az összes foglalkoztatott 87 százalékának a magánszektor ad munkát; ezek a cégek az export 88 százalékát adják. Vagyis Peking immár nem hátrálhat ki a sajátos kínai államkapitalizmusból (feltehetően nem is akarja ezt), inkább a gazdasági súlypontok áthelyezéséről van szó. Az persze más kérdés, hogy ez – Kína jelentőségénél fogva – milyen turbulenciákat okoz majd a globális tőkepiacokon.

A cikk a Figyelő hetilap október 14-iki számában került publikálásra.