Folytatódik az olaj árának hónapok óta tartó mérséklődése, legalábbis dollárban. A dollár más valutákhoz képest bekövetkezett erősödése miatt ez a világ legtöbb valutájában kisebb esést jelent, de még így is nagy segítség a korábbi állapotokhoz képest, hisz az orosz–ukrán háború kezdete után 140 dolláron is járt a Brent, ahhoz képest pedig már 40 százalékkal csökkent az ár, miközben a dollár erősödése a főbb devizákhoz képest 10–15 százalék közötti volt.
Az áresés így részben a devizaárfolyamoknak is köszönhető, de lényegesen nagyobb hatása lehet a recessziós félelmek miatti fogyasztáscsökkenésnek valamint a kitermelés bővülésének még az orosz olaj nélkül is.
A magas és részben épp a magas energiaárak (mindenekelőtt az európai gázár) miatt jelentős vásárlóerő-csökkenés zajlik világszerte, ráadásul ez a jegybankok célja is egyben, hisz az inflációt ezzel csökkentik keresleti oldalról. Ez a lassulását, sőt a legtöbb országban elkerülhetetlenül recessziót hoz, amikor erősen visszaesik az olaj iránti kereslet. Külön tényezőként adódik ehhez Kína zéró-Covid politikája, amely a termelés leállításával és a mozgás korlátozásával az ország egyes területein minimálisra csökkenti az olaj iránti igényt.
A kínálati oldalon ugyanakkor fokozatos az élénkülés, annak ellenére, hogy Oroszország nagyjából napi egymillió hordóval kevesebbet exportál, mint a háború előtt. Ez a mennyiség még csökkenhet is, ha érvénybe lépnek a tervezett további szankciók, de ennek mértéke nem éri el még a kereslet csökkenésének szintjét sem, más olajtermelők bővülő kínálatáról nem is beszélve.
Mindeközben a piac szerkezete is átalakul: egy Szingapúrban tartott olajkonferencián elhangzott, hogy
több mint napi egymillió hordó amerikai olajtöbblet fog Európában érkezni, hogy pótolja az orosz olajat,
amelyet már egyre kevesebb európai ország hajlandó csak megvenni. A kolumbiai állami energiavállalat, az Ecopetrol is azt jelezte, hogy egyre több olajat tud eladni Európában, miközben Ázsiában egyre nagyobb a verseny a vevőkét, miután az orosz olaj is megjelent nagy mennyiségben, ráadásul nyomottabb áron.
A figyelem rövidesen az OPEC+ felé fog fordulni, amelynek tagjai október 5-én fognak összeülni, és dönteni a kitermelésről. Miután azonban most is jóval kevesebbet termelnek ki a korábban meghatározott célnál (amiben nem kis részben az orosz visszaesés játszik szerepet), nem valószínű, hogy nagy csökkenést határoznának el, ráadásul ennek is csak mérsékelt szerepe lenne a piacra, hisz a kvótájukat ki nem használó tagok nem fognak csökkenteni. Múlt heti adatok szerint az OPEC+ 3,58 millió hordóval maradt el augusztusban a korábban meghatározott céltól, miközben ez az érték júliusban még csak 2,9 millió hordó volt.
Az a tény, hogy ilyen elmaradás mellett is csökken az ár, azt mutatja, hogy erős a miatti keresletcsökkenés, az OPEC+ csoporton kívüli olajtermelők egy része pedig dinamikusan növeli a kitermelést. Így a túlkínálati helyzet fennmaradhat, elemzők szerint azonban ha tovább csökken is az ár,
a WTI esetében 75, a Brent esetében 80 dollár körül már komoly támasz található, ahol mérséklődhet a kínálat, így egyensúly alakulhat ki.
Amerika örülhet, hisz ott a benzinárak már hatalmasat estek a korábbi csúcs óta, és a világ más részein is megfigyelhető ez a tendencia, még ha kisebb mértékben is a nagyobb adók és a devizaárfolyamok hatása miatt. Magyarországon is jelentősen csökkent a piaci benzinár a 800 forintos szintről 650 forint alá, bár ennek a lakosság túlnyomó többségének nincs jelentősége a 480 forintos ársapka miatt. Az alacsonyabb olajár ugyanakkor jelentős segítség lehet az áramár szempontjából is, miután idén a rendkívül drága gázár miatt részben átvehetik a gázerőművek szerepét az olajerőművek.
