Nem valószínű, hogy a forint éve lesz 2023
A forint az euróval szemben 2022-ben közel 10 százalékkal leértékelődött, kimondottan rosszul teljesített, de nem „működött” jól 2021-ben sem. Akkor a 2 százalékot is meghaladta a leértékelődése, ám a 2020-as év még pocsékabb volt, hiszen akkor 10 százaléknál kicsit nagyobb volt a leértékelődése – olvasható a Raiffeisen Bank stratégiai kitekintőjében.
Ha visszanézünk az elmúlt közel 24 évre (az euró 1999-es bevezetésétől kezdődően), akkor nagyítóval kell keresnünk azokat az éveket, amikre azt mondhatjuk, hogy az a forint esztendeje volt. A hazai fizetőeszköz az euróval szemben egy százalékot meghaladó felértékelődést könyvelhetett el 2001-ben (7 százalékos nominális forintfelértékelődés), 2002-ben (+3,6 százalék), 2004-ben (+6,2 százalék), 2012-ben (+7,5 százalék) és 2016-ban (+1,7 százalék).
Valószínűleg a többségünk elégedett lenne, ha 2023 végén 400 alatt lenne az euró árfolyama, és már egy 390 körüli decemberi záróárfolyam – vagyis 2,5 százalékos nominális felértékelődés – mellett is elégedetten mondanánk, hogy az idei végre ismét a forint éve volt. De vajon mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen, és reálisan számíthatunk-e rá?
– teszik fel a kérdést a bank elemzői. Szerintük érdemes feltenni a kérdést, hogy mi magyarázta fizetőeszközünk gyászos teljesítményét 2022-ben, és ha feltételezzük, hogy ellenkező előjelű fejlemények történnek, akkor várhatjuk-e, hogy azok a forint árfolyamára is ellentétes hatást gyakorolnak.
Mi történt 2022-ban, ami a forint leértékelődését okozta?
Külső és belső sokkok egyaránt befolyásolták az árfolyamot. Külső volt a háború kitörése és az energiaárak elszállása. Belső az EU-s pénzek visszatartásának az ügye, a hazai gazdaság egyensúlytalanságának és a devizatartalékok elégségességének a terítékre kerülése, valamint az infláció megemelkedése. Kevés bizonyosat lehet mondani a háborúról, de remélhetőleg további árfolyamgyengülésre okot adó hírek nem jönnek ebből az irányból.
Az energiaárakkal kapcsolatban sem várnak a bank elemzői újabb kellemetlen változásokat, így várhatóan a hazai gazdaság egyensúlyi problémái sem romlanak tovább – sőt, ennek az ellenkezője is előfordulhat. Az EU-s pénzek körüli bizonytalanságok kevésbé aggasztók, bár a politikai konfliktusok valószínűleg velünk maradnak, hiába tűnik úgy az év elején, hogy csak tartaléklángon égnek (legalábbis ami a pénzügyi piacoknak a téma iránti érdeklődését illeti), ez változhat.
Az infláció 2022 végén, 2023 elején elérheti a csúcspontját, és az idei esztendő– különösen annak a második fele – már az infláció mérséklődéséről szólhat. A fenti tényezők közül mindegyik jobb lehet 2023-ban, mint 2022-ben. Akkor irány a forinterősödés?
Ez korántsem biztos a Raiffeisen elemzői szerint. Egyrészt, ahogyan sem a Covid-, sem a háborús, sem az energiaválságot nem láthattuk előre, úgy nem tudjuk megjósolni az előttünk álló következő sokkot sem. Márpedig ha érkezik egy újabb, akkor az a forintot gyengíti, nem pedig erősíti.
Másrészt a fenti kedvező fordulatokat már beárazták a pénzügyi piacon az elmúlt két hónapban (közel 8 százalékkal erősebb most a forint, mint október második hetében).
Aligha valószínű tehát, hogy 2023 a forint éve lesz, a 415 körüli euró–forint várakozását továbbra is fenntartja a bank.
