Kicsik és nagyok harca Biarritzban

Egybehangzóan "nagyon hasznosnak" minősítették az unió állam- és kormányfői az intézményi reformoknak szentelt biarritzi, nem hivatalos csúcsértekezletet, amelyen azonban hangsúlyossá vált a kis és a nagy tagországok szembekerülése. Egyre inkább látható, hogy viszonylag gyors haladásra van esély a döntéshozás strukturális oldalát érintő kérdésekben, azaz a vétójog szűkítésénél és a szorosabb együttműködés lehetőségénél -- jelentette ki az Európai Bizottság intézményi reformokért felelős tagja pénteki sajtóértekezletén. Michel Barnier ugyanakkor elismerte, hogy a konkrét befolyást biztosító oldalon -- a bizottság összetétele és a tagországokat megillető szavazatszám esetében -- a helyzet valószínűleg "eldöntetlen marad egészen a nizzai csúcsig".



Az EU-intézmények reformjának szentelt, ez év februárja óta zajló kormányközi konferencia finisében, de még két hónappal a tervbe vett záróülés előtt egyelőre nem várt senki konkrét eredményeket. A cél inkább az volt, hogy a végső alku előtt egyszer az állam- és kormányfők szintjén is áttekinthessék a főbb témaköröket, közösen szembesülve a nyitott problémák összetettségével, egymás álláspontjaival.



A vélemények ütköztetése minden korábbinál jelentősebben felszínre hozta a "nagyok" és "kicsik" érdekellentétét a bizottság majdani összetétele, illetve a szavazatai súlyok kapcsán zajló vitában. Diplomáciai források szerint mindez "különösen élénkké, helyenként harciassá" tette a péntek esti közös munkavacsorát. A konfliktus kiindulópontja az ismert dilemma volt: szabjanak-e határt a testület lehetséges létszámának -- rotációt garantálva akkorra, ha a tagországok száma meghaladná a rendelkezésre álló bizottsági keretet --, vagy a testület bővülhet akármeddig -- így viszont racionalizálni kell a belső munkamegosztást.



Péntek estére a testületben ma két taggal jelen lévő "nagyok" -- Németország, Olaszország, Nagy-Britannia és Spanyolország -- egységesen felsorakoztak a francia kezdeményezés mögé, midőn jelezték: készek lemondani egyik biztosukról, továbbá készek elfogadni a rotációt is, ha a szavazati súlyok újraosztásánál számukra kielégítő megoldás születik.



Mindebben egyes vélemények szerint távolabbra vezető aggodalmak is meghúzódtak. Miként az Európai Bizottság egyik illetékese megjegyezte: az, ahogyan a "nagyok" látszólag könnyedén készek belemenni a rotációba (tehát a bizottsági tagság időnkénti elvesztésébe) -- miközben eltökélten lobbiznak a számukra nagyobb befolyást szavatoló szavazati súlyért --, úgy is értelmezhető, hogy ezekben a fővárosokban a jövőben mindinkább a kormányok közötti egyeztetésben, és nem a szupranacionális intézmények erősítésében látják az EU-ügyek várható, érdemi kezelését. Márpedig ez a nemzetek felettitől a "hatalmi politikához" való visszatérés lehetőségét is magában foglalja -- tette hozzá az idézett bizottsági forrás.



Ami a szavazatok újraosztását illeti, a "nagyok" nem hagytak kétséget az iránt, hogy ehhez a végsőkig ragaszkodni fognak. Gerhard Schröder német kancellár szerint nem maradhat fenn olyan rendszer, amelyben megtörténhet, hogy 17 tagország többségi szavazata sem képvisel nagyobb lakossági arányt, mint az ily módon leszavazott Németországé. Hozzá hasonlóan "abszolút alapvetésnek" nevezte a szavazatok "feljavítását" Tony Blair brit kormányfő is, hangsúlyozva, hogy "ez a brit álláspont sarokköve". A lehetséges kiutat tekintve Pierre Moscovici francia európai ügyi miniszter szerint "az árnyalatnyi többség" olyan megoldást pártolna, amelyben a tagokat ma megillető, kettőtől tízig terjedő szavazatmennyiséget megsokszoroznák és jobban széthúznák, így adva módot a népességi háttér jobb kifejezésére. (Az ennek kapcsán leggyakrabban emlegetett olasz javaslat olyan listát tartalmaz, amelyben -- immár a bővítés utáni helyzettel is számolva -- a "négy nagy" 33 vokssal bírna, Spanyolországnak és Lengyelországnak 26 szavazat jutna, a magyar szavazatok száma pedig 10 lehetne.)



A viták során amúgy Schröder végül nem jelentett be formális igényt a "relatív német többség" szavatolására. Megelégedett annak hangsúlyozásával, hogy a szavazatoknak tükrözniük kell a népességi arányokat. Spanyol kollégája, José María Aznar viszont értésre adta, hogy Madrid a többi "naggyal" azonos súlyra tart igényt.



Mindezekhez képest is határozott előrelépésnek minősült, hogy kialakulóban van az egyetértés a "szorosabb együttműködés" alapelveit, valamint a vétójog szűkítésének szükségességét illetően. Moscovici "széles körű támogatásról" beszélt a fokozottabb integráció kezelése kapcsán, miközben a "flexibilitással" szemben eddig inkább fenntartásokat hangoztató Blair úgy fogalmazott, hogy "egy szélesebb EU-nak nyilvánvalóan rugalmasabbnak is kell lennie". Ezt a növekvő egyetértést sokak szerint az is megalapozhatta, hogy láthatóan mindenki kész volt elfogadni a legfontosabb alapelveket, nevezetesen, hogy a "szorosabb együttműködés" az EU-integrációt elmélyítő eszköz kell, hogy legyen, ami erősíti az unió kohézióját, intézményeinek integritását, és garantáltan nyitott minden más tagállam előtt. Cserébe az ezt követelő országok láthatóan lemondtak arról, hogy megvétózhassák a "szorosabb együttműködés" kezdeményezését, a minimálisam szükséges országok száma pedig többnyire a majdani bővítés utáni egyharmad körül látszik kialakulni. Michel Barnier feltehetően mindezek alapján is vélte úgy, hogy ebben a kérdésben elviekben talán már a decemberi csúcs előtt sikerül közös nevezőre jutni.



A minősített többségű döntéshozás kiterjesztésénél még nem jutottak ilyen messzire a dolgok. Egyre jobban látható viszont, hogy mely területeken tűnik lényegében reménytelennek a vétójog eltörlése. Tipikus példa erre a brit, dán, ír, svéd ellenállás miatt az adózás; svéd, dán, ír és részben brit fenntartások miatt a szociálpolitika; német és francia aggodalmak nyomán a bel- és igazságügyek némely területen; netán ír, görög, portugál és spanyol tiltakozás miatt a közösségi kohéziós politika.



Megfigyelők szerint biztatónak tekinthető viszont az, ahogy minden résztvevő kiállt a decemberi nizzai megállapodás szükségessége mellett. "Nagyon káros volna elmaradása a tagországok és a tagjelöltek közvéleménye előtt" -- mutatott rá Nicole Fontaine, az Európai Parlament elnöke is , míg Aznar úgy vélte, hogy egy ilyen fordulat negatív fejlemény lenne az EU-ra nézve, negatív volna gazdasági következményeiben és a bővítés szempontjából is.

A brüsszeli bizottság összetétele és a szavazatszám lehet a törésvonal A bővítés szempontjából kiemelkedő fontosságú intézményi reformok álltak a középpontban az Európai Unió hét végi, nem hivatalos csúcstalálkozóján a franciaországi Biarritzban. Van egy olyan érzés, hogy az EU jövőjének formálásakor a nagyobb országok maguk alá akarják gyűrni a kisebbeket -- jegyezte meg Goran Persson svéd miniszterelnök a tagországokat megillető szavazatmennyiségről és az európai bizottsági összetételről lezajlott vita után. Wolfgang Schüssel osztrák kancellár ezt azzal egészítette ki: az öt "nagy" láthatóan nagyon egységes, míg a "kicsik" táborában vannak bizonyos repedések. Fóris György (Biarritz)-->