A világ éves GDP-jének 0,2 százalékára rúgó jóléti nyereségből 13,3 milliárd dollár jutna az Egyesült Államoknak és 10,6 milliárd az EU-nak. A feltörekvő országok 21,3 milliárddal részesednének. Ezen utóbbi összeg túlnyomó többsége az egyéb szektorokban megvalósuló befektetések és a termelékenység növekedéséből származna. A jóléti nyereség alig 60 százaléka eredne közvetlenül a termelés és a fogyasztás torzulásának megszűnéséből.
Míg a behozatali vámok a kereslet csökkentésén, a belföldi és az exporttámogatások a kínálat növelésén keresztül járulnak hozzá az árak alacsonyan tartásához. Az Európai Unió mezőgazdasági politikája az összes globális ártorzulás 38 százalékáért felelős, míg az Egyesült Államok 16, Japán és Dél-Korea együtt pedig 12 százalékáért hibáztatható. Az összes kereskedelem- és ártorzító gyakorlat megszüntetése 12 százalékkal emelné a világpiaci árakat. A legnagyobb hatása a vámok lebontásának lenne, ami a magas vámvédelmet élvező államokban túlkompenzálná a világpiaci áremelkedést. Emiatt a legtöbb fogyasztó a fogyasztói árak esését tapasztalná. Az alacsony vámokat érvényesítő élelmiszer-importőr országok vásárlói azonban nagyobb kiadásokra kényszerülnének.
Az 1994-ben véget ért uruguayi fordulóban kötött WTO-megállapodás három területen segítette a kereskedelem akadályainak lebontását. A piacra jutást az adminisztratív jellegű akadályok "vámosítása", illetve ezen vámtételek csökkentése szolgálta. A versenyt torzító belföldi támogatások szintjét 20 százalékkal vállalták mérsékelni a megállapodás aláírói az 1986--88-as bázishoz képest. Az exporttámogatások területén mind a szubvencionálható kivitel mennyiségére, mind a támogatások értékére felső határokat állapítottak meg.
Bár a lépések nem voltak hatástalanok, még számos probléma vár megoldásra. A világ agrárvámjainak súlyozatlan átlaga továbbra is 62 százalékos -- szemben a 45 százalékos ipari tételekkel --, a belföldi támogatások az alacsony világpiaci árakra válaszul emelkedtek az utóbbi években, mint ahogy a ki nem használt exporttámogatási kvótákat is számos állam "tovább viszi" magával a nehezebb évekre. Mind a hatástanulmányok, mind a kialakult gyakorlat alapján úgy tűnik, hasznosabb összekötni valamennyi terület reformját -- a szétválasztás szinte lehetetlen is. Az Európai Unió ugyanis a világ exporttámogatásainak több mint 90 százalékát fizeti gazdáinak. Az Egyesült Államokkal együtt az EU a belföldi támogatások okozta torzulások nagy részéért is felelős.
A fejlődő és feltörekvő országok ugyanakkor a vámokra támaszkodnak, ami költségvetési kiadások helyett bevételt jelent az államok kormányainak. Bár az EU vámtarifáinál Lengyel- és Magyarország is magasabb átlagos tételeket alkalmaz, míg az unióban az agrártermelés értékére vetített támogatás 49 százalékos volt 1999-ben, addig Lengyelországban 25, Magyarországon pedig 20 százalékos.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.