A világ éves GDP-jének 0,2 százalékára rúgó jóléti nyereségből 13,3 milliárd dollár jutna az Egyesült Államoknak és 10,6 milliárd az EU-nak. A feltörekvő országok 21,3 milliárddal részesednének. Ezen utóbbi összeg túlnyomó többsége az egyéb szektorokban megvalósuló befektetések és a termelékenység növekedéséből származna. A jóléti nyereség alig 60 százaléka eredne közvetlenül a termelés és a fogyasztás torzulásának megszűnéséből.
Míg a behozatali vámok a kereslet csökkentésén, a belföldi és az exporttámogatások a kínálat növelésén keresztül járulnak hozzá az árak alacsonyan tartásához. Az Európai Unió mezőgazdasági politikája az összes globális ártorzulás 38 százalékáért felelős, míg az Egyesült Államok 16, Japán és Dél-Korea együtt pedig 12 százalékáért hibáztatható. Az összes kereskedelem- és ártorzító gyakorlat megszüntetése 12 százalékkal emelné a világpiaci árakat. A legnagyobb hatása a vámok lebontásának lenne, ami a magas vámvédelmet élvező államokban túlkompenzálná a világpiaci áremelkedést. Emiatt a legtöbb fogyasztó a fogyasztói árak esését tapasztalná. Az alacsony vámokat érvényesítő élelmiszer-importőr országok vásárlói azonban nagyobb kiadásokra kényszerülnének.
Az 1994-ben véget ért uruguayi fordulóban kötött WTO-megállapodás három területen segítette a kereskedelem akadályainak lebontását. A piacra jutást az adminisztratív jellegű akadályok "vámosítása", illetve ezen vámtételek csökkentése szolgálta. A versenyt torzító belföldi támogatások szintjét 20 százalékkal vállalták mérsékelni a megállapodás aláírói az 1986--88-as bázishoz képest. Az exporttámogatások területén mind a szubvencionálható kivitel mennyiségére, mind a támogatások értékére felső határokat állapítottak meg.
Bár a lépések nem voltak hatástalanok, még számos probléma vár megoldásra. A világ agrárvámjainak súlyozatlan átlaga továbbra is 62 százalékos -- szemben a 45 százalékos ipari tételekkel --, a belföldi támogatások az alacsony világpiaci árakra válaszul emelkedtek az utóbbi években, mint ahogy a ki nem használt exporttámogatási kvótákat is számos állam "tovább viszi" magával a nehezebb évekre. Mind a hatástanulmányok, mind a kialakult gyakorlat alapján úgy tűnik, hasznosabb összekötni valamennyi terület reformját -- a szétválasztás szinte lehetetlen is. Az Európai Unió ugyanis a világ exporttámogatásainak több mint 90 százalékát fizeti gazdáinak. Az Egyesült Államokkal együtt az EU a belföldi támogatások okozta torzulások nagy részéért is felelős.
A fejlődő és feltörekvő országok ugyanakkor a vámokra támaszkodnak, ami költségvetési kiadások helyett bevételt jelent az államok kormányainak. Bár az EU vámtarifáinál Lengyel- és Magyarország is magasabb átlagos tételeket alkalmaz, míg az unióban az agrártermelés értékére vetített támogatás 49 százalékos volt 1999-ben, addig Lengyelországban 25, Magyarországon pedig 20 százalékos.