Elkezdte működését a CLS Bank

A múlt század hetvenes, majd kilencvenes éveiben történt bankcsődök - itt csak a legnevezetesebbekre utalva, a Herstatt és a Barings esetére - késztették a világ devizakereskedelmében meghatározó szerepet játszó intézményeket, elsősorban a devizaügyletekkel foglalkozó bankokat, továbbá a BIS (Bank for International Settlement, Bázel) szakembereit arra, hogy az e piacokon uralkodó kockázatok közül az ún. kiegyenlítési kockázatot (settlement vagy delivery risk) mélyebben elemezzék, és megtalálják a kezelésére megfelelő módszert. (Kiegyenlítési kockázaton azt a kockázatot értik, amikor a felek egyike szerződési kötelezettségének - itt az eladott devizaösszeg átutalásának - valamilyen oknál fogva késve vagy egyáltalán nem tesz eleget, miközben partnere teljesít.)

A G20 és a BIS által létrehozott ad hoc bizottság 1996-ban bocsátotta közre az Allsopp-jelentést, amely kifejtette azon elképzeléseket, amelyek értelmében a kockázat kiküszöbölhető. Az alapelvek három csoportba voltak sorolhatóak, amelyek alapján felhívták

- az egyes bankok figyelmét az általuk alkalmazott, devizakitettségük megállapítására vonatkozó módszerek felülvizsgálatára;

- a bankközösségét, nyújtsanak többdevizás (multi-currency) szolgáltatásokat, hogy a diverzifikáció által a kockázatokat csökkentsék; valamint

- a központi bankok figyelmét, hogy támogassák a magánszektor ez irányú törekvéseit.

1997 júliusában a G20 létrehozott Londonban egy vállalkozást CLS Services Ltd. néven, ami ezután megalapította a CLS Bankot New Yorkban. A 14 országból való részvényesek száma mára elérte a 68-at, köztük 27-nek EU-tagállamban, 19-nek euróövezetben van a székhelye. A szakosított bank működési engedélyét a Fed NY-tól - amely egyben felvigyázó és ellenőrző hatósága is - 1999-ben kapta meg. Azóta folytak a különböző tesztprogramok, melyek ez év szeptemberre fejeződtek be.

A CLS Bank a kiegyenlítési kockázat kiküszöbölését az ún. PvP-elv (payment versus payment) alkalmazásával valósítja meg. Fizetés tehát csak fizetés ellenében történik. Ennek érdekében olyan elszámolási és kiegyenlítési rendszert működtet, amelyben 68 közvetlen tagja (settlement member) számára vezet devizaszámlát - jelenleg - hét devizanemben; dollárban, euróban, fontban, svájci frankban, jenben, ausztrál és kanadai dollárban. Jóváírást akkor hajt végre, amikor megkapja a megfelelő befizetést (funding pay-in), terhelést pedig akkor, ha az elszámolás, majd a kiegyenlítés eredményeképpen keletkezett egyenleget kifizeti a számlatulajdonos részére. A tranzakciókat bruttó elven számolja el az elszámolási időszakokban, kiegyenlítésük azonban a befogadott tranzakciók összességére - devizanemenként nettó módon - történik a könyvekben.

A bank minden egyes valutanemben az adott pénznemet kibocsátó központi banknál tart devizaszámlát, ahonnan az elfogadott vagy kijelölt RTGS-rendszeren keresztül (RTGS: valós idejű bruttó elszámolási rendszer), az általa a tárgy- vagy értéknapra meghatározott ütemezésben fogadja a pay-in fázisban az elszámolásra beadott megbízásokat és a tagok részére a CLS által kalkulált egyenlegeket - amelyek meghatározásánál a tagok hitelminősítésére is tekintettel vannak -, illetőleg ahová a kiegyenlítést követően, ugyanezen rendszerek útján a pay-out fázisban kifizeti a tagot megillető devizaösszeget.

Az elszámolásban részt vehetnek közvetett tagok és harmadik felek, azaz mind a közvetlen, mind a közvetett tagok ügyfelei, de csak a közvetlen tag számlájának felhasználásának révén, az arra vonatkozó szigorú előírások megtartásával.

A közvetlen tagoknak napközben egyenleggel kell rendelkezniük a CLS-nél lévő többdevizás számlájuk minden egyes alszámláján, az elszámolási nap végén azonban nem tarthatnak egyenleget. Napközben a devizaalszámlák az ügyletek jellegétől függően tartozik vagy követel egyenleget mutathatnak. A bank napközben ellenőrzi a könyvelést abból a célból, hogy a számlák egyenlegei megfeleljenek az alábbi kockázati kritériumoknak:

- bármely devizában fennálló terhelési egyenleg nem haladhatja meg az arra a devizanemre meghatározott tartozik pozíció- limitet;

- a részt vevő devizanemekre megállapított tartozik pozíció limitjeinek összessége, dollárra átszámítva, nem haladhatja meg az összesített tartozik pozíciólimitet, amelyet minden egyes résztvevőre annak tőke- és hitelminősítése alapján állapítanak meg;

- a tagoknak számlájukon mindig pozitív nettó egyenleget kell fenntartaniuk, amelyet úgy kalkulálnak, hogy minden egyes devizaalszámlának az összesen egyenlegét konvertálják dollárra. Az árfolyamkockázatok semlegesítésére kiigazítást, hair-cutot alkalmaznak.

A rendszer célja, hogy hatékony likviditáskezelést biztosítson mind tagjai, mind a belföldi fizetési rendszerek számára egyaránt. A devizaügyletek értéknapja alapján a bank az elszámolás elindítása előtt tudja, hogy a tárgynapon mely tranzakciók kiegyenlítése esedékes, így ki tudja számítani az egyes tagok adott napra vonatkozó nettó pozícióit minden egyes devizanemben. Ezek felhasználásával a rendszer elkészít egy pontos fizetési menetrendet. A tagoknak ennek megfelelően, azaz csak az adott devizákban fennálló, nettó tartozik pozíciókra kell a szükséges fedezetet a menetrend szerinti időpontban biztosítania. Ha e feltételek teljesülnek, akkor az ügylet mindkét devizalábát egyidejűleg lekönyveli a bank számlavezető rendszere az érintett tagok megfelelő devizaalszámláin a fizetés fizetés ellenében elv alkalmazásával, tehát a kiegyenlítési kockázatot sikerül kiküszöbölni. Az ügyletek kiegyenlítése folyamatosan, bruttó elven, közép-európai idő szerint reggel 7 és 9 óra között történik. A napi tranzakciók kiegyenlítése után a közvetlen tagok nettó követel pozícióit reggel 7 és 12 óra között fizetik ki, a már említett, hét központi banknál nyitott CLS-devizaszámlák közbeiktatásával. A bank arra törekszik, hogy e számlákon minimális egyenleg legyen, ezért a tagok nettó követel egyenlegét a lehető legrövidebb időn belül továbbutalja. Az eddigiekből következik, hogy a CLS Bank nem garantálja minden, hozzá benyújtott ügylet elszámolását, illetve kiegyenlítését, mivel működési szabályai a folyamatos kockázat-ellenőrzés keretében az ismertetett kritériumoknak eleget nem tevő megbízásokat visszautasítja.

Az it-rendszer megbízható, neves vállalatok műve. Még 1998-ban az IBM kapott a tervezésre és kivitelezésre, a próbafuttatásaikra megbízást mind a hardver, mind a szoftver tekintetében. Belga leányvállalata, a CIMAD a szoftvereket, francia székhelyű alvállalkozója, az ATOS pedig az egyes RTGS-eket a CLS Bankkal összekapcsoló interfészeket szállította.

A kommunikációs hátteret és hálózatot a SWIFT szolgáltatja, mégpedig úgy, hogy a küszöbönálló világméretű migráció során a FIN-t felváltó SWIFTNet kialakításakor figyelemmel volt a speciális igényt támasztó piacokat kiszolgáló intézmény szükségleteire is. E minőségi it- és kommunikációs háttér elengedhetetlen, hiszen a BIS legutóbbi devizapiacokra vonatkozó felmérése szerint napi 1,2 ezer milliárd dollár nagyságú forgalmat kell kapacitással bírnia. Mi több, ennek több mint a fele swap- (devizacsere-) ügylet, ami azt jelenti, hogy egy ilyen ügylet négy tranzakciót von maga után, és ennek következtében a forgalom megháromszorozódhat.

A sikeres indulást követően a CLS Bank tevékenysége várhatóan több irányban fog kiteljesedni. Mindenekelőtt a közvetlen tagok száma valószínűen 10-zel fog gyarapodni már a közeljövőben, továbbá az induló hét deviza is még néggyel fog bővülni, feltéve, ha a szigorú követelményeknek megfelelnek az adott RTGS-ek is. E tényezők pedig vonzani fogják mind a közvetett tagokat, mind az ügyfeleket.

A távolabbi tervek között szerepel a határokon átnyúló, nemzetközi értékpapírügyletek - az adott devizanemek körében DvP-alapú (delivery versus payment, azaz szállítás fizetés ellenében) - pénzoldali elszámolása és kiegyenlítése is.

Egyes szakértők azonban mindezek megvalósítása előtt rendkívül fontosnak tartják a tagok likviditásszerzésében alapvető szerepet játszó pénzpiaci műveletekben, elsősorban a swapokban rejlő kockázatok kezelését, mivel azok a rendszerkockázatok szempontjából hordozhatnak veszélyeket. Ugyanis igaz, hogy a kiegyenlítési kockázatot sikerült kiküszöbölni, viszont a likviditási kockázatot nem. Ezen egyesek úgy gondolnának segíteni, hogy értékpapír-fedezetű készpénzalapokat (cash colletaral pool) kívánnak létrehozni, ami lehetővé tenné a bankoknak, hogy az egyik rendszerben elhelyezett értékpapírjukért a másik rendszerben készpénzhez jussanak.

Veszély forrása a működési kockázat (operational risk), mivel több rendszer kapcsolódik össze, és így a bármelyikükben bekövetkező üzemzavar kihathat a CLS és a nemzeti RTGS-ek által alkotott infrastruktúrára. Ezek esetleges gyakorisága oda vezethet, hogy vagy az egyedi megoldások, vagy kétoldalú megállapodások nyernek teret.

Mindezek ellenére a CLS Bank megjelenése a globális devizapiacon már jelenlegi formájában is nagy horderejű, mert szolgáltatásával kiküszöböli az ezen ügyletek elszámolásával kapcsolatos kiegyenlítési kockázatot.