Kátyúba jutottak Moszkva és a WTO közötti tárgyalások - fogalmaz Makszim Medvegykov orosz kereskedelmi miniszterhelyettes és főtárgyaló, akinek szavai nem sok jót ígérnek a jövő héten esedékes újabb kétoldalú tárgyalási fordulóra. Oroszország szerint a szervezet elfogadhatatlan követeléseket támaszt: azt kívánja, hogy Moszkva emelje fel a hazai vállalatok által fizetendő rendkívül alacsony, az exportár töredékét kitevő kőolaj- és gázárakat. Ezt az orosz kormány a rendkívül alacsony belföldi szállítási költségekkel magyarázza, ám a WTO-álláspont kialakításában meghatározó Európai Bizottság úgy véli, valójában az iparnak nyújtott, éves szinten 5 milliárd dollárt elérő szubvencióról van szó - írja a Financial Times.

Moszkva viszont már csak azért sem hajlandó engedni a követelésnek, mert érvelése szerint a szállítási ágazatra nem terjednek ki a WTO szabályai. Azt is Genf szemére veti, hogy többet követel a csatlakozásra váró országoktól, mint a jelenlegi tagoktól: a protekcionista energiapolitika jegyei különösen Franciaország esetében szembeszökőek, de a szervezet egyetlen tagja sem dicsekedhet teljesen nyílt piaccal. Bár az orosz csatlakozás legközvetlenebb akadályának ez a vita tekinthető, szép számmal vannak még olyan dossziék - gépkocsi- és repülőgépgyártás, távközlés és biztosítások -, ahol messze vannak egymástól az álláspontok.

A nagy horderejű orosz tárgyalások mellett a 2001-ben indított dohai forduló központi témája, az agrárliberalizáció terén sem lehet sikerekről beszélni. Miután a főbb tagállamok szakminiszterei a hét végén elutasították Stuart Harbinson WTO-közvetítő reformtervét (VG, 2003. február 17., 2. o.), Franz Fischler a Reuters szerint a javaslat újrafogalmazására szólított fel. Az EU-biztos olyan szabályozást szorgalmaz, amely rendezi az exporthitelek és az élelmiszersegélyek kérdését is - az Egyesült Államok ugyanis Brüsszel szerint előszeretettel használja ezen módszereket fölös terményei elhelyezésére.

Miközben ilyen súlyos nézeteltérések árnyékolják be a WTO működését, Szupacsaj Panicspakdi főtitkár aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a tagállamok egyre több kétoldalú és regionális kereskedelmi egyezményt kötnek egymással, amelyek révén kibújhatnak a WTO-szabályok alól.